dráma
Sweeney Todd, a Fleet street-i barbár borbély
A-fraid, 2009, augusztus 19 - 13:42Volt nekünk egy Tim Burton-hétvégénk, emlékeztetőül jöjjön egy újabb Burton csoda.
Tim és Johnny számos közös munkája után itt a legújabb, a színpadra állított musical mozis verziója, melyben a szokásos minőséget kapjuk.
Mi mást várhatnánk az öreg Tim-től?
Pincérlány/Nem pite!
A-fraid, 2009, augusztus 17 - 13:17Az alább is látható kép alapján azt hihetnénk, egy aranyos vígjátékkal van dolgunk.
Ez nem így van, ugyan alkalmaztak humoros elemeket, de azokat is áthatja az egész filmre jellemző szomorkás hangulat. Ritka az ilyen jó mozi, ami ilyen érzékenységgel keverte a komédia és a tragédia elemeit.
Stephen King - Atlantisz gyermekei
wouhn, 2009, augusztus 17 - 00:24
A Stephen King hétvége utolsó művét kicsit késve nyújtom át nektek, ugyanis elmúlt már vasárnap egy kicsivel. Na sebaj! Megkésve bár, de annál nagyobb lelkesedéssel osztom meg tapasztalataimat a Hearts in Atlantis-sal kapcsolatban.
2001-ben látta meg a napvilágot Scott Hicks (rendező) és Stephen King közös gyermekeként. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, de ez a film mit sem csorbult az évek alatt. Milyen érdekes, hogy a horror koronázatlan királya ilyen elragadó drámát is tud írni. Cseppet sem okozott csalódást, kifejezetten szeretem ezt a műfajt. A színészgárda pacsit érdemel, mert kiválót alakítottak, Anthony Hopkins mellett tetszetős volt Anton Yelchin játéka is, aki a kis Bobby Garfield-ot keltette életre a vásznon. Ő ennek a lebilincselő történetnek a központi alakja. Ted Brautigan csak az irányt mutatta meg, az úton Bobby ment végig.
A képsorok egy temetéssel kezdődnek. 3 gyerekkori jó barát közül ketten már nincsenek az élők sorában, a felnőtt Robert halott barátja búcsúztatására érkezik kölyökkora színhelyére. Mind a hármójuk közt mély érzelmi kötelék volt, Bobby-t mélyen érinti a veszteség, annak ellenére, hogy a másik fiút szinte nem is ismertük meg a film közben. Nem erről szólt a történet.
Ezt követően az egész sztorit átívelő visszaemlékezésre kerül sor. Hősünk és édesanyja kettecskén élnek egy szép tágas házban, ahová új lakó érkezik. Ted Brautigan (Anthony Hopkins), aki hamarosan szoros barátságba kerül a fiúval. Különc figura az öreg, aki különös képességekkel rendelkezik, néhányszor meglepve ezzel ifjú barátját. Olyan, mintha mindent tudna és látná a jövőt. Igazából nem is ez a lényeg, hanem, a kötelék két ember között, akik nem sokkal ezelőtt még ismeretlenek voltak egymás számára. Rövid ideig a film félrevezetett engem, mert hittem, hogy az öregember és a kisfiú egy és ugyanaz a személy, ezért tud annyi mindent a legbelső vágyairól, gondolatairól. A válasz azonban jóval egyszerűbb. Csupán egy idegen, akit megajándékozott (vagy megátkozott) az Úr egy „tehetséggel”.
Ted-re jellemző, hogy mindig bölcs és magabiztos. Csupa szív és jó szándék, aki segít ahol tud. Nincs benne rossz szándék, boldog, hogy - ideiglenesen - békére lelt egy olyan házban, ahol talált magának egy barátot, aki felnéz rá és őszintén szereti.
Bobby anyukájára már negatívabb tulajdonságok illeszthetők. Hűvös és kimért, mindenben csak a rosszat látja. Saját magára költi a pénzét, rajta kívül senki sem számít, még a saját gyereke sem. Ha Bobby kér valamit, 5 éve ugyanazt a választ kapja: az apád meghalt és semmit sem hagyott ránk. Csak akkor nyílik fel a szeme, amikor már majdnem elvesztette érzelmileg a fiát.
Bobby Garfield egyszerű tizenéves. Csupa szív és szeretet, aki sok szempontból fél anyjától, bár ez nem fizikai és tapintható érzés, de attól még jelen van hősünk szívében. A Teddel töltött idő örökre megváltoztatja, erősebbé teszi.
