Azt hiszem már bőven itt volt az ideje annak, hogy szó essék az SP-n erről a filmről. Egyrészt mert már egy jó ideje a nézők elé került, másrészt pedig mert egy igazán jól sikerült alkotásról van szó.
Jócskán megcsúsztam ezzel a kritikával (is), de ember tervez… ahogy azt ebben a moziban is teszik. Csak a szokásos, elvégre rablóbanda, akciók, de nekem már ez is felkeltette az érdeklődésemet, na meg, hogy Ben Affleck ült a rendezői székbe. Fintorogtam, hogy mi lesz ebből, ám végül – bár nem azt kaptam, amit vártam –  inkább a mérleg pozitív oldala kapta a súlyt.

Megérkezett végre a régen várt legújabb Marvel képregény feldolgozás a mozikba. Thor igen szép életpályát tudhat maga mögött, hiszen 1962. augusztusában „debütált” a Journey into Mystery nevet viselő füzet 83. számában. A képregényhős és mitológiai alak ötlete Jack Kirby, Larry Lieber és a Marvel univerzum Atyaúristene, Stan Lee fejéből pattant ki (nyilván csupán csak a Marvel világában). A leginkább mighty jelzővel illetett hős rövid időn belül egyik legfontosabb alappillére lett a szuperhősök és szuper gonoszok világának. Az évek folyamán akadt pár vállalkozó szellemű film- illetve tv-gyáros, akik megpróbálták meglovagolni hírnevét.

Már bánom azt a másfél órát, amit erre a filmre szántam. A műfaji megjelölése színtiszta átverés. Drámainak nem nevezném, vígjátéknak nem igen tekinthetjük azt, amin még csak el sem mosolyodik az ember, míg – ha a szokásos kliséket nem számítjuk – semmi romantikus nincs az egészben.
Ez a mozi valójában a „mindenből egy kicsit, hogy a végeredmény még annál is kevesebb legyen” típusú alkotások mintapéldánya. Egyszerűen unalmas és sótlan.

Egy kissé már elcsépelt az alaptörténet, hiszen számtalan formában láttuk már. Két fiatal, akik először csak barátok, aztán szép lassan egymásba szeretnek. Ám a Csak szexre kellesz talán abban tér el egy kicsit, hogy Adam és Emma barátságát először csak a szex fűszerezi. Nem akarnak ennél többet egymástól. De vajon meddig tudnak úgy egymás ágyába bújni, hogy semmilyen érzelem nem köti össze őket!? Elárulom: nem sokáig. A film alapkérdése, hogy létezik-e férfi női barátság? Nos ha ez alapján a film alapján kellene eldönteni, akkor nyilván nem. De azért én még hiszem, hogy létezik olyan férfi-női barátság, ami nem szerelemmel végződik.
Amiért én nagyon vártam ezt a filmet az az, hogy mindkét főszereplőt nagyon szeretem. A bohókás fiú szerepét ki más kaphatta volna, mint Ashton Kutcher? Ami viszont meglepő, hogy Natalie Portman kapta a női főszerepet. Őt eddig más jellegű szerepekben láthattuk csak.