A mostani bejegyzés egy olyan horror-thriller, ami ígéretes történettel rendelkezik, de a megvalósítása már inkább középkategóriás.
A lehetőségek erőteljesen domborodtak ki, ám valamiért mégis csak egy középszerű fantasztikus elemeket és tűrhető effekteket felmutató tipikus produkció sikerült belőle. Nem mondom egyszer meg lehet nézni, de nem az a típus, amiért még egyszer epekedne az ember.

Erre a mozira nem magamtól akadtam, ajánlották (Köszönet Pistának!) és igazán élményszámba ment. Olyan ritka egy igazán jó akció film, persze akadnak kielégítő darabok, de azt hiszem ennek a műfajnak is leáldozott már.
Elfogytak a karakteres, eladható akciósztárok. Erre itt jön Liam Neeson, aki egy olyan figurát alakít egy hamisítatlan akció moziban, ami valami újat nyújt, szokatlant és tetszetőset egyben.

Ha már belebotlottam a The Reef-be, akkor már úgy voltam vele, hogy kerítek egy másik cápás mozit, aztán kirakom őket párban. Ezt választottam, bár jól tudtam mire vállalkozom. James A. Contner a Tv-s világban mocorgott eddig, sorozatokat, Tv-filmeket rendezett, tulajdonképpen eszményi jelölt volt.
A gond csak az, hogy ez a film, merő hülyeség, indokolatlanul hosszú, miközben azt is el kell ismerni, valamivel ügyesebb az ilyesfajta alkotásoknál, de azért nem nevezném jó mozinak.

Elkeserítően rövid jegyzet készült erről a filmről, amikor ránéztem a pár sorra, amit a film megtekintése közben firkáltam le, azon gondolkoztam, hogy milyen kritika lesz az, ami nem hosszabb 10-15 sornál.
Megszenvedtem, hogy ezt a hosszúságot elérjem a kritikámmal és ennek legfőbb oka, hogy a sokak által várva várt Frászkarika egy unalmas és jelentéktelen alkotás, amivel kapcsolatban nem sok említésre méltó dolog merül fel.