A jó barátok harmadik személye Carol Gerber, aki szinte elválaszthatatlan Bobby-tól. A barátságból szerelem lesz vagy inkább lehetne, de az élet nem úgy hozza.
Összességében egy nagyszerű dráma az Atlantisz gyermekei, amelyet bátran ajánlhatok mindenkinek. Nézzétek meg, garantálom, hogy nem fogtok keserű szájízzel felkelni a tévé elől.
Egy becsületbeli ügy
A-fraid, 2009, július 31 - 12:39Legalább két okom van arra, hogy ezt a filmet bemutassam nektek. Az első, hogy egy kiváló dráma. A másik, pedig hogy a TV-ben láttam. Ez csupán azért érdekes, mert ritkán nézem az egyszemű varázslót, de ezért a filmért bármikor leülök. Láttam már egy jó párszor, de minden alkalommal jól szórakozom rajta.
Any Given Sunday/ Minden héten háború van!
A-fraid, 2009, július 24 - 15:58A pénz nem minden! Az egyetlen lényeges dolog!
Akár ez is lehetne a profi sport névjegyére írva. Az eredetileg Any Given Sunday címmel futó sportdráma ezt a világot mutatja be. Mindent megtalál benne az ember, amire csak számíthat egy sportfilmmel kapcsolatban. Ez a mozi azonban valamivel még több is.
Tehát ne egy Csontdarálókra számítsatok!
Nevem Sam
wouhn, 2009, július 16 - 03:16
Maximálisan meg tudom érteni, hogy 2001-ben Oscar-díjra jelölték Sean Penn-t, mint legjobb férfi főszereplő. Az biztos, hogy maradandót alkotott, még sosem láttam ennyire meggyőzőnek egyetlen mozijában sem. Biztosan nem lehet könnyű fogyatékost játszani, de engem mindvégig meggyőzött. Ahogy belenéztem ennek a szegény embernek a szemébe, azonosulni tudtam a karakterrel, magával ragadott az a végtelen szeretet, amelyet apa és lánya érez egymás iránt. Kiváló film, utánozhatatlan színészekkel, hangulatos zenével és megnyerő történettel. Ugyanakkor megmutatkoznak az élet árny oldalai is, amikor egy bíróság ítéletén egy egész élet sorsa múlhat. Mindig mindenki jobban tudja, hogy mi jó egy gyereknek, kinél van a legjobb helye, ellenben magát az érintettet egyetlen egyszer sem kérdezik meg, hogy mit akar. Attól, hogy valaki csak 7 éves, még pontosan tudja, hogy kivel érzi jól magát, kitől kapja meg azt a törődést és szeretetet, amire vágyik.
Jó igaz, hogy ez csak egy film és ilyen a való életben sosem történne meg, de most nem is ez a lényeg. Érdekes volt látni, hogy valaki, aki még a saját cipőfűzőjét sem tudja megkötni, jobb szülő lehet, mint akárki más egy egész tárgyalóteremben. A film közben a következő kérdés motoszkált a fejemben: Milyen törvény az, ami elválaszt két embert egymástól, akik mindennél és mindenkinél jobban szeretik egymást?
Nagyon belemerültem a részletekbe, lássuk a történetet nagyvonalakban. Sam Dawson egy 30-as autista apuka, aki egyedül (némi alkalmi segítséggel) neveli Lucy nevű kislányát, aki még csak 6 éves, pontosabban a történet befejezésekor már 7. Születése óta óvja és védelmezi szeme fényét, akinek az anyukája olyan jófej volt, hogy világrajövetele után lelépett mondván, ő nem akart gyereket és nem is kell neki. Végigkövethetjük, hogy Sam 7 éven át neveli a kislányt, mellette áll jóban, rosszban és soha egy rossz szava sincs hozzá. Kicsit később egy családgondozó úgy dönt, a férfi nem tudja ellátni szülői kötelezettségeit szellemi visszamaradottsága miatt, ezért elveszik tőle Lucy-t. Bekapcsolódik a történetbe a Michelle Pfeiffer által alakított ügyvédnő is, aki mindent megtesz, hogy a bíróság hősünknek ítélje a gyámságot, annak ellenére, hogy eleinte ő maga sem hiszi, hogy Sam képes helyt állni, mint apa. Az élet azonban úgy hozza, hogy be kell látnia, hogy ez az autista ember sokkal többet tud adni a gyereknek, mint amennyit más valaha is adhat. A továbbiakat nem árulom el, akinek kedvet adtam ehhez a filmhez, nézze meg bátran, mert nagyon megéri.
