Megérkezett hozzánk J.K. Rowling nagy sikerű könyvének záró epizódja. Pontosabban annak is az első felvonása, ugyanis az epikus finálé befejezését csak jövőre tekinthetik meg a rajongók. Nem olvastam a könyveket, ezért arról nem tudok nyilatkozni, hogy milyen a film a regényhez képest, de legalább láttam az előzőeket, így mégis van valami képem erről a különleges világról. Elöljáróban csak annyit, hogy ez a mozi sem okozott csalódást.

Tovább...

Egy újabb képregény adaptáció, mely a régi vágású akció mozik vonalán mozog. Amit vár tőle az ember, azt megkapja. Nem agyon bonyolított, nem fut több szálon, mint amennyi kell.
Egyszerűen akciók, akciók hátán, lövöldözés, robbantás, poénos beszólások, kőkemény karakterek, és az ember azt sem bánja, hogy az egész egy rohadt nagy sablon, mert ez a film csak szórakoztatni akar.
És ezt el is éri! Pofon egyszerű receptet használva főzi meg magának a nézőket.

Utolsókból lesznek az elsők.

Andrew Niccol 1997-ben megjelent filmje egy klasszikus science-fiction.
Valódi tudományos fantasztikum, mely érdekes témakörben merül meg.
Ez a genetika, vagyis az eugenikus (géneken alapuló) diszkrimináció. Ábrázolásmódja nem látványos, maga a cselekmény sem pereg. A tartalomtól válik feszültté a film.

Guanin, Adenin, Timin, Citozin.

A Klasszikus Filmek Hétvégén Clint Eastwood negyedik filmjével jelentkezem elsőként, mely sikeresnek bizonyult a mozikban és a kritikusoknál egyaránt.
Nem tagja az IMDB Top 250-es listájának, de előkelő 7,3-as értékeléssel bír, emellett valóban jó filmről van szó.
Úgy látszik Mr. Eastwoodnak az a sorsa, hogy színészként és rendezőként is sikeres legyen. Még tulajdonképpen gyerek voltam, amikor utoljára láttam, de már akkor is magával ragadott a két főszereplő – egy férfi és egy fiú – különös kapcsolata. Az a furcsa szeretetteljes kapocs, ami összekötötte őket.
Bizony, akkoriban még Costner is tudott játszani…

Egy tökéletes világban…