A 2011-es év egyik leginkább várt filmje, és az előzetes alapján jónak, látványosnak, szórakoztatónak ígérkező alkotás. Én inkább nem vártam tőle túl sokat, nehogy aztán nagyot csalódjak.
Kb. azt kaptam, amit vártam, egy újabb feldolgozás, realistább szuperhős ábrázolás, Seth Rogen bohóckodása, látványos akciók egy végső soron elég közepes alkotásban.

„Fullánkot kaptunk.”

Megtévesztően hathat Ricky Gervais neve, illetve előző rendezése a Lódító Hódító. Amíg az egyik komédia, addig a másik – e kritika tárgya – bár tartalmaz némi humort, valójában egy korrajzba rejtett dráma, pozitív végkicsengéssel.
Gervais második filmje lényegesen komolyabb hangvételű, jobban is sikerült, egy egyszerű, kissé naiv történet a 70-es évek Angliájából, a lázadó fiatalságról.

Fiatalság, bolondság!

Egy hét szünet után folytatódik a széria és egy érdekes epizódra volt kilátás, már amennyiben tudtuk miről is lesz szó az elkövetkezőkben.
Sajnos, ez a rész nem lett olyan erős, inkább közepesnek nevezném.
De legalább most szünet helyett újabb rész következik.

„Action”

Az első filmre rá három évre kijött a folytatás is. Sajnálatos módon a film bemutatása előtt Kinji Fukasaku rendező meghalt, de fia – Kenta Fukasaku -, akivel az első részen is közösen dolgoztak, folytatta a munkát. Ennél fogva kissé durvának tűnhet, hogy élete legutolsó filmje még rosszabb lett, mint az első rész. Pedig sajnos így van!

Ismételjük meg magunkat, de csináljuk vacakabbul!

Azt hiszem, a könyv és a manga rajongóinak nem kell bemutatni ezt a remekművet, magam is megörültem, amikor összeakadtam a filmverzióval.
A megnézése után – illetve közben – már lényegesen mérséklődött a boldogságom. Aki ismeri a nagyszabású történetet, annak nem kell magyarázkodni, hiszen Takami Kósun tabudöntögető regénye nagyot robbant. Brutalitása nem ismer határokat, emellett kőkemény élveboncolást visz végbe a karakterein, a számos szálon futó történetet kiválóan fogja össze.
Ezzel ellentétben a film elég silány próbálkozás az eredeti műhöz képest.
Akinek nem mond semmit a BR, s csak úgy megnézi minden háttértudás nélkül, az könnyen el is felejti.

A mai házi: Öld meg a társaid!

Már megint egy sorozatgyilkos, gondoltam magamban, de azért adhatok egy esélyt a filmnek, mert miért is ne. Már távolról Asylum- szaga volt a dolognak, de nem kell megijedni ennek az alkotásnak semmi köze a veretes stúdióhoz.
Ez önmagában, anélkül is pont elég rossz.
Egyébként stílusában, hangulatában egy Asylum mozit idéz, de ez az típus, amin nem lehet jókat kacarászni. Ez is szánalmasan gyenge, de nem poénos mellé.
Csak simán rossz…

Jó tanács: Sohase stoppolj!

Jelen epizód mondhatni parádésra sikeredett. Míg az előző visszatért valamelyest a régi idők hangulatához, addig ez folytatta útját az új ösvényen, amin a széria jól láthatóan elindult a 4. évad során. Szépen elkopott kissé a kocka-faktor és kezdenek az események egy párkapcsolat tárgyú komédiára emlékeztetni.
Ennek ellenére az epizód ütött!

Folytatás…

Ez a kanadai akció film megkísérelte meglovagolni a Halálos iramban széria sikerét és népszerűségét, de ez nem igazán jött össze neki. Sajnálatos módon nem annyira magával ragadó az alkotás és a felbukkanó járgányok sem kápráztatják a szemet. Mi több inkább a történések motivációján van a hangsúly, ami egy beteg asszony új szíve körüli mizéria.
Végső soron ez egy dráma akart lenni, kocsikkal…

Go…