A gépész
wouhn, 2009, július 14 - 21:14
Elég vegyes érzésem vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. Alapvetően kedvelem az ilyenfajta alkotásokat, mégis ezt már túl sötét hangulatúnak éreztem.
Az biztos, hogy Christian Bale mindent megtesz egy szerepért. Azt hittem leesek a székről, amikor megláttam Connor bácsit ilyen soványan. Kicsit meg is rémültem, hogy basszus ez Hollywood? Csoda hogy szegény ember nem esett össze a forgatáson (bár ki tudja). Színészi teljesítményével sem volt különösebb gondom, csak az egész film számomra nyomasztóbb volt a kelleténél. A forgatókönyv sem dolgozott fel elcsépelt történetet, tetszett ,ahogy összeértek a szálak, ahogy megfejtődött az akasztófa, ahogy kiderült az igazság.
Most így elgondolkodva azt kell mondjam, elég jó film ez, van mondanivalója, csak nem az én műfajom.
Nézzünk bele! A főszereplő Trevor Reznik, aki egy gyárban dolgozik gépészként. Hősünkkel egyre furább dolgok történnek. Titkos üzeneteket talál a lakásán, pedig senkinek sincs kulcsa a kéglihez, mivel egyedül él. Egy furcsa Igor nevű embert lát több helyen is, úgy gondolja köze lehet ahhoz, ami vele történik mostanában. A gyárban is történnek érdekes dolgok, míg végül talál egy fényképet, amin Igor van egy kollégájával lefotózva. Innentől kezdve Trevor már azt sem tudja kiben bízhat, az egész élete egy pillanat alatt megváltozik.
Ahogy lenni szokott, nekünk nézőknek kell kitalálnunk az igazságot a film közben, hogy szegény 40 kilós gépészünknek elment az esze vagy tényleg valaki nagyon csúnya tréfát űz vele. Persze ezt most nem fogom elárulni, mert akkor már nem lenne értelme megnézni a filmet. Megnyugtatásképpen azért elmondom, hogy nem hagynak minket kétségek közt lebegni, a végén minden kiderül. Ha már itt tartunk. A vége nekem azért tetszett, mert kaptunk okot és okozatot és az surrant át az agyamon, hogy igen ez így okés, akár a valóságban is megtörténhet.
Összességében nekem túl komor és nyomasztó volt ahhoz, hogy maradéktalanul élvezni tudjam, ennek ellenére nem bántam meg, hogy végigkövettem Trevor Reznik történetét. Aki szereti Christian Bale-t és a sötétebb hangulatú dráma-thriller kombinációt, annak bátran merem ajánlani a Gépészt.
Slumdog Millionaire/ Az Igazi India
A-fraid, 2009, július 7 - 11:07A most következő filmet, a tavalyi év legjobb filmjének választották és nyolc Oscar díjat vitt el tíz jelöléséből. Egyszerre szórakoztató, dokumentum jellegű, elgondolkodtató és romantikus. A nagybetűs Végzet dokumentált története ez, Vikas Swarup Q&A című eredeti regényéből.
A kárhozat útja
wouhn, 2009, június 18 - 00:12
Folytassuk kalandozásainkat a dráma műfajának legmélyebb bugyraiban!
Nem is akármilyen filmet szeretnék most bemutatni nektek, hanem a 2003-ban 6 Oscar-díjra jelölt A kárhozat útját. Szánom bánom, hogy még csak most sikerült megnéznem, de azzal igyekszem pótolni a hiányosságomat, hogy rögtön írok róla nektek.
A 30-as évek Amerikájába kalauzol el bennünket ez a rendkívül sötét és komor hangvételű alkotás, ahol betekintést nyerhetünk a maffiózók és szeszcsempészek kegyetlen világába. Egy világba, ahol minden csak üzlet, az igazi hatalom a pénz, amiért bárki bármit megtesz, és érte bármit megkaphat. Mert mindennek ára van, de ez az ár dollárban értendő.
Főszereplőnk Tom Hanks, akinek meg kell fizetnie múltbéli döntéséért, hogy ezt az életet választotta magának és ezzel együtt családjának.
Mert valami örök: ha egyszer bent vagy, akkor többé már nem tudsz kiszállni.
