1992-ben került a mozikba Francis Ford Coppola filmje, mely a jól ismert és korszakalkotó író, Bram Stoker vámpírregényének újrafeldolgozása, ki tudja már hányadszor. Az alkotás különlegessége abban van, hogy visszanyúlt a régi, gótikus hangulathoz és korhű megjelenítéshez. Eltérések akadnak persze, de alapvetően ragaszkodik az eredeti történethez a film. A vége más, és az egészet tulajdonképpen a szerelemre hegyezték ki, de mégis olyan érzést kelt, mintha az eredeti könyvet olvasná az ember.

A szerelem a halálon túl is szerelem.

Amennyi bőrt lerángattak már erről a témáról, hát nem csoda, ha ez a film sem nyújt újat.
Az azonban biztos, hogy frissítő hatással van „a vérben tocsogó, hegyes szemfogas, szemtől pofába erőszak vámpírfilmek” után. Valószínűleg ezért tetszett a kissé szenvtelen Engedj be! is.
A legfőbb gondom a filmmel az volt, hogy már az első képek alapján nehezen ment a komolyan vétele.
Szerintem senki előtt nem ismeretlen Leslie Nielsen klasszikusa, a Drakula halott, és élvezi! című film.
A paródia sok mindent vett át ebből a filmből, kezdve a fura parókától egészen Renfield karakteréig. Szóval a film alatt nehéz volt megállni, hogy ne röhögjem el magam, amikor eszembe jutott egy-egy jelent a vígjátékból.
Mielőtt belekezdenék a nyilván jól ismert történet tömör ismertetésébe, megemlíteném, hogy nem akármilyen színész csapat dolgozott a film sikerén.
Coppola jól válogatta össze az embereit.
Maga Drakula, Gary Oldman által kel életre és nem is akárhogy. Az ő partnere Winona Ryder, ő Minát alakítja. Az ő vőlegénye Johnathan Harker (Keeanu Reeves), aki ebben a történetben inkább háttérszerepet kapott. A zseniális Sir Anthony Hopkins, pedig Helsing doktor szerepében csodálható meg.

 1462-ben járunk, amikor is III. Vlad Draculea, a Sárkány rendi lovag drámáját élhetjük át. Amíg ő a keresztény földek biztonságáért folyatta a maga és emberei vérét, addig az asszony otthon öngyilkos lett, mivel álnok módon férje halálhírét tudatták vele. Ő meg nem tudott nélküle élni.
Vlad hazatérve szerelme halálával szembesül, majd megtagadja és elátkozza Istent.
Ezt elég látványosan valósították meg, és külön kiemelném, hogy eredeti nyelvet alkalmaztak a készítők. A történet ezek után, 1897-ben folytatódik a jól ismert módon.
Harker Erdélybe utazik, hogy nyélbe üthessen egy ingatlan üzletet a gróffal. Az egész oda útja hátborzongatóan különös és hangulatos. A kocsis, az út, az emberek, a színek és a korabeliséget támogató díszletek fantasztikusak.
Találkozása az öreg Drakulával elég különösre sikeredik. Magától mozgó árnyék, a vér látványára való reakció etc. A történet fordulópontja itt következik be, ugyanis a gróf meglátja Harker menyasszonyának (Mina) fotóját, aki egy az egyben úgy néz ki, mint az ő egykori szerelme, Elisabeta.
Úgy dönt, egy darabig ott tartja még magánál az ifjú ügyvédet. Ebben is megnyilvánul, hogy mennyire támaszkodott az eredeti műre az alkotó gárda.
Láthatjuk Drakula feleségeinek túlfűtött támadását például, vagy ahogy a gróf a falon mászik, stb.
Ezek a jelenetek mind szerepeltek a könyvben is.
Észrevehetően mindenki naplót vezet a moziban.
Ennek oka szintén az, hogy utalnak az irodalmi alkotásra, melyben naplóbejegyzésekben mesélte el a történetet Stoker. Drakula tervei átkerülnek a gyakorlatba, amikor áthajózik az Egyesült Királyságba és megérkezik Londonba. Kezdésként Lucy-t kapja el farkasember alakjában, amitől visszanyeri fiatalságát, Minát csupán megkörnyékezi, mint egy fiatal, rejtélyes, érdeklődő idegen.

Ezalatt szegény Harker az erdélyi kastélyban raboskodik, míg Seward doktor, Lucy aggódó apja, elhívja a híres neves Helsing doktort, aki elmélyült a sötét és misztikus tudományokban.
A professzor hamarosan rájön és felvilágosítja a társait, hogy egy vámpírral van dolguk, aki megfertőzte Lucy kisasszonyt.
Ám eddigre Harker is megérkezik, aki sikeresen megszökött Drakulától, de ez nem egy ősz hajszálába került. Ennek örömére gyorsan össze is házasodnak Minával, de ekkorra a lány és a vámpír között megszületett a kapocs.
A férfiak összefognak Drakula ellen, és amíg a búvóhelyét szentelik, addig ő meglátogatja Minát és magával viszi Erdélybe.
Megindul a hajsza utánuk, aminek az lesz a vége, hogy a kastélyban mindannyian összefutnak.

A több mint kétórás film vége eléggé drámai, a szerelem nem teljesülhet be, de a megbocsátás katarzisa nem hiányzik belőle. Itt eltér azért az eredetitől egy kicsit, de szerintem ez nem olyan komoly gond. Pláne, ha azt vesszük, hogy ez egy olyan adaptáció, amiben a halálon túl is, végtelenségig megőrzött igaz szerelmet tették a középpontba.
A film elég hosszú, de akit nem zavar, hogy az egész történet mozgatórugója a szerelem, ha mindez remek, hangulatos, gótikus megjelenítéssel párosul, akkor teljes nyugalommal meg lehet tekinteni.
Nem fog csalódás érni senkit, azt a hat Saturn-díj (Legjobb forgatókönyv-, horror,- rendező,- kosztümtervező és színész, aki Gary Oldman lett.) és a három Oscar (Legjobb hangvágás, kosztüm, smink/maszk) is garantálja.