Rob Reiner egy remek filmet adott ki a kezéből, én ugyan nem szoktam túl sok romantikus filmet nézni, de ebben az esetben nem bánom, hogy adtam egy esélyt a mozinak. Egyrészt mutatós IMDB értékeléssel bír (7,5), másrészt főszereplői gyerekek. Tehetséges gyerekek, a rendezővel és stábjával kiegészülve ,Wendelin Van Draanen regényét úgy vitték vászonra, hogy azt egy kellemes, fogyasztható, aranyos, de egyben szomorkás meseként kapja meg a néző.
Bennem a régi Eric Kastner olvasmányok hangulata éledt újra…

Azt hiszem már bőven itt volt az ideje annak, hogy szó essék az SP-n erről a filmről. Egyrészt mert már egy jó ideje a nézők elé került, másrészt pedig mert egy igazán jól sikerült alkotásról van szó.
Jócskán megcsúsztam ezzel a kritikával (is), de ember tervez… ahogy azt ebben a moziban is teszik. Csak a szokásos, elvégre rablóbanda, akciók, de nekem már ez is felkeltette az érdeklődésemet, na meg, hogy Ben Affleck ült a rendezői székbe. Fintorogtam, hogy mi lesz ebből, ám végül – bár nem azt kaptam, amit vártam –  inkább a mérleg pozitív oldala kapta a súlyt.

Egy kissé már elcsépelt az alaptörténet, hiszen számtalan formában láttuk már. Két fiatal, akik először csak barátok, aztán szép lassan egymásba szeretnek. Ám a Csak szexre kellesz talán abban tér el egy kicsit, hogy Adam és Emma barátságát először csak a szex fűszerezi. Nem akarnak ennél többet egymástól. De vajon meddig tudnak úgy egymás ágyába bújni, hogy semmilyen érzelem nem köti össze őket!? Elárulom: nem sokáig. A film alapkérdése, hogy létezik-e férfi női barátság? Nos ha ez alapján a film alapján kellene eldönteni, akkor nyilván nem. De azért én még hiszem, hogy létezik olyan férfi-női barátság, ami nem szerelemmel végződik.
Amiért én nagyon vártam ezt a filmet az az, hogy mindkét főszereplőt nagyon szeretem. A bohókás fiú szerepét ki más kaphatta volna, mint Ashton Kutcher? Ami viszont meglepő, hogy Natalie Portman kapta a női főszerepet. Őt eddig más jellegű szerepekben láthattuk csak.