dráma

A Fekete Ruhás Nő (The Women in Black)

6

A filmet már az év elején kikiáltották az év horrorjának, de legalább is jónak nevezték. Az ilyesmire azért felkapja az ember a fejét, hiszen ritkán futhatunk bele jól sikerült alkotásokba e műfajon belül.
Eredetiséget ebben se nagyon keresünk, hiszen ez is egy a sok kísértet história közül, de valahogy mégis működőképes.
Pedig hát, a rendezője nem az elit tagja és első filmjével nálam már befuccsolt.
Eddig olyan filmek kritikáit hoztam, amiket negatívan ítéltem meg.
Most ezen változtatunk, hogy legyen egy pozitívum is a Horror Hétvégén.


Túszjátszma (Trespass)

4

2011. Nicolas Cage. Borzalmas filmek éve. Hollywood gyászba borul…
Én legalább is biztos. Ez az év az, amiben az egykori kiválóság, Nicolas Cage előkészítette a karrierjének lemészárlását. A B-kategóriás színésszé váló férfi összeállt a szintén kicsit lecsúszott Joel Schumacherrel ehhez a filmhez.
Ám a bukás előszelét mégis a rendre iszonyatos Cam Gigandet jelenti.
Nem csoda, hogy a produkció anyagi bukás volt és mindössze 10 napig vetítették.
Ám legjobban mégis Nicole Kidmant sajnálom…


Rumnapló (The Rum Diary)

7

Hunter S. Thompson – kinek emlékül ajánlották e mozit – regényéből Bruce Robinson forgatott filmet, amit még a mozikba kerülés előtt nagyon felkaptak.
Ennek oka a Félelem és reszketés Las Vegasban, ami igazi kultusz film és szintén Thompson regénye. Sokan ehhez hasonló filmet vártak.
A Rumnapló egyáltalán nem hasonlít az említett alkotásra, bár fel lehet fogni annak előzményeként. Az biztos, hogy véleményes, furcsa film lett, amiről nem könnyű véleményt mondani.  

Mocsokváros Utcáin (Being Flynn)

7

Könyvadaptáció, életrajzi alapok. Már megint.
Legyinthetnék, és jogosan tennénk, de azért Nick Flynn önéletrajzi ihletésű könyve alapján készült alkotásában van valami.
Valami, amitől még nem nevezném kiemelkedőnek, vagy remekműnek, de azt nyugodtan ki tudnám mondani, hogy igazán jó.
Az eddig szinte kizárólag csak vígjátékokat rendező Paul Weitz felkarolta ezt a hétköznapi és már-már sablonos emberi drámát, majd egy elég emlékezetest mozit hozott össze.


Az Élet Fája (The Tree of Life)

8

A ritkán rendező Terrence Malick 2005 után ismét hallatott magáról és 2011-ben létrehozta Az élet fáját.
A cím különös volta nem csapjon be senkit. Maga a film még ennél is különösebb. Akár azt is mondhatnám, hogy különleges, elvégre való igaz, nem mindennapi atmoszférájú és stílusú alkotásról van szó.
Azt hiszem, nem is való mindenki számára.



A Vaslady (The Iron Lady)

6

Túlzás lenne azt állítani, hogy érdekelt a film. Sosem rajongtam nagyon az életrajzi alkotásokért, mert nem tudhatom mi igaz belőle és mi az, amit az írók átírtak, hogy a filmet eladhassák. Az ok, amiért mégis a megtekintése mellett döntöttem a két Oscar, amit kapott, illetve Margaret Thatcher érdekes és vitaindító személyisége.
Az Egyesült Királyság – azóta is – egyetlen női miniszterelnökének története nem egy tipikus életrajzi alkotás. Nem is sikerült igazán jól.

A némafilmes (The artist)

9

Még egy Oscar-jelölt alkotás következik, mégpedig az Oscar-gála legnagyobb sikere. Az öt díjjal kitüntetett filmet Michel Hazanavicius rendezte, aki ezzel, az ismeretlenségből a rivadafénybe lépett. Alkotása merész - a mozikban nem is kedvelték - hiszen a látvány és a green box-érában nyúlt egy rég letűnt módszerhez. A szokatlan ábrázolásmód üdítően hat, de szerencsére a két főszereplő is nagyon villog. A mozi kihagyhatatlan!


Egy Hét Marilynnel (My Week With Marilyn)

6

Azt nem mondhatnám, hogy különösebben kíváncsi voltam erre az alkotásra.
Ellenben nem bántam meg a megtekintést, hiszen ez is egy Oscar-jelölt alkotás, ami ugyan nem kapott egy szobrot sem, mégis érdemes megnézni.
Nem csak a Monroe rajongóknak.
A Colin Clark naplója alapján forgatott mozi - egy hetes intervallumról lévén szó - nem igen lehet több, mint egy pillanatnyi betekintés a színésznő lelkivilágába. De betekintésnek jó!

Warrior – A Végső Menet

8

Gavin O’Connor nem rendez túl gyakran, e film előtt 2008-ban dirigált utoljára. Nem is tartozik a nagy nevek közé, de ezzel a filmmel azt hiszem komoly lépést tett előre. Kicsit tartottam ettől az alkotástól, mert azt hittem csak a
The fighter – a harcos sikerét akarja meglovagolni, mivel témájában hasonló a két mozi. Boksz helyett MMA, vagyis ketrecharc mely napjaink egyik kedvelt küzdősportja.
És hogy lehet egy közönséges sportfilmet naggyá tenni?
Bele kell csempészni a hétköznapok drámáit, mindezt kiváló színészekkel és a végeredmény egy remek mozi lesz.


Rabul ejtő Szerelem (Serious Moonlight)

7

Az IMDB 5.3-as értékelése jócskán csalóka, hiszen ez a film sokkal több egy közepes, hétköznapi alkotásnál. Cheryl Hines a jellegzetes arcú, ám nem túl ismert színésznő első rendezése, amit Adrienne Shelly színész-forgatókönyvíró-rendező szkriptjéből készített. A 2006-ban megboldogult Shelly írta és rendezte egyébként a Pincérlány című filmet is, ami szintén jó a maga nemében.
Ám Hines is remek munkát végzett, ami igazából kis túlzással annyi volt, hogy hagyta a két főszereplőt dolgozni.