A Hanks által alakított Mike Sullivan 6 hét alatt lejátszódó kálváriáját követhetjük végig a valamivel több, mint másfél órás film alatt. Ezen időszakban hősünk a magasból egészen a lehető legmélyebbre zuhant, csak a bosszú éltette, annak ellenére, hogy maga is tudta, hogy az ő története nem végződhet jól. De valóban az ő története lett volna? Gyanítom, hogy nem. Fia, az ifjabbik Michael Sullivan volt az igazi központi figura.
Úgy tűnik megérte a sok megpróbáltatás, mert saját bevallása szerint soha többé nem fogott fegyvert a kezébe. Talán még a mennybe is jutott.
Ennyit a cselekményről, nézzük kicsit részletesebben a sötétben megbújó részleteket. Egészen elképesztő, hogy egy olyan drámával van dolgunk, aminek egyetlen perce sem vidám. Jó persze mondhatjátok azt, hogy ez a lényege ennek a műfajnak, de minden hasonló filmben van felemelkedés és bukás. Ebben csak bukást láthattunk, egy olyan korban, ahol senki sem nyerhet azon, ha szembeszegül a maffiával. Azt kell mondjam, többször nem nézném meg a Kárhozat útját, egyszer bőven elég volt látni ennyi szenvedést. Több neves színész is megtalálható a filmben Tom Hanks mellett: Jude Law, Paul Newman, Daniel Craig, Anthony LaPaglia és még sokan mások, akik mind hozzátették a maguk kis részeit az egészhez. A jellemek kissé elmosódottak, vannak jók, akik nem is annyira jók, mert épp ugyanannyi vér tapad a kezükhöz, mint a rosszaknak, akik csak a saját boldogulásukat tartják számon, minden más, és mindenki más mellékes, pótolható. Az egyik kuriózum a Jude Law által alakított fotós, bérgyilkos jelleme.
Jól eltalált karakter, akit Law kiválóan megformált.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúzok, egyszer érdemes megnézni a filmet, mert van mondanivalója.
Hét Élet
wouhn, 2009, június 17 - 20:21
Nem fogok feleslegesen kertelni, nekem fele annyira sem tetszett ez a film, mint amennyire vártam. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem vagyok fogékony az ilyesmi témájú alkotásokra, kifejezetten szeretem a jó drámákat.
Az egyik ok, amiért nem tetszett, hogy nem tudtam azonosulni a főszereplővel.
Sokaktól hallottam a film megnézése előtt, hogy „ha tetszett a Benjamin Button, akkor nézd meg ezt is, mert ugyanolyan kategória ugyanazon a színvonalon”.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, okvetetlenül is hasonlítgatni próbáltam a kettőt.
Ez valószínűleg hiba volt, de nem bánom, mert elsődlegesen nem az az oka annak, hogy nem tetszett a Hét élet, hogy nem tudtam magam beleélni. Az igazi problémát az jelentette, hogy a kétórás film felénél már 90%-ig tudtam, hogy mi lesz a kimenetele. Nem ütött semekkorát a vége. Amikor Will Smith a kocsiban beszélgetett a csajjal, és azt mondta, hogy „ez nincs benne az alkuban”, akkor felegyenesedtem és azt mondtam magamban, hogy basszus ez oda akarja neki adni az… izét (inkább nem mondom ki). Innentől kezdve megállíthatatlanul zakatolt a történet az elkerülhetetlen irányába. Nem szépítem a dolgokat, hatalmasat csalódtam a Hét Életben, el is vette a kedvemet az ilyesmi drámáktól egy időre. Most kapaszkodjatok meg: még az 1x03-as Mental is jobban ott volt nálam, és ez elég nagy szó!
Pozitívumként meg kell említenem Will Smith színészi játékát, ami fantasztikus volt.
Végig láttam a szemében a világfájdalmat, azt hogy meg akar halni, de ugyanakkor még nem végzett itt a földön. Folyamatosan mosolygott, hogy mindenkinél jó benyomást keltsen, de minden mosoly után eszméletlenül jól hozta a mély szomorúság álarcát.
Le a kalappal!
Az én nyavalygásomtól függetlenül ajánlom a filmet a drámák kedvelőinek, és akiknek tetszik, feltétlenül nézzék meg utána a Benjamin Button különös életét, és hasonlítsák össze magukban a kettőt. De félre ne értsetek, nem nézhetetlenül rossz a Hét Élet, csak számomra kevés volt ahhoz, hogy elcsábítson és meghasson.
