1992-ben került a mozikba Francis Ford Coppola filmje, mely a jól ismert és korszakalkotó író, Bram Stoker vámpírregényének újrafeldolgozása, ki tudja már hányadszor. Az alkotás különlegessége abban van, hogy visszanyúlt a régi, gótikus hangulathoz és korhű megjelenítéshez. Eltérések akadnak persze, de alapvetően ragaszkodik az eredeti történethez a film. A vége más, és az egészet tulajdonképpen a szerelemre hegyezték ki, de mégis olyan érzést kelt, mintha az eredeti könyvet olvasná az ember.

A szerelem a halálon túl is szerelem.

A Cormac McCarthy Pulitzer-díjas regényéből készült film egy nagyon különös mozi. Nagyon szürke, nem akció dús, de nem is ez a lényege. Eleinte én sem tudtam mire vélni, aztán megfogott a film hangulata. Egy szomorú történet, egy apáról és a fiáról és az életben maradásról egy embertelenné vált világban.

Élet a pusztulás közepén...

Nagy valószínűséggel ez az utolsó bejegyzésem a Clive Barker hétvégével kapcsolatban. Szándékomban állt még egy film kritikájának feltöltése, de arra nem hiszem, hogy lesz időm.
De mindez nem számít, hiszen most ezzel a filmmel kell foglalkozzak!
A Dread a jelenlegi legfrissebb Barker mozi. Az író, Book of Blood című novellás kötetének, egy újabb novellája elevenedik meg a vásznon és képernyőkön. Érdekes story, csak valahogy nem túlságosan hatásos.

Lássuk csak…

Megkezdem hát a hétvégét és Barker egy régi – 1995 – filmjét mutatom be elsőként.
Ne számítsunk technikai csodákra, hiszen a mozi csak nem 15 éves, tipikusan az a régi horror, amit ebben az időszakban oly gyakran készítettek.
Ez azonban annyiban különbözik a többitől, hogy remek a story-ja.

„… maga a Halál csupán egy illúzió.”