Bevallom, nagyon nehéz dolgom van, hogy érdemben be tudjak számolni nektek erről a filmről, mert már nagyon régen láttam, de úgy gondolom, hogy nem maradhat ki a Stephen King hétvégéből, azonban a szűkös határidők nem engedik meg, hogy megnézzem újra. Ezért csupán a megkopott emlékeimre tudok támaszkodni.

2002-es alkotásról van szó, amely nagy hatást gyakorolt rám. Nem vagyok túl nagy könyvolvasó, egyetlen King művet sem olvastam még, éppen ezért sosem tudom a filmet összehasonlítani írott testvérkéjével, ami valahol jó és valahol rossz is. Tény, hogy objektívebben tudom értékelni a látottakat, mert nem befolyásolnak egyéb tényezők.

Dr. Joyce Reardon - akit Nancy Travis játszik – megszállott kutató, akinek felkelti az érdeklődését egy ódon épület. A Rose Red kastély tele van furcsaságokkal, a benne lakozó paranormális aktivitás hatalmas mértékű. Joyce összeszed egy csapatot, akik egytől egyig különleges képességekkel rendelkeznek. Sok pénzt fizet nekik azért, ha ott töltenek egyetlen éjszakát. Hőseink kapva kapnak is az alkalmon, gondolják mi baj történhet ilyen rövidke idő alatt. Különös események sora veszi kezdetét, mindenki érzi a kastély erejét. A főszereplők sorra tűnnek el és halnak meg, ahogy Rose Red lassan ébredezik.
Később fény derül Joyce valódi motivációjára, amely baljósabb képet fest az egész kiruccanásról.

Tetszik az ötlet, jó a történet és a kivitelezés. A film lendülete magával ragadja a nézőt. Aki szereti a borzongást, a misztikumot, annak bátran merem ajánlani ezt a filmet esti szórakozásra. Ja és ha már itt tartunk, nézzétek meg az Ellen Rimbauer naplóját is.

Volt szerencsém kétszer is megnézni ezt a rövid filmet, ami valójában a Rémálmok és Lidércek című misztikus sorozat első része. A Csatatér különlegessége, hogy nem beszélnek benne, csupán az effekt hangok és az aláfestő zene adja meg a történet hangulatát. Nagyon el lett találva, a beszédeket rendkívül jól pótolták a színészek arcjátékai és a történet egyszerűsége.

Adott egy bérgyilkos, akit megbíz valaki azzal, hogy öljön meg egy játékgyárost. A film első negyede arról szól, hogyan jut el a csúnya gonosz bácsi célpontjához, akit hideg vérrel lelő. Szegény nem is sejti, hogy az igazi megpróbáltatások csak ezután következnek. Miután visszamegy szép és elegáns apartmanjába, egy titokzatos csomagot kap, amelyen a játékgyár szimbóluma virít. Nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, kibontja és látja, hogy játékkatonák lapulnak meg a fémdoboz mélyén. Helikopterek, harci járművel, gyalogosok, szinte egy komplett harci egység. Persze nem szabad elsiklani azon a tényen, hogy a katonák felszereléseikkel együtt életre kelnek és háborút hirdetnek a bérgyilkos ellen. Sokan vannak, kicsik, de a tűzerejük térdre kényszeríti a sokat próbált fenegyereket. Láthatjuk, ahogy az apartman egy szempillantás alatt csatatérré alakul. Egyik fél sem akar meghátrálni, a kis katonák az életük árán is meg akarják ölni célpontjukat. A vége elég emlékezetes, sejthető de mégis jól eltalált. Ahogy a kamera lassan végigpásztázza a szanaszét rombolt épületet, sejthetjük, hogy a csatának vége.

Szóval kétszer láttam a filmet, másodjára sikeresen elaludtam rajta, való igaz altatónak is kiváló, főleg a zenéje miatt. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszett és ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg. Köszönjük Stephen King.