Ezek az ázsiai népek tudnak ám érdekes filmeket készíteni. Shozin Fukui 1991-es alkotása is kétségkívül egy ilyen. Valaha forgatott 3 mozijából ez az egyik, ez magán viseli a sci-fi, a mai gore, a cyberpunk és a művészfilmek stílusjegyeit.
De mindent összevetve, valójában csak érthetetlen cselekedetek és szövegrészek indokolatlan összekeverése. Ha valaki megtudja magyarázni, hogy miről is van szó ebben a filmben, az könyörögve kérem, jelentkezzen!

A Dredd mellett ez volt az a mozi, amire nagyon kíváncsi voltam a tavalyi kínálatból. Sci-fi rajongóként igazán érdekes és nem utolsó sorban, jó anyagot vártam. „Hosszas” filmkritikusi pályafutásom alatt megtanulhattam volna, hogy:
Kíváncsi lehetsz, de nem szabad VÁRNI!
Ennek áldozata lett az egyébként felmagasztalt Looper is. Sok jót hallottam, majd megnéztem és csalódott lettem. Megvoltak a lehetőségek, melyek egy részét kihasználták, más részét nem. Érdekfeszítő és szórakoztató ugyan, de érezhetően nem állt össze a koncepció, bizonyos aspektusait tekintve pedig kifejezetten felületes.

2012-őt úgy emlegették, mint Joss Whedon éve, hiszen nem csak a Bosszúállók lett nagy siker, de ezt a filmjét is az egekig magasztalták.
Engem már anno a külföldi előzetes is kíváncsivá tett, vártam is a megjelenését a mozikban. A kockára hajazó alkotás és Whedon zsenije kötelezővé tette a megtekintést.
Sejtelmem sem volt mit várhatok tőle és maga a film minden előzetes elképzelésemet felülmúlta.

John Carpenter horror klasszikusa egyértelműen nem maradhatott ki korunk filmes remake-mániájából.
Fogtak némi pénzt, pár olcsó, nem túl nagynevű színészt, átírták John W. Campell sci-fi opusát, meg szerváltak egy kezdő direktort, hogy leforgassák az adaptált történet újrázását.
Nem szabad túl sokat várni a filmtől és akkor nem okoz csalódást, sőt igazából elég szórakoztató tud lenni, helyenként még izgalmasnak is nevezhetjük.
Annyi szent, hogy a mostani kínálatban egy tisztességesebb darabról beszélhetünk.