Az év egyik leginkább várt filmjeként hatalmas marketing munka előzte meg a premiert. Sylvester Stallone nagyon tudta, mi is kell ahhoz, hogy az embereket berángassa a mozikba. A veterán akciósztár maga mellé vette az egykori és mai akciófilmek ikonjait, ami a mellékelt ábra szerint remek húzásnak bizonyult, hiszen a produkció nagyon nagy siker lett.
Akkora, hogy már a második rész lehetősége is felmerült…
Talán a nagy ajnározás az oka, hogy mégsem akkora durranás a mozi, mint azt gondoltam, vártam, hittem. Akció téren nincs is gond, de kicsit fura alkotás kerekedett ebből…

Mire gondolok?

Az első két rész elsöprő ereje után a következő egy kicsit visszább vett.
A színvonalat megtartották, ám kevésbé energikus lett a folytatás.
A Shamy életében gyökeres változás történt, és ismét Sheldon került a középpontba, de legalább a készítők egy kicsit az elvárásaim szerint alakították a dolgokat…

Bohókásan…

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, hiszen ez a film leírhatatlan. Addig rendben van, hogy egy B kategóriás Trash moziról van szó, de mégis mit lehet azzal kezdeni, ha érezhetően komolyan vették a filmet? Az ilyenekkel nincs is baj, amíg poénként forgatják, de így már más a helyzet.
Annyi a lényeg, hogy ez ismét egy felejthető, Asylum szintű produkció.

Bábozzunk hangyákkal…

A nyár egyik leginkább várt filmje volt a magyar rendező, Antal Nimród munkája, amivel fel kívánták támasztani már rég elhamvadt poraiból a Predator franchise-t. Ez végső soron sikerült is, hiszen a mozija a kritikusoknál és a nézőknél is egyaránt sikeresnek bizonyult. Meg is kapta a lehetőséget a folytatásra… de most maradjunk a tárgynál. Vagyis ennél a produkciónál.
Magán viseli a Kontroll rendezőjének keze nyomát, miközben egy tűrhető akció film pereg a szemünk előtt, talán ettől a furcsa keveréktől lett olyan amilyen. Ugyanis a filozofálgatás és a kőkemény akciók elég ritkán férnek meg egymás mellett. Kissé féloldalas a mozi, valamivel átlag feletti ugyan, de azért nem egy meghatározó alkotás.
Több mindent szerettek volna beletuszkolni egy olyan keretbe, amibe olyan sok minden azért nem fér el.

Indul a Vadász Idény!

A folytatás még jobb lett, mint a kezdés, pedig az sem volt semmi.
Gyakorlatilag végigröhögtem az egészet, telve volt ez a húsz perc oltári poénokkal, a készítők továbbra is jól végzik a munkájukat, megfogták azt a bizonyos fonalat, és nem is engedték el.

Nos,

Ha az emlékezetem nem csal, akkor még az év elején futottam bele e mozi előzetesébe, mely rögtön megfogott. Egyszóval nagyok voltak az elvárásaim ezzel az új vígjátékkal kapcsolatban.
A megnézése után felemás érzések leptek meg, valahogy tetszett is meg nem is. Annyi azonban biztos, hogy Adam McKay első igazi mozi filmje egy szórakoztató, ám tipikus álomgyári alkotás lett.

Beindul a Deo-duó!

Joel Schumacher legújabb misztikus horrorja a következő a sorban, amely mint azt láthatjátok is, két címen fut. Mind a kettőn fel lehet lelni. Ahhoz nem volt sem elég jó, sem érdekes, hogy mozikba kerülhessen, ezért csak DVD-n érhető el. Valójában a film egy erős közepes, a story-ja is eléggé elcsépelt, nem nyújt e téren semmi újat. Tulajdonképpen ez az egész filmre elmondható, de mégsem élvezhetetlen.

Na mármost…

Robin Williams visszatért! Bizony mondom néktek a jó öreg, Mikó István hangján megszólaló, szőrös színész ismét régi fényében tündököl. Akinek ismerősek az olyan filmjei, mint a Jákob lajtorjája, a Jó reggelt, Vietnám!, a Vágott verzió, a Halászkirály legendája, vagy a Holt költők társasága, az már tudja is mire gondolok. Egy igazán eredeti filmről van szó, amiben eredményesen és magával ragadóan keveredik a lehető legdurvább fekete humor és a hétköznapi drámák extrémitása.
Nem mindennapi történet bontakozik ki a néző szeme előtt, egy kemény story, ami nem kíméli napjaink legféltettebb tabuit, miközben tükröt tart a mostanság oly divatos látszat imádatnak és képmutatásnak.

Milyen is egy igazi apa?