filmkritika

Megszólít az éjszaka, avagy a Nyugat-Virginiai molyember igaz története

 

Épp tegnap néztem meg újra a Megszólít az éjszaka (Mothman) című filmet. Imádom ezt az alkotást, mert annyi év után még mindig elvarázsol és jót tudok rajta borzongani.
A történet pikantériája, hogy igaz történet alapján készült, persze nem szóról szóra igaz, de erről picit később. A lényeg, hogy elénk tálaltak egy igazán izgalmas és igényes horror filmet, ami nem is igazán tartozik ebbe a kategóriába, bár ezt ki-ki döntse el maga.
Sok rémisztgetős filmet elrontanak azzal, hogy a középpontban álló lényt nevetségesen gagyira csinálják meg. Itt szó sincs ilyenről, azok a kevés jelenetek, amikben láthatjuk a molyembert, tökéletesen el lettek találva, mert sokat sejtettek és keveset mutattak.
A filmet belengő legendára épített sztori is jóra sikeredett, végig lekötötte a nézőt az izgalmasan megkomponált jelenetekkel, képi hatásokkal és hangulatos zenéjével.
Richard Gere
személye tökéletes választás volt a főszerepre. Az elején még féltem, hogyan állja majd meg a helyét egy olyan filmben, ami elsősorban nem a „hazai pályája”.
Ennek ellenére nagyon tetszett az alakítása.

Miután kiveséztük a filmet, térjünk át egy kicsit a sztori történelmi hátterére.
Amerikában 1966 és 1967 között egy Point Pleasant nevű kisvárosban több alkalommal is látni véltek egy titokzatos repülő lényt vörösen lángoló szemekkel, amelyet később már Molyember néven emlegettek. Többször is kontaktusba keveredett az emberekkel, többnyire ijesztgette őket, akik félelmükben a rendőrséghez fordultak. A mítosz rövid élettartama ellenére óriási utat járt be a tengerentúlon, a „rajongók” egyre színesebb történetekkel fordultak az illetékesekhez a titokzatos lénnyel kapcsolatban. Vannak, akik szerint földönkívüli, aki képes előre megjósolni a jövőt, mások szerint félig emberről, félig molylepkéről van szó, aki 3 méternél is magasabb, repül és vörösen izzó szemei megbabonázzák az embereket.

Összességében jó film, ajánlom mindenkinek, aki egy kis borzongásra vágyik és fogékony a témára.

7

X-Men Origins: Wolverine

Visszatértem!
Miután szereztem egy újabb kemény borítós bizonyítványt, amivel pont ki lehet egyensúlyozni a csocsó asztalt, itt egy újabb kritika.
Egy nagy durranás: X-Men Origins: Wolverine.

Itt-itt-itt…

6

Underworld - A vérfarkasok lázadása

 

Előre szólok, hogy nem fogok tudni sok okosságot írni az Underworld 3-ról, ennek az az oka, hogy nem maradt meg túl sok az egészből. Tipikus "popcorn mozi", ami egyszer nézhető, de másnapra már semmire nem emlékszik belőle az ember. A díszletek nem voltak rosszak, a farkasokról inkább ne is beszéljünk. Helyenként elég gagyira sikeredtek. Itt-ott számítógépes effektekkel voltak megcsinálva, másutt viszont jelmezes emberek formálták meg őket.
Az egyik rosszabb volt, mint a másik.
A legvége pedig elég erőteljes marketing fogás volt
, ami azt sugallta, hogy „igen, te újra meg akarod nézni az első részt. Menj és vedd meg DVD-n, de még jobb lenne nekünk, ha a Blue-ray-ért adnál ki még több pénzt.” Ezektől eltekintve azt kell mondjam, hogy délutáni kikapcsolódásra pont alkalmas, esetleg egy meghódítandó csajjal megnézni, aki hozzád bújik a „félelmetesebb” jeleneteknél. A színészek produkciói nem hagytak mély nyomot bennem, szinte alig emlékszek valakire. Apropó, az egyik menekülő rab nem Darken Rahl volt a Legend of the Seeker-ből? Ha nem akkor bocsi, de nekem kísértetiesen úgy tűnt. A sztoriba külön nem szeretnék belemenni, mert még elég új filmről van szó és nem akarom elrontani senki mókáját.
Összegzésképpen annyit mondok, hogy fanoknak talán jó szórakozást nyújthat a film, de moziba nem mennék el miatta.

