A Klasszikus Filmek Hétvége zárásaként – legalábbis részemről -  ez az 1994-es alkotást választottam, mivel megkérdőjelezhetetlen egyedi és rendkívüli mivolta. Méltán nevezhetjük klasszikusnak Robert Zemeckis és Tom Hanks közös produkcióját. Egy szívmelengető, helyenként torokszorító mese egy szellemileg visszamaradott férfiről és egy teljes életről.

„Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Az ember nem tudhatja, mit vesz ki belőle.”

A Klasszikus Filmek Hétvégén Clint Eastwood negyedik filmjével jelentkezem elsőként, mely sikeresnek bizonyult a mozikban és a kritikusoknál egyaránt.
Nem tagja az IMDB Top 250-es listájának, de előkelő 7,3-as értékeléssel bír, emellett valóban jó filmről van szó.
Úgy látszik Mr. Eastwoodnak az a sorsa, hogy színészként és rendezőként is sikeres legyen. Még tulajdonképpen gyerek voltam, amikor utoljára láttam, de már akkor is magával ragadott a két főszereplő – egy férfi és egy fiú – különös kapcsolata. Az a furcsa szeretetteljes kapocs, ami összekötötte őket.
Bizony, akkoriban még Costner is tudott játszani…

Egy tökéletes világban…

Végre eljutottam odáig, hogy az idei év legnagyobb durranásának nevezhető filmet megnézzem és kritikát is írjak róla. Az Oscar után mindenki arról beszélt, hogy ez a független film leverte az Avatárt és vele együtt James Cameront is.
9 jelölés mellett hat aranyszobrocskát bezsebelni az igazán szép teljesítmény, arról már nem is beszélve, hogy összességében 79 díjat nyert, és további 47 jelölést is a magáénak tudhat a mozi. Ez aztán illusztris bevezetés egy filmhez…
Ehhez képest mérsékelten fogadtam és nem kellett a földről összeszedni az állkapcsomat sem, ez az iraki robbantósdi valahogy nem fejtett ki rám akkora hatást.

„A háború drog.”

Mindig meglepi kicsi szívem valami alig meghatározható melegség, amikor egy ilyen filmmel találkozom, mint amilyen a most következő is. Egy egészen jó történet, amelyet igényesen valósítottak meg, és valóban sci-fi témát dolgoznak fel. Ezt azoknak írom, akik azt hiszik, hogy a Transformers sci-fi…
Ebben az alkotásban keveredik az emberi érzelmek kavalkádja, a űr hidegével, a Hold barátságtalanságával, géntechnológiával és azokkal a megfoghatatlan dolgokkal, amik egy ember fejében lejátszódhatnak.

„Kis lépés egy embernek…”