A nagy horror író regényeinek, novelláinak megfilmesítése nagy népszerűségnek örvend, főleg a TV filmek műfajában, ám sajnos azt is elmondhatjuk hogy abban a korban vették fel őket, amikor még nem állt a technika olyan színvonalon, hogy igazán hatásosan lehessen (pár kivételtől eltekintve) megjeleníteni King termékeny elméjének borzongató „gyermekeit”, ennek következményeként némelyik elég kacagtató mai szemmel és minőség terén sem teszi magasra a lécet. A mostani kritika tárgya is egy 93-as tévés produkció, ami bizony előidézi a King-moziknál megszokott és gyakori gondolatot:
A könyv valahogy eredményesebben mutatta be a történetet, lényegesen jobb és hatásosabb.

Ismét egy Oscar-filmmel jelentkezem, ami három jelöléssel büszkélkedhetett és abból egyet Octavia Spencer lehengerlő alakításáért be is zsebelt.
Kitűnő alkotásról van szó, ami alapvetően történetével nyűgözi le a nézőt, de ennyivel nem elégedve meg, felelevenít egy nagyon atmoszférikus és szégyenteljes időszakot a 60-as évek Amerikájából. Majd mindezt megspékeli egytől-egyik kiváló színészi alakításokkal. Katryn Stockett bestselleréből Tate Taylor írt forgatókönyvet, majd a rendezés feladatait is magára vállalva készítette el ezt a mesterművet. Nem túlzás, A segítség egy igazán jó mozi, amit időről időre meg lehet nézni.

Azt hiszem jogos a kijelentés, miszerint ezt a filmet várták idén világszerte a legtöbben. A Marvel-mozik az utóbbi időben eléggé ellaposodtak és átvették a mainapság megszokott popcorn-stílt. Ellenben a Marvel most kézbe vette a dolgokat (és hősei megjelenését a vásznakon) és az univerzum legnagyobb és legkedveltebb hőscsapatát hozták össze a mozikba.
A Bosszú angyalai – honnan jött ez a Bosszúállók? – mindig, kivétel nélkül világméretű katasztrófákat hárítottak el, ami méltó a Marvel-világ leghatalmasabb hőseihez. A rendezésre és forgatókönyvírásra megnyert Joss Whedon egy hamisítatlan blockbuster filmet hozott össze, ami azonban roppant szórakoztató, és minden tekintetben az. Itt nem csak a látvány stimmel.
Itt minden rendben van.

Különös filmmel rukkolt ki Steven Soderbergh, akinek számos remek alkotás köthető a nevéhez. Mégis azt hiszem, hogy ez nem kerül a „remek filmek” listára. A téma és a megvalósítás érdekes ugyan, – én is ezért néztem meg – de nem kerek egész, azt hiszem a reális ábrázolás miatt nem sikerült filmmé tenni a produkciót. A számos nagy színésznév ellenére inkább dokumentum jellege van. A téma sem új, megint elszabadul egy vírus a világban és biológiai katasztrófával fenyeget. A mozi ezt mutatja meg, szokatlanul életszerűen, számos szálon keresztül. Mondhatnánk, hogy egy Igazából szerelem, csak orvosi thriller kiadásban…