5

K-Pax - A belső bolygó

 

Egészen varázslatos két órát köszönhettem a K-pax című filmnek. Nekem nagyon tetszett, végig lebilincselő volt. Közben gondolkodtam, hogy mi lesz a vége, és nagyjából azt kaptam, amit vártam. Olyan finálét, ahol nem lehet egyértelműen megmondani, hogy főhősünk valóban idegen volt egy másik bolygóról, vagy egy zakkant elmebeteg, aki felépítette magának ezt a világot azért, ami a családjával történt. Meghagyták a nyitott kérdést, amit mindenki magában kell, hogy lerendezzen.
Az ok, amiért megfogott ez a sci-fi-dráma az volt, hogy végig le tudott kötni, izgultam folyamatosan, hogy mi lesz a következő mozzanat. Nagyon szépen fel volt építve a cselekmény, amikor már azt érezte az ember, hogy kezd alábbhagyni a lendület, akkor kaptunk az arcunkba valami újabb elgondolkodtató történetmorzsát. Ki kell emelnem Kevin Spacey színészi játékát, amely nagyban hozzájárult a film sikeréhez.
Jeff Bridges
is hozta a kötelezőt, az általa megformált pszichiáter is jól el lett találva.
Nem akarok ódákat zengeni a filmről, ajánlom mindenkinek, aki kikapcsolódásképpen valami könnyedebb hangvételű dráma-szerűséget szeretne látni, ahol egyetlen ember képes megváltoztatni a körülötte nyüzsgő elmebetegeket, vagy éppen orvosokat.

6

A kárhozat útja


Folytassuk kalandozásainkat a dráma műfajának legmélyebb bugyraiban!
Nem is akármilyen filmet szeretnék most bemutatni nektek, hanem a 2003-ban 6 Oscar-díjra jelölt A kárhozat útját. Szánom bánom, hogy még csak most sikerült megnéznem, de azzal igyekszem pótolni a hiányosságomat, hogy rögtön írok róla nektek.
A 30-as évek Amerikájába kalauzol el bennünket ez a rendkívül sötét és komor hangvételű alkotás, ahol betekintést nyerhetünk a maffiózók és szeszcsempészek kegyetlen világába. Egy világba, ahol minden csak üzlet, az igazi hatalom a pénz, amiért bárki bármit megtesz, és érte bármit megkaphat. Mert mindennek ára van, de ez az ár dollárban értendő.
Főszereplőnk Tom Hanks, akinek meg kell fizetnie múltbéli döntéséért, hogy ezt az életet választotta magának és ezzel együtt családjának.
Mert valami örök: ha egyszer bent vagy, akkor többé már nem tudsz kiszállni.
A Hanks által alakított Mike Sullivan 6 hét alatt lejátszódó kálváriáját követhetjük végig a valamivel több, mint másfél órás film alatt. Ezen időszakban hősünk a magasból egészen a lehető legmélyebbre zuhant, csak a bosszú éltette, annak ellenére, hogy maga is tudta, hogy az ő története nem végződhet jól. De valóban az ő története lett volna? Gyanítom, hogy nem. Fia, az ifjabbik Michael Sullivan volt az igazi központi figura.
Úgy tűnik megérte a sok megpróbáltatás, mert saját bevallása szerint soha többé nem fogott fegyvert a kezébe. Talán még a mennybe is jutott.

Ennyit a cselekményről, nézzük kicsit részletesebben a sötétben megbújó részleteket. Egészen elképesztő, hogy egy olyan drámával van dolgunk, aminek egyetlen perce sem vidám. Jó persze mondhatjátok azt, hogy ez a lényege ennek a műfajnak, de minden hasonló filmben van felemelkedés és bukás. Ebben csak bukást láthattunk, egy olyan korban, ahol senki sem nyerhet azon, ha szembeszegül a maffiával. Azt kell mondjam, többször nem nézném meg a Kárhozat útját, egyszer bőven elég volt látni ennyi szenvedést. Több neves színész is megtalálható a filmben Tom Hanks mellett: Jude Law, Paul Newman, Daniel Craig, Anthony LaPaglia és még sokan mások, akik mind hozzátették a maguk kis részeit az egészhez. A jellemek kissé elmosódottak, vannak jók, akik nem is annyira jók, mert épp ugyanannyi vér tapad a kezükhöz, mint a rosszaknak, akik csak a saját boldogulásukat tartják számon, minden más, és mindenki más mellékes, pótolható. Az egyik kuriózum a Jude Law által alakított fotós, bérgyilkos jelleme.
Jól eltalált karakter, akit Law kiválóan megformált.

