Stephen Milburn Anderson ironikus módon nem túl sokat költött erre a filmre – pár milliócskát -, ami nyomot is hagyott maga után. Kicsit B-kategóriás szaga van a dolognak, mindemellett el kell ismerni, hogy jó kis történetről van szó … és egy jó kis moziról. Egyszerűség jellemzi és Sean Bean remek játéka lehetővé tesz egy határozott, ellentmondást nem tűrő, érdekes, krimi és thriller elemekkel vegyes alkotást.

Már bánom azt a másfél órát, amit erre a filmre szántam. A műfaji megjelölése színtiszta átverés. Drámainak nem nevezném, vígjátéknak nem igen tekinthetjük azt, amin még csak el sem mosolyodik az ember, míg – ha a szokásos kliséket nem számítjuk – semmi romantikus nincs az egészben.
Ez a mozi valójában a „mindenből egy kicsit, hogy a végeredmény még annál is kevesebb legyen” típusú alkotások mintapéldánya. Egyszerűen unalmas és sótlan.

Egy kissé már elcsépelt az alaptörténet, hiszen számtalan formában láttuk már. Két fiatal, akik először csak barátok, aztán szép lassan egymásba szeretnek. Ám a Csak szexre kellesz talán abban tér el egy kicsit, hogy Adam és Emma barátságát először csak a szex fűszerezi. Nem akarnak ennél többet egymástól. De vajon meddig tudnak úgy egymás ágyába bújni, hogy semmilyen érzelem nem köti össze őket!? Elárulom: nem sokáig. A film alapkérdése, hogy létezik-e férfi női barátság? Nos ha ez alapján a film alapján kellene eldönteni, akkor nyilván nem. De azért én még hiszem, hogy létezik olyan férfi-női barátság, ami nem szerelemmel végződik.
Amiért én nagyon vártam ezt a filmet az az, hogy mindkét főszereplőt nagyon szeretem. A bohókás fiú szerepét ki más kaphatta volna, mint Ashton Kutcher? Ami viszont meglepő, hogy Natalie Portman kapta a női főszerepet. Őt eddig más jellegű szerepekben láthattuk csak.

Ha már úgy is tervbe vettem, hogy írok a felettébb felkapott Tron:Örökségről, akkor már miért ne essen említés az előzményfilmjéről, az azóta klasszikusnak számító Tronról, mely 1982-ben készült, s mely akkoriban két Oscar jelölést eredményezett. Na, meg számtalan rajongót, akik e film hatására ballagtak el a mozikba megnézni a 2010-es folytatást. A dátum, 82, sokat elmond, de amellett, hogy a korabeli megjelenítés mai szemmel gagyinak tűnik, azért mégis jobban tükrözi a számítógépek világának egyszerűségét (és egyben bonyolultságát), ahol minden 0 és 1. Továbbá azt se feledjük, hogy egy jó kis tudományos fantasztikus témával foglalkoznak.