Hűha, valami készül itt. Vagy talán meghallották imáimat a House készítői? Előrukkoltak a semmiből egy olyan résszel, amely teljes egészében szakított a hagyományokkal. Teljesen új szemléletmódot kaptunk, egy olyan epizód formájában, ami nem is House-ról szólt.

Persze ettől még nem lett jó a rész, de haladunk.

Tovább...

A következő eresztés nem hogy tartotta a szintet, de még emelt is rajta, ha lehet ezt mondani.
Chuck Lorre-nak és Bill Pardy-nak megengedték, hogy szabadjára engedjék magukat, ennek köszönhetően 23 epizódot röhöghetünk végig. A karakterekről folyamatosan derülnek ki az újdonságok, és ismét hoztak új szereplőket. Tehát a felhőtlen szórakozás garantált!

„Bazinga!”

Különleges résznek lehettünk tanúi. Mostanában egyre több kérdést válaszoltak meg nekünk, ebben a részben pedig ismét csak nézhetett nagyot az ember, mert még több kérdés merült fel. Már itt állunk az ötödik résznél, nincs is már olyan sok az évadból és még mindig nem tudjuk, hogy mi folyik itt.

Jöjjenek a részletek...

Itt az ideje, hogy számot adjak e sorozattal kapcsolatos tapasztalataimnak, hiszen a végére értem egy hosszú – 22 részes – sorozat első felvonásának. Ez most pláne aktuálissá válik, hiszen most ért véget az amerikai foci 2009-es bajnoksága (nem rég volt a Super Bowl). Én azt hittem, hogy hangsúlyosabb a sport ebben a szériában, de mivel ez egy dráma, hát a sport inkább csak a háttér, amiből minden származik, bár a foci az, amiről itt szó van.
Mindenről, ami valamilyen kapcsolatban állhat egy középiskolai futball csapattal.

„Éles szemmel. Tiszta szívvel. Nem veszítünk!”