Ezekkel a gondolatokkal búcsúzok, egyszer érdemes megnézni a filmet, mert van mondanivalója.

7

Hét Élet


Nem fogok feleslegesen kertelni, nekem fele annyira sem tetszett ez a film, mint amennyire vártam. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem vagyok fogékony az ilyesmi témájú alkotásokra, kifejezetten szeretem a jó drámákat.
Az egyik ok, amiért nem tetszett, hogy nem tudtam azonosulni a főszereplővel.
Sokaktól hallottam a film megnézése előtt, hogy „ha tetszett a Benjamin Button, akkor nézd meg ezt is, mert ugyanolyan kategória ugyanazon a színvonalon”.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, okvetetlenül is hasonlítgatni próbáltam a kettőt.
Ez valószínűleg hiba volt, de nem bánom, mert elsődlegesen nem az az oka annak, hogy nem tetszett a Hét élet, hogy nem tudtam magam beleélni. Az igazi problémát az jelentette, hogy a kétórás film felénél már 90%-ig tudtam, hogy mi lesz a kimenetele. Nem ütött semekkorát a vége. Amikor Will Smith a kocsiban beszélgetett a csajjal, és azt mondta, hogy „ez nincs benne az alkuban”, akkor felegyenesedtem és azt mondtam magamban, hogy basszus ez oda akarja neki adni az… izét (inkább nem mondom ki). Innentől kezdve megállíthatatlanul zakatolt a történet az elkerülhetetlen irányába.
Nem szépítem a dolgokat, hatalmasat csalódtam a Hét Életben, el is vette a kedvemet az ilyesmi drámáktól egy időre. Most kapaszkodjatok meg: még az 1x03-as Mental is jobban ott volt nálam, és ez elég nagy szó!
Pozitívum
ként meg kell említenem Will Smith színészi játékát, ami fantasztikus volt.
Végig láttam a szemében a világfájdalmat, azt hogy meg akar halni, de ugyanakkor még nem végzett itt a földön. Folyamatosan mosolygott, hogy mindenkinél jó benyomást keltsen, de minden mosoly után eszméletlenül jól hozta a mély szomorúság álarcát.

Le a kalappal!

Az én nyavalygásomtól függetlenül ajánlom a filmet a drámák kedvelőinek, és akiknek tetszik, feltétlenül nézzék meg utána a Benjamin Button különös életét, és hasonlítsák össze magukban a kettőt. De félre ne értsetek, nem nézhetetlenül rossz a Hét Élet, csak számomra kevés volt ahhoz, hogy elcsábítson és meghasson.

6

Éjszaka a múzeumban 2

 

Éppen azon gondolkoztam, hogy az Éjszaka a múzeumban 2, vagy csak nekem nem tetszett, vagy valóban nem egy jó film. Lehetséges, hogy már kinőttem abból a korból, hogy értékelni tudjam. Voltak benne elég vontatott részek, nem is igazán tudtam azonosulni a szereplőkkel. Nem volt kifejezetten rossz, inkább olyan semmilyen.
Pont itt van a kutya elásva. Ha amerikainak születtem volna és Washingtonban élnék, biztosan egész máshogy állnék hozzá a filmhez. Engem nem sikerült megfognia, sokszor ránéztem az órámra, hogy mikor lesz már vége, vagy mikor történik valami. A 300-ból vett csórás pedig egészen kiakasztó volt, mert nem is igazán kellett a filmbe és én személy szerint nem tartom túl jónak az ilyen húzásokat. Azt senki sem mondhatja, hogy nincs fantázia az egész koncepcióban, akkor ugyan minek kellenek az ilyenek?
Ezen kívül a legtöbb szereplő eléggé ügyefogyott volt, talán nem ezt várná tőlük az ember. Főleg nem a világtörténelem rettegett alakjaitól.
Ellenben az újítások tetszettek. Okosak voltak a készítők és nem lőtték el kétszer ugyanazokat a poénokat ugyanazokkal a kiállított „tárgyakkal”. Ez becsülendő, mert kapott egy új lendületet a folytatás az előd által felépített mondanivalóra.
Az viszont csalódás, hogy azzal simán el is rontották az egészet, hogy egy semmitmondó történetet tálaltak elénk.
Nem gondolom, hogy nézhetetlen lenne a film, biztos van olyan korosztály, akiknek tetszett, tény és való, hogy családi filmnek nem rossz, főleg úgy, ha társaságban nézi az ember, talán jobban át tudja érezni. Külön köszönet a régi karakterek és színészek visszahozásáért, és a legtöbb új, korrekt beépítéséért.
Akik szeretik a családi vígjátékokat, és akiknek tetszett az előző, azok valószínűleg most sem fognak fintorogva kijönni a moziból.

