Egyszerűen nem tudom mire vélni ezt a filmet. Maurice Sendak világszerte ismert és klasszikusnak tartott gyerekkönyvéből még 2006-ban kezdték el forgatni ezt a filmet, Spike Jonze rendezésében.
Ez mégis micsoda? Egy fantasy? Egy film gyerekeknek? Esetleg egy dráma?
Egyébként ez a legfőbb gondom magával a produkcióval is. Számomra nem megfogható, az egész valahogy tele van apró lyukakkal, amin keresztül elfolyik a mondanivaló.

Vadnak vad, de…

…ettől még jó nem lesz. A rendező eddig főként videó klippekel foglalkozott, de ez a munkáján nem látszik meg. A rendezéssel nincsen semmi baj, - az operatőri munkával is meg voltam elégedve, az események is szépen követték egymást – ha csak annyi nem, hogy egy rohadt szót sem értettem a film miértjéből, hogyanjából. Teljesen hatástalan maradt.
Valahogy nem találták el a készítők, hogy mi az, amitől rám hatással lesz a mozi, pedig idejük volt rá, meg ahogy tudom, a pénzzel sem fukarkodtak. Mégis, üres a film.
A rajongók most valószínűleg majd lehordanak egy utolsó senkiházi antiempatának, de akkor sem mondhatok mást.
A filmbeli események nem összeszedettek.
Nem látom a célt, a közlést benne.
Azt hogy a végére bármilyen pozitív, negatív, vagy semleges befejezést kanyarítottak volna.
Ennek a filmnek a szó legszorosabb értelmében, egyszerűen vége lett. De erre még visszatérek!
A történet alapjában véve nem bonyolult. Van egyszer egy szegény, elhanyagolt, kissé depresszív, ám színes képzelőerővel megáldott kisfiú, Max. Őt Max Records kelti életre elfogadható módon.
A nehezen kezelhető gyermek meglehetősen vad és erősen szociopata hajlamokat mutat.
Ez persze valószínűleg csak a figyelem hiányából fakad, illetve abból, hogy nem érzi maga körül a szeretetet, a törődést. Együtt él édesanyjával és nővérével, de nem jönnek ki egymással túl könnyen.
A fiúnak van egy jelmeze, ami valami nyulat formázhat, vagy valami hasonló állatot. Amint ezt felveszi, megvadul és kezelhetetlenné válik. Üvölt, visít, rohangál, míg végül úgy összeveszik az anyjával, hogy elfut otthonról és meg sem áll, amíg nem talál egy csónakot. Ezen átkel egy szigetre, ahol különös lények élnek. Az egyikük, Carol (James Gandolfini) éppen tombol mérgében, a saját otthonukat pusztítja.
A kisrác segít neki, majd lassan összebarátkozik a lényekkel, akik arról panaszkodnak neki, hogy nincs királyuk. Max fogja magát és kitalál egy mesét, amiben magát királyként állítja be, ennek köszönhetően az esetlen, nagyfejű szőrmókok megkoronázzák uralkodójuknak.

Innentől kezdve a történet véget nem érő vadulások, sokszor durva játékok sorozata, miközben a kissrác összebarátkozik az egyszerre aranyos és groteszk lényekkel. Főként Carol-hoz kerül közel.
Építenek egy erődöt is, ami egy érdekes fordulópont a filmben, hiszen eddig csupán pusztítottak, de az erőd felépítésével pont az ellenkezőjét teszik, amit eddig műveltek. Számomra a biztonság, a menedék utáni vágyukat szimbolizálta. Ám az idilli eseményeket megzavarja a féltékenység, a sértődések és végül Max, mint király befuccsol, kiderül a hazugsága is.
Ezek után a fiú könnyes búcsút vesz és hazatér, ahol anyja örömmel fogadja. És vége!
Ez az, amiről beszéltem. Az egésznek egyszerűen vége és kész.
Nehéz dolgom van ezzel a filmmel, továbbra sem tudom mire vélni, talán a későbbiekben adok még neki egy esélyt és megnézem még egyszer, de most azt mondom:
Meggyőződésem, hogy ez a mozi nem gyerekeknek való. És ha már itt tartunk nekem se.
Lehet, hogy én vagyok csökkent értelmű medvebocs, de ez számomra nem nyújtott élvezetet, nem láttam benne hangsúlyos mondanivalót. Alapvetően a Híd Terabitia földjére című produkcióhoz tudnám hasonlítani.
A különbség csak annyi, hogy az említett film jó volt, ez meg nem.