Nem nem nem és nem!
Nem tetszett, nem volt jó. Olyan volt ez a rész, mintha az 5. évadból néztem volna egyet. Illetve bocsánat. Mintha bármelyik évadból néztem volna. Ugyanaz minden. Egyszerűen semmi sem változik, semmi sem történik már több, mint 5 éve.

Olyan kíváncsi lennék, hogy hogyan készülnek a Doktor House epizódok. Elképzelem, hogy ülnek az írók egy kerek asztalnál, senki se szól a másikhoz, csak törik a kobakjukat, hogy egyedit, meghökkentőt alkossanak. Majd az egyik megszólal, hogy legyen egy különös beteg, akinek senki se tudja, hogy mi a baja, kezeljék erre-arra, amikor jobban lenne akkor legyen rosszabbul, közben a háttérben bújjon meg valami személyzetet érintő történetszál, aztán a végén jöjjön rá House a gondra és mentse meg a beteg életét, akinek éppen akkor akarják mondjuk meglékelni a koponyáját. Az írók meg azt mondják, hogy hümm, ez egy kiváló ötlet, csináljuk meg, mert ilyen még úgysem volt. Na persze.

Ám ennél van egy pofátlanabb módszer is, amit úgy tűnik, hogy el is játszottak. Feláll az egyik okostóni, hogy csináljunk valami egyedit, valami meghökkentőt, valami nem vártat. Drámázzunk egyet, csaljunk könnyeket a nézők szemébe, csináljunk olyan változásokat, amelyek alapjában rengetik meg a sorozatot és megkavarják az állóvizet. És miután ezt megcsináltuk, a következő részben vonjunk vissza mindent.

Innentől csak a tovább mögött folytatom a mérgelődést...

Kicsit háttérbe szorult ez a sorozat mostanában, talán azért, mert kissé régi. Vagy csak nem kaptak rá az emberek annyira, mint az várható lett volna. Régebben az RTL Klubon láthattuk Declan Dunn és barátai kalandjait. Amúgy 2 évadot élt meg.

Én is csak nem oly rég akadtam rá, még csak az első évad felénél tartok, de máris beleszerettem. Ez is a könnyedebb műfajú valamik közé tartozik. Tetszik, hogy nem próbálják ráerőltetni a saját nézetüket a tévénézőkre, sokszor 1-1 eset után nyitva hagyják a kaput, hogy mindenki eldönthesse saját magában, hogy mit hisz.

Jajj de buta vagyok, hogy még nem mondtam, hogy miről is szól az egész. Az Adrian Pasdar (Heroes – Nathan Petrelli) alakította Daclan egy antropológus, akit érdekelnek a természetfeletti jelenségek. Mindig össze is akad párral, de az esetek nagy többségében be tudják bizonyítani, hogy nem úgy van az, ahogy elsőre látszik. Sok mindent megtudnak magyarázni a fizika törvényeivel vagy egyszerű mérésekkel. A sorozat megoldásai néha elég tudományosak, mégsem érzi azt az ember, hogy mereven elzárkózna a természetfeletti létezésétől.

Mindezt elegendő humorral fűszerezik. Adrian Pasdar-t elsőre elég fura volt látni ilyen szerepben, mivel a Heroes-ban homlokegyenest ellentéte az itteni karakterének. Daclan néha ügyetlen, szétszórt, de ugyanakkor kedves, jószívű. Élőben tuti mindenki idegeire tudna menni, mert kicsit erőszakos (inkább tolakodó), de szerethető.

A széria állandó szereplője még Peggy, aki Declan barátja és segítsége szinte az összes esetnél. Néha olyan Mulder-Scully párosnak látszanak, hiszen mikor az egyikük azt gondolja, hogy na itt tényleg lehet valami furcsaság, akkor a másikuk racionális marad.

A harmadik személy Miranda, aki elég érdekes jellem. Kicsit fura, sötét, unott, de idővel megszokja az ember.

Akinek kedvet tudtam csinálni ehhez a sorozathoz, bátran szerezze be a részeket, mert megéri.

Aki szereti a csavaros észjárású nyomozós sorozatokat, az olyanokat, ahol Columbo-nak is leesne az álla, az biztosan nagyon várta, hogy elkezdődjön a Mentalista 2. felvonása. A jó hír, hogy vége a semmittevésnek, Patrick Jane és társai visszatértek, hogy szórakoztassanak minket.

A változásokról bővebben a tovább mögött...

Haladunk előre lassan, szépen, csendesen. Ez most olyan rész volt, ahol egészen keveset foglalkoztak a fő irányvonallal, csak egy „átlagos” ügy volt, ami megoldásra várt. A nyári promó képekből lehetett következtetni, hogy lesz egy ilyen témájú epizód. Kicsit csalódás volt, pontosabban kevésbé tartottam érdekesnek. Az évad nyitányához képest gyengébb volt.

Tovább a nyúl üregébe...