 

A tovább mögött találjátok a film előzetesét...

5

Az Energia (Push)

 

A negyedik napon Isten megteremté a Heroes-t. Az ötödik napon látja, hogy nem is annyira jó. Ezért a hatodik napon Isten megteremté a Push-t. Még ezen a napon meg is nézni, és látja, hogy ez sem olyan jó, ezért a hetedik napon Isten megpihen.


Na, de félre a tréfával! Adott egy olyan világ, ahol vannak olyan emberkék, akik természetfeletti képességekkel születtek. Ezek az erők sokaknál azonosak: jövőbe látás, telekinézis, leárnyékolás, bűvészkedés, gondolati manipuláció, nyomkövetés, gyógyítás, sikoltás. Elvileg a nácik kísérleteztek ezen képességek háborúban való bevetéséről, bár a történet szempontjából nem sok jelentősége van. Ezek az erők öröklődnek is. A szereplők menetrendszerűen egymásnak esnek egy lányért és egy aktatáskáért, benne egy injekciós tűvel. Harcolnak, tőrbe csalják egymást, az egyik fél megkapja, amit akar. Nagyjából ennyi a történet.
A film alapötlete nem rossz, bár eléggé sablonos, gondoljunk csak a Heroes-zal való hasonlóságára. Számomra a legidegesítőbb a helyszínválasztás volt.
Valamiért a hong-kong-i környezet sokat tett azért, hogy a kelleténél gagyibbnak állítsa be a filmet. A történet, az akciók és a színészi játékok megütötték a mércét, nem is volt vele különösebb gondom. A speciális effektek terén nem alkotott maradandót, bár tény, hogy viszonylag kis költségvetésből a legtöbbet hozták ki. Még mindig többet és okosabban használták a karakterek a képességeiket, mint a komplett Heroes bagázs. Nem gyakorolt túl nagy hatást rám a film, csak sodródtam az árral.
A végére megkomponált csavar kiszámítható volt, ezért nem volt túl meglepő és elmaradt a katarzis. Egyes vélemények szerint a Push vége egyszerűen el lett b*szva!
Összességében egyszer megnézhető a film, vannak benne jó jelenetek és vicces beszólások. Talán kicsit túl szigorú értékelést adok most, de nálam csak egy 5/10-et ért.

További infókért kattintsatok a következő linkre: IMDB

 

Push trailer:

Download:

FLVMP43GP

5

Terminator Salvation

 

Bevallom nagyon vártam ezt a filmet, mivel nagy Terminator fannak tartom magam. Láttam az összes eddigi részeket és végigszenvedtem a sorozatot. Kicsit vegyes érzelmeim vannak a Terminator Megváltásról, mert picit többet vártam (de nem sokkal). Mivel nem elhanyagolható tény, hogy ez egy „sorozat” része, úgy is kell vizsgálnunk. Az elődök nagyra tették a mércét, annak ellenére, hogy a harmadik rész sokaknak nem tetszett.
Azt hiszem hétköznapi akciófilmnek jobb volt, mint a nagysikerű saga folytatásának, bár az utóbbi téren sem vallott kudarcot, csak éppen teljesen más, mint az előzőek. A többinél megszokhattuk, hogy a romos és kietlen táj helyett a betondzsungelt választják játszótérnek a gépek. Mind a két helyszín más, de mind a kettő szerethető. Amik igazán felcsigáztak a film megnézésére, azok a trailer-ek voltak, amiket már hónapokkal a Megváltás moziba kerülése előtt láthatott a nagyérdemű. Mindegyik előzetes nagyon jóra sikeredett.

A tovább mögött kivesézem a részleteket...

7

Ragadozó csajok, akik nem ragadoznak

Az első igazán rossz film, amiről kritikát írok. A film Kanadában látott napvilágot és talán mindenki jobban járt volna, ha sosem hagyja el szülőhazájának határait. Már a cím is önmagában beszédes, sejteti miről szól ez a film remek.
De valójában el sem tudjátok képzelni.


Csak ha biztos vagy magadban, akkor

3