Már megint egy ördögűzős mozi sóhajthatnánk, és a sóhaj teljesen jogos lenne, hiszen ez a film sem hoz semmi újat. Azt hiszem az Ördögűző óta ebből a témából már nincs mit kihozni. Én az erőltetését sem igazán tudom felfogni, de nekem sem volt jobb dolgom, hát megnéztem.
Meg azért van itt egy Sir Anthony Hopkins is.

Bár régen elmúlt már a Húsvét, mégis azt gondolom, hogy minden gyerek szívesen néz filmet a húsvéti nyusziról. Ez a film ugyanis a húsvéti nyusziról szól. Igazi színészek és animációs figurák közös együtt működéséből jött létre az év egyik legviccesebb családi filmje. Husinak át kell venni a stafétabotot apjától, vagy inkább csak kellene. Ő ugyanis nem akar húsvéti nyuszi lenni, sokkal jobban szeretne híres dobos lenni...

Clint Eastwood meglehetősen szokatlan témát választott filmjéhez.
Ugyan realista stílusát megőrizte, de mégis csak a halál után elkövetkezőkkel foglalkozik. Tehát láthatunk egy tőle szokatlan misztikus szálat is, ám ez csupán érdekesség, hiszen alapvetően megtartotta objektivitását.
Nem áll neki megfejteni a Nagy Kérdést, csupán bemutat. És a bemutató is inkább az ember, és nem a természetfeletti körül forog. Ízig-vérig dráma ez, némi misztikummal fűszerezve. Egy feszült, intenzív, felkavaró témájú film, ám mégis szelíd és finoman csordogáló.

Ahhoz képest, hogy nem vártam túl sokat ettől az alkotástól, meglepően jónak bizonyult. Egy második vonalbeli mozi, de leköti az embert, nem halmoz fel kisebb-nagyobb hülyeségrakásokat, mi több még a története is egészen jó, melyet némi misztikummal fűszerezve, érdekesen sikerül levezetni.
Ritka az ilyen film, melybe nem öltek túl sok pénzt, mégis érződik rajta a törődés, a hozzáállásbeli különbség azonnal szembetűnik. Valóban egy filmet akartak, amit az emberek megnézhetnek, és nem csak egy újabb DVD-t a rakásba, amit valamennyiért eladhatnak.