Elkezdődött a harmadik Stargate sorozat, amelynek fel kell nőnie az elődök által felállított szinthez, hogy életben tudjon maradni. Kiváló döntés volt dupla évadkezdő epizóddal nyitni.

Számomra az Atlantis volt a tuti, de az SGU is szép kezdőlökést adott ahhoz, hogy elkezdjem várni a következő részt. Ez a sorozat kicsit más itt-ott, valahogy komolyabbnak hatott. El tudom hinni, hogy a főszereplők nagy része katona, akik talán elesnek majd a harcmezőn. Bár igaz, hogy ellenséggel nem találkoztunk, de feltételezhetően ez nem marad így.

Kezdésnek kaptunk a nyakunkba egy rakat új szereplőt, akikkel meg kell még barátkozunk. A megszokottaktól eltérő helyszín és a sok-sok apróság, ami hűen tükrözi, hogy Csillagkapu filmet nézünk. Talán képes feltámasztani a pislákoló mítoszt. Az elejében 2 szálon futott a történet, ugráltak térben és időben. Párhuzamosan mesélték el a csillagkapu beindítása előtti és utáni cselekményt. Ez nem volt mindig túl izgalmas, de kellett ahhoz, hogy nagyjából megismerhessük a kulcsfontosságú szereplőket.

Láthattunk nagy visszatérőket az előző szériákból. Ez szinte várható volt és elmaradhatatlan. Gondoljunk csak az Atlantis nyitányára. Ezen szereplők mindegyike törzsgyökeres része volt az első Stargate sorozatnak.

A történetről a tovább mögött...

Továbbra is jellemző, hogy lassan mozgolódnak a dolgok (the eye of enemy is moving but not too fast). Kevesebb szereplővel dolgoznak, akik több lehetőséget kapnak a kibontakozásra.

Persze azért most is történtek dolgok, amelyek csak úgy előtörtek a föld alól.

Hogy miről is beszélek...

A Péntek 13 című „sorozat” 10. részével nézhetünk farkasszemet eme 2001-es alkotás segítségével. Valahogy különös kedvet éreztem aziránt, hogy ilyen hosszú idő után megnézzem ezt a filmet. Végül is nem bántam meg hirtelen felindulásból tett döntésemet, annyira nem volt rossz, mint a hírhedt elődök közül egynémely.

Valamilyen szinten aktuális is a téma, hiszen kijött a Péntek 13 újradolgozása Jared Padalecki főszereplésével, amit még nem sikerült magamévá tennem, de amennyiben a horror-hétvége nyeri a szavazást, számíthattok rá.

Sokat gondolkodtam azon, hogy szükség van-e ilyen filmekre, vagyis inkább arra, hogy a Jason-mitoszból mindent ennyire kifacsarjanak? Profit, marketing, amely mögött gyakran nem áll semmi. Rosszak a színészek, elnagyolt a forgatókönyv. Nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy van egy szinte sérthetetlen gyilkoló idióta és... Hát ez az. Hiányzik az ötlet, a kreativitás. Ja, ha már itt tartunk. A Freddy vs. Jason ebből a szempontból nem volt rossz, legalább valami színt vitt ebbe a koncepcióba.

Visszatérve a 10. etaphoz, sokban megegyezik abban, amit az imént leírtam. Sokat elmond, hogy közepes sorozat színészekkel készítették el, történet nuku, az ötlet viszont figyelemre méltó. Kapásból két nő is ismerős volt, Lexa Doig és Lisa Ryder törzsszereplő volt az Andromédában hosszú éveken át. Jó volt őket újra látni, de reálisan nézve, mégsem ők a világ legjobb aktorai. Hogy kellett-e ez a rész vagy sem, mindenki döntse el maga, de lássuk mi is történt.

Egy Jason által generált „baleset” következtében ő is és női főszereplőnk is hibernált állapotba került meglehetősen hosszú ideig. Több, mint 400 év elég volt ahhoz, hogy a világ gyökeresen megváltozzon, ám a hűvös levegő őket életben tartotta. Egy kutatócsapat talált rájuk, sikeresen megmentették az életüket és ezzel egy „szörnyet” szabadítottak az űrhajójukra. Innentől kezdve nehéz részletekbe bocsátkozni, mivel az idő többi része azzal ment el, hogy Jason megkéselt majdnem mindenkit.

