Kissé lemaradtam, de végre jutott időm megnézni az epizódot, ami igazából az első igazán „lazább” rész volt. Egy kicsit visszavettek az iramból, gyengébb volt a két héttel ezelőtti produkció. Ennek hátterében az állt, hogy inkább a főhős lelki folyamatainak mélyebb megismerését tűzték ki célul.
Ez pedig nem volt annyira izgalmas, de ha őszinték vagyunk, a hatása is elmaradt.
Voltak már eddig is drámaibb epizódok ennél.

A feléhez érkezett ez a remek évad. Külön dicséret, hogy idénre nem csak az epizódszám emelkedett, de a színvonal is. A történések már nem egy helyben pattognak, hanem táncot járva rohanják körbe ezt az elfuserált világot. A szezon nagyon jó, a hangulat kimagasló. Mégis maradt némi hiányérzetem az epizód után.

Az évad felénél járva egyre inkább tisztul a kép.
Az eddigi elégedetlenkedésem jogtalannak bizonyult, kár volt aggódnom.
A széria készítői kézben tartják a munkájukat, ez biztos.
Persze még mindig akadnak homályos foltok az összképben, – ami még most sem átlátható – de azért határozottabb a történet kontúrja.

Ezúttal egy abszurd szituációba csöppentünk bele. A poénos részek közé tartozik, ami voltaképp nem is sikerült rosszul. Ha elvonatkoztatunk az alapötlet idiótaságán és szépen hátradőlve élvezzük a játékidőt, akkor remek kikapcsolódásban lesz részünk. Én vártam már egy vicces epizódot, mert valahogy a komolyság idén nem jön át.