Nicholas Cage nem nyugszik, míg teljesen el nem ássa magát és karrierjét, hiszen a Mocskos zsaru – New Orleans utcáin után megcsillant némi reménysugár, hogy a kopaszodó színész visszatalál önmagához.
E film ékes példája annak, hogy benne ragadt a felejthető popcorn-mozik posványában. Ezen túlmenően meg kell hagyni, hogy ez az alkotás nem egy katasztrófa.

Érdekesen viszonyulok ehhez a filmhez, hiszen már a témájával elriasztott, pontosabban érdektelennek bizonyult számomra. Elég hidegen hagy a Facebook és a körülötte zajlott, zajló történések, de akkor belefutottam a rendező, David Fincher nevébe. Ő koordinálta a Harcosok klubját (többek között), szóval még is kíváncsivá tettek, miközben az is felmerült bennem, hogy egy 8 Oscar jelölésből, hármat megnyerő film nem lehet annyira rossz.

A Sorozatportál Zombi Hétvégéjének következő mozijának ezt választottam, a kulturális sokszínűség jegyében. A négy film közül (Devil’s Playground,
La Horde, Eaters) egyértelműen a leggyengébb, bár nem nevezném rosszabbnak, vagy sokkal rosszabbnak. Marvin Kren első filmje a bevált (?) receptet kívánta használni, a.k.a. a zombikat, ám stílusában más, mint a többi hentelés.

Megkezdődik a Zombi Hétvége és az első kapcsolódó bejegyzésünk ez a tavalyi angol mozi. Az elsőfilmes Mark McQueen választhatott volna valami más témát is a zombik helyett, mert azokkal már tele van a padlás, mi több, kezd baromira unalmas lenni.
Hogy én miért néztem meg? Kedvelem az angol horrorok hangulatát, annak ellenére, hogy többnyire nem a legjobbak – pár kivételtől eltekintve.
Tetszett a cím is, bár tudtam, hogy semmi eredetit nem várhatok a produkciótól. Meg hát… éppen nem volt jobb dolgom. Megnéztem.
Nem túl jó a film, de azt hiszem a mostanság ránk szabadított zombi mozik közt megállja a helyét, valamelyest még ki is emelhető.