Azt hiszem nem tudom kikerülni a valaha általam látott legviccesebb horror jelenetet. Hokimaszkos kedvencünk kinyiffantott két hálózsákba csavart pucér hölgyeményt úgy, hogy agyonverte az egyiket a másikkal. Hát nem zseniális? Azt kell mondjam, hogy az.
Komikus volt, idióta, de legalább valami színt vitt a fekete űrbe.

Persze ahogy az lenni szokott, Jason-t senki se tudta megállítani, a végén belecsapódott egy bolygó tavába. Az atmoszférába érve nem égett el, szívós gyerek, mindent kibír.

Baráti társasággal érdemes megnézni a filmet, a hangulat garantált. Többre sajnos nem jó, mert nem vált ki túl pozitív belső ingereket.

(Jason action figura. Vedd meg te is!)

Ha már az AXN úgy döntött, hogy műsorára tűzi ezt a nem mindennapi sztorijú sorozatot, akkor mi is műsorra tűzzük itt a Sorozatportálon.

Mindenekelőtt el kell árulnom, hogy angol sorozatról van szó. Aki most gyomorrángatózást és egyéb emésztési panaszokat érez, annak nem ajánlatos belekezdenie ebbe a szériába, hiszen a britek enyhén szólva sem művészei a sorozatgyártásnak. Mondhatnám úgy is, hogy eddig egyik se tetszett.

Itt azonban más a helyzet, attól, hogy az alapötlet elég vicces és nevetséges, maga a bevezető epizód meglepően nézhető lett. Aki nyitott szemmel jár, annak nem nagyon kell bemutatni, hogy miről is van szó. Egy vámpír, egy vérfarkas és egy szellem együtt élnek hármasban egy albérletben. Na puff. Erre varrjon valaki gombot.

háztartásukról bővebben a tovább mögött regélek...

Nem nem nem és nem!
Nem tetszett, nem volt jó. Olyan volt ez a rész, mintha az 5. évadból néztem volna egyet. Illetve bocsánat. Mintha bármelyik évadból néztem volna. Ugyanaz minden. Egyszerűen semmi sem változik, semmi sem történik már több, mint 5 éve.

Olyan kíváncsi lennék, hogy hogyan készülnek a Doktor House epizódok. Elképzelem, hogy ülnek az írók egy kerek asztalnál, senki se szól a másikhoz, csak törik a kobakjukat, hogy egyedit, meghökkentőt alkossanak. Majd az egyik megszólal, hogy legyen egy különös beteg, akinek senki se tudja, hogy mi a baja, kezeljék erre-arra, amikor jobban lenne akkor legyen rosszabbul, közben a háttérben bújjon meg valami személyzetet érintő történetszál, aztán a végén jöjjön rá House a gondra és mentse meg a beteg életét, akinek éppen akkor akarják mondjuk meglékelni a koponyáját. Az írók meg azt mondják, hogy hümm, ez egy kiváló ötlet, csináljuk meg, mert ilyen még úgysem volt. Na persze.

Ám ennél van egy pofátlanabb módszer is, amit úgy tűnik, hogy el is játszottak. Feláll az egyik okostóni, hogy csináljunk valami egyedit, valami meghökkentőt, valami nem vártat. Drámázzunk egyet, csaljunk könnyeket a nézők szemébe, csináljunk olyan változásokat, amelyek alapjában rengetik meg a sorozatot és megkavarják az állóvizet. És miután ezt megcsináltuk, a következő részben vonjunk vissza mindent.

Innentől csak a tovább mögött folytatom a mérgelődést...

Hát emberek, ez megint nagyon jó volt.
Le a kalappal! Azért imádom ezt a sorozatot, mert valahogy mindig tudja hozni a színvonalat. Igyekeznek kreatívak lenni, mindent kihozni az adott szituációból és persze mindezt átlagon aluli költségvetéssel.
A cím sokat sejtet, de akit érdekelnek a részletek, kukkantson a tovább mögé!

