Meglehetősen jól, mondhatni kellemesen. Ezúttal Hófehérke és Daliás Herceg (James) kapcsolata került terítékre. Mindkét sztorivonalon ugyanazzal a két karakterrel foglalkoztak, ez sokat dobott a témán.

A mesevilágban megtudhattuk, hogy a szerelmes pár hogyan ismerte meg egymást. Kapcsolatuk nem volt éppen felhőtlen a kezdetekkor, de az élet úgy hozta, hogy közelebb kerültek egymáshoz. Valahogy a mesevilág most nem volt olyan varázslatos. A környezet egy hétköznapi erdő benyomását keltette, valami kis pluszt lehetett volna mutatni. Tényleg csak apróságokra gondolok, egy kis játék a színekkel, vagy valami hasonló. A Troll híd már jóval ”fantasysabb „ lett.

A jelen eseményei egészen más képet festettek. Ismét sikerült feldobni ezen jeleneteket is. Azt hiszem akkor van bajban egy sorozat, ha hasonló kettősség esetén a néző sokkal jobban kedveli az egyik világot és csak azt várja, hogy az ott játszódó képsorok mikor következnek már. Én semmi ilyet nem éreztem, mindkét oldal szépen fenn tudta tartani az érdeklődést.

Szóval Henry mostani terve szerint a kómában fekvő Daliás Herceget csak Hófehérke ébresztheti fel. Emmy és Mary Margaret úgy döntöttek, hogy teret adnak a kisfiú fantáziálásának, hogy a biztos siker tudatában kiverje a fejéből az átkot és minden ehhez kapcsolódót. A terv nagyon egyszerű volt. Mary Margaret felolvas a kómás betegnek, Henry elkönyveli, hogy nem történt semmi és minden el van felejtve. Csak éppen a cselszövő hősnők azzal az eshetőséggel nem számoltak, hogy a felolvasás hatására az ismeretlen férfi csakugyan felébred.

Nem mondanám, hogy ez alapvetően változtatta meg a két nő álláspontját, de figyelemre méltó. Mary Margaret ráadásul valódi érzelmeket táplál a férfi iránt, akinek időközben felbukkan a felesége is. Ő persze a világon semmire sem emlékszik.

Összességében ismét egy erős részt kaptunk, amely folytatja az előző által kitaposott ösvényt és újabb szereplőket mutat be, ráadásul elég színvonalasan teszi mindezt. A teljes évados berendelés már garantált.