Kicsit megkésett ez a cikk, már lassan a második részről kellene beszámolnom, ezért elnézést kérek. Pedig a mentalista ennél többre érdemes, hiszen egy kiváló sorozatról van szó, amelynek évadzárója felkavarta az állóvizet és remek hangulatot teremtett a harmadik szezon premierjéhez. Aztán a dolgok kissé visszalaposodtak, egy átlagos esetet kaptunk, senki meg nem mondaná, hogy évadnyitóról van szó. Ettől függetlenül tetszetős lett az eset.

Tovább...

Aki követi a sorozatot tudja jól, hogy a fináléban feltűnt maga Red John életnagyságban. A férfit ugyan nem láthattuk, de ez a néhány másodperc mégis több volt, mint az eddigiek együttvéve. Partick Jane pedig szembenézhetett gyűlölt ellenségével.

Volt okunk feltételezni, hogy legalább az évadnyitó Red John-ról fog szólni, de tévednünk kellett. Alig említették meg a nevét. Egy szokásos ügy, mondhatni random rész.

Valahogy még sincs bennem rossz érzés, hiszen kellően megnevettettek. A randomok között is kifejezetten jónak számított, de tény, hogy nem évadnyitóhoz méltó. Pedig sajnálatos módon ez a széria ilyen és ilyen is marad. Minden hétre új ügy, az évadokon átívelő szállal pedig csak nagy ritkán foglalkoznak. Ezzel nincs is baj, de valahogy fel lehetne pörgetni az eseményeket a szezonok végén és elején.

Ami viszont tetszik, az állandóság. Már a harmadik évébe lépett a sorozat és minimális színészmozgást tapasztalhattunk csupán. Minden maradt a régiben, senki sem változott. Ez jó is és rossz is egyben, de nekem tetszik, hogy minden ugyanolyan. A színvonal is egyenletes, szóval arra sem lehet panasz.

Konkrétan a mostani eset arról szólt, hogy meggyilkoltak egy neves ügyvédet, akinek több ellensége volt, mint égen a csillag. Persze idővel fény derült a motivációra és az elkövető személyazonosságára. Itt megjegyezném, hogy ha egy ismerős színész feltűnik egy epizód kedvéért, akkor nagy valószínűséggel ő a tettes. Valahogy mindig ez van. Gyanakodtam is arra a bizonyos illetőre, de pusztán azért, mert láttam már itt-ott. És bumm. Úgy lett.

A heti röhögőgörcs-faktor Cho barátunk szolgáltatta az egyik jelenetben. Ritkán nevetem el magam hangosan tévénézés közben, de ez ütött rendesen.

Reméljük ebben az éveben is ügyesek és kreatívak lesznek az alkotók és tesznek a sorozatba valami pluszt, mert a random esetek önmagában kicsit kevesek a sikerhez.

Összességében egy jó rész, amely évadkezdésként gyengén muzsikált, de jót szórakozhattunk rajta.