Tovább...

Kicsit háttérbe szorult ez a sorozat mostanában, talán azért, mert kissé régi. Vagy csak nem kaptak rá az emberek annyira, mint az várható lett volna. Régebben az RTL Klubon láthattuk Declan Dunn és barátai kalandjait. Amúgy 2 évadot élt meg.

Én is csak nem oly rég akadtam rá, még csak az első évad felénél tartok, de máris beleszerettem. Ez is a könnyedebb műfajú valamik közé tartozik. Tetszik, hogy nem próbálják ráerőltetni a saját nézetüket a tévénézőkre, sokszor 1-1 eset után nyitva hagyják a kaput, hogy mindenki eldönthesse saját magában, hogy mit hisz.

Jajj de buta vagyok, hogy még nem mondtam, hogy miről is szól az egész. Az Adrian Pasdar (Heroes – Nathan Petrelli) alakította Daclan egy antropológus, akit érdekelnek a természetfeletti jelenségek. Mindig össze is akad párral, de az esetek nagy többségében be tudják bizonyítani, hogy nem úgy van az, ahogy elsőre látszik. Sok mindent megtudnak magyarázni a fizika törvényeivel vagy egyszerű mérésekkel. A sorozat megoldásai néha elég tudományosak, mégsem érzi azt az ember, hogy mereven elzárkózna a természetfeletti létezésétől.

Mindezt elegendő humorral fűszerezik. Adrian Pasdar-t elsőre elég fura volt látni ilyen szerepben, mivel a Heroes-ban homlokegyenest ellentéte az itteni karakterének. Daclan néha ügyetlen, szétszórt, de ugyanakkor kedves, jószívű. Élőben tuti mindenki idegeire tudna menni, mert kicsit erőszakos (inkább tolakodó), de szerethető.

A széria állandó szereplője még Peggy, aki Declan barátja és segítsége szinte az összes esetnél. Néha olyan Mulder-Scully párosnak látszanak, hiszen mikor az egyikük azt gondolja, hogy na itt tényleg lehet valami furcsaság, akkor a másikuk racionális marad.

A harmadik személy Miranda, aki elég érdekes jellem. Kicsit fura, sötét, unott, de idővel megszokja az ember.

Akinek kedvet tudtam csinálni ehhez a sorozathoz, bátran szerezze be a részeket, mert megéri.

Bánom, hogy eddig nem került sor  a - szeptemberben 10. évadát megkezdő – Heti Hetes kedvcsinálójának megírására, pedig nem akármilyen műsorról van szó. Ki ne ismerné a „humor nagyágyúit”, akik már egy évtizede ültetnek le sok ezer embert a képernyők elé országszerte és határon túl.

Vannak akik szeretik, vannak akik gyűlölik ,de tény, hogy ilyen hosszú időt nem sok televíziós show képes megélni. Én személy szerint amikor csak tehetem, megnézem, mert valahogy mindig mosolyt tudnak csalni az ember arcára és jól esik kikapcsolódni egy hosszú nap után.

Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy elmondjam, aki netán lemaradt az éppen aktuális epizódok valamelyikéről, nem kell csüggednie. Az RTL Klub ugyanis létrehozta a http://www.rtlmost.hu weboldalt, ahol elérhetőek egyes saját készítésű műsoraik. Teljes egész Heti Hetes részek is fellelhetők a lapon, sok-sok mással egyetemben.

Visszatérve a „Fantasztikus Hetesre”, elmondani is nehéz, hogy az évek folyamán hány ismerős arcot láthattunk vendégként. Vannak állandó szereplők, akik utánozhatatlan csapatnak bizonyultak. Akadnak olyanok is, akik régebben törzsvendégek voltak, mára azonban már nem láthatjuk őket a székekben. Emberek jönnek-mennek, az évek csak úgy repülnek, de egyvalami állandó: a következő hét ember mindig képes mosolyt csalni még a gyászhuszárok arcára is: Bajor Imre, Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Jáksó László, Hajdú Steve, Hajós András, Farkasházy Tivadar.

Reméljük még sok évig láthatjuk őket az RTL Klub képernyőjén vasárnap késő este.