Nem kenyerem a romantikus vígjáték kategória – bár nem is vagyok válogatós -, de gondoltam adok egy esélyt ennek a filmnek, hiszen jó lehetőségek bújtak meg ebben az alapvetésben. (Meg hát Valentin nap van, vagy mi a fene...)
Miszerint két fiatal, különböző kultúrkörből, összeköti az életét, de a családjuk még mit sem tud a dologról. Majd le kell bonyolítani egy esküvőt és egy lagzit…
Nem hinném, hogy ideálisabb témát kellene keresni egy szórakoztató mozihoz.
De az IMDB 3,8-as értékelése – bár talán túlzó – nem véletlen.

Ásó, kapa, nagyharang…

Elsőként azért gondoltam, hogy megnézem a filmet, mert nem a megszokott párosítással szolgál.
Ebben az esetben egy afroamerikai férfi és egy latin amerikai nő szándékozik az oltár elé állni.
Ilyet én még nem láttam és a két temperamentumos, de lényegében egymástól elütő konvenciókon alapuló népcsoport összehozása egy esküvő és lagzi erejéig, nagyon ígéretesnek tűnt.
Ez az aprócska egzotikum nem tart ki sokáig, nem táplálja a kíváncsiságot, így sajnálatos módon a film viszonylag sebesen unalomba fullad, amiből ritkán bukkan elő valami érdemleges.
Ezen a kis különbségen kívül minden a megszokott romantikus vígjáték közhely gyári termékcsaládot idézi.

A reménybeli ifjú pár nagy nehezen összehozza a szülőket, hogy közöljék velük egybekelésük szándékát, majd jön a készülődés a nagy eseményre. A meggyűrűzendők szerepében America Ferrera és Lance Gross tekinthető meg. A kedves apukák pedig Carlos Mencia és Forest Whitaker.
Ők nem igazán jönnek ki egymással, csupán a srácaik miatt tartóztatják meg magukat, kettejük veszekedései hoznak időnként mosolyra késztető poénokat.
Ezzel el is érkeztünk a legfőbb és legnagyobb problémához az alkotással kapcsolatban:
Nem vicces! Ez megbocsáthatatlan egy vígjáték esetében. Kevés a mókás helyzet, nincs elég poén, egyetlen egyszer nevettem a mozin, amikor az ültetési rendet állították össze. Az hatalmas…
De ha egy ilyen filmben csak egy ilyen részlet van, akkor az már régen rossz.
Pedig, hát annyi lehetőségük volt, annyi mindennek kellett volna lenniük a tarsolyban, hogy hatalmas humor-bombát lehetett volna robbantani ebből a sztoriból.
A végeredmény mégis egy klisékövető, lagymatag romantikus vígjáték lett, ami egyszer-kétszer megmosolyogtat, de nem szórakoztat. A készítők nem erőltették meg magukat.
Fogták a szokásos sablont és mellőztek mindennemű kreativitást. Ettől ilyen gyenge ez a mozi.

A családok az első sokk után, felülemelkednek a kulturális különbségeken, majd gőzerővel nekiállnak a készülődésnek.
Számolatlanul jelentkeznek a problémák, összekapnak, kibékülnek, nem csak az ara és vőlegény, hanem szinte mindenkinek figyelemmel kísérhetjük a szerelmi életét.
Peregnek a képkockák, de nyomtalanul vesznek a feledés homályába.

A kihasználatlan lehetőségek filmje ez, rém gyenge produkció, egy egyébként kiváló alaphelyzettel, jó kiinduló sztorival. Mégis csak egy ügyetlen, jelentéktelen alkotás, ami eszünkbe juttatja azt az örökzöld lózungot, hogy csak a szerelem számít, a szerelemben nincs jelentősége rassznak, bőrszínnek, származásnak.
Elfogadás, tolerancia, a másik döntésének tiszteletben tartása. De szép is ez…
Innen nézvést már a film naivitása is bosszantó, de így Valentin nap tájékán ez is megteszi.
Jobb választás van, rosszabb nem igen…