Tolvajok Városa (The Town)

Azt hiszem már bőven itt volt az ideje annak, hogy szó essék az SP-n erről a filmről. Egyrészt mert már egy jó ideje a nézők elé került, másrészt pedig mert egy igazán jól sikerült alkotásról van szó.
Jócskán megcsúsztam ezzel a kritikával (is), de ember tervez… ahogy azt ebben a moziban is teszik. Csak a szokásos, elvégre rablóbanda, akciók, de nekem már ez is felkeltette az érdeklődésemet, na meg, hogy Ben Affleck ült a rendezői székbe. Fintorogtam, hogy mi lesz ebből, ám végül – bár nem azt kaptam, amit vártam –  inkább a mérleg pozitív oldala kapta a súlyt.

Sosem kedveltem Ben Afflecket.
Nem tartom túl jó színésznek és a filmválasztásait sem dicsérgetném, de azt meg kell hagyni, rendezni azt tud.
Ezt a Tolvajok városa ékesen bizonyítja, hiszen igazán szép munkát végzett.
Talán jobb lenne, ha megmaradna a direktori széknél…
Amikor tavaly beleszaladtam az előzetesbe, az alapján egy izgalmas akciófilmet vártam. Mást kaptam, de többet, mint amire gondoltam. Nem hittem, hogy a rablások, a lövöldözés mellé még erkölcsi vívódást, drámát és igényes szerelmi szálat is kaphatok. Pedig így lett.
Affleck több fronton is bebizonyította, hogy jól rendez, jó érzékkel mesél el egy alapvetéseiben sablonokon alapuló sztorit.
Elsőként jól választott történetet, hiszen Chuck Hogan Prince of Thieves című regényét adaptálta a vászonra, melyben megnyílik előttük Boston, illetve Charlestown zárt közössége. A filmet két idézet vezeti fel, melyek körvonalazzák mire is számíthatunk a következő bő másfél órában.

Akár csak a Tökéletes bűnözők esetében itt is egy precíz, profi bankrablást láthatunk, amely azonban mégsem teljesen pecsétmentes. A négytagú banda kénytelen túszt ejteni egy fiatal banki dolgozó, Claire (Rebecca Hall) személyében, aki ezt komoly traumaként éli meg. Ez egy lényeges pont, ahol a történet elfordul egy másmilyen irányba, mint azt az ember várná.
E banda tagjai kemény, charlestowni srácok, akiket összeköt a közös múlt, a jelenlegi biznisz és egyfajta tolvajbecsületen is túlmutató testvériség.
Vezetőjük Doug (Ben Affleck), aki szeretne szabadulni ebből a zűrös és veszélyes életből, de ez nem megy olyan könnyen, ha az ember ebbe született bele, az egész életét másmilyen normák határozták meg, mint amiket a társadalom elfogad.
Barátja és partnere Jem (Jeremy Renner), akivel szinte már testvérek a legerősebb rög mely még ehhez a helyhez köti, ahol a bankrablás „művészete” apáról fiúra száll.
Ebben a városban szinte céhszerűen kapcsolódnak a különböző bandák, de minden szál a Virágos (Pete Postlethwaite) kezében fut össze. Ami Charlestownban bűnözéssel kapcsolatos, arról ő tud.
Tehát a legutóbbi balhéban elrabolt Claire-rel kapcsolatban akad egy kis gond, még pedig hogy kis túlzással, elrablóinak szomszédságában él. Doug tehát kézbe veszi az ügyet, megkörnyékezi a lányt, hogy kiderítse tud-e valamit, amivel lebuktathatja őket. A kíváncsiság szerelmet szül és a menekülni vágyó férfi is megkapja, amit szeretne, Claire személyében. A lehetőséget a kiugrásra jelenlegi életmódjából.
Külön jó pont az alkotás javára, hogy a szerelmi szál nem valami kötelező, ám felesleges sallangként van jelen, hanem kidolgozott és fontos aspektusa a történetnek.

Azonban az egyébként sem egyszerű helyzetük tovább bonyolódik, hiszen rájuk száll az FBI.
A nyomozás során egyre közelebb kerülnek hozzájuk, köszönhetően egy tántoríthatatlan ügynöknek (Jon Hamm), ezt Claire és Doug kapcsolata is megsínyli, de nem kímélik a gyökerei miatt szenvedő Dougot sem. Mindezt egy következő, nagy dobás teszi még feszültebbé, amelyből nincs kiszállás.

A Tolvajok városa egy nagyon jól összerakott film, egyszerűen minden a helyén van benne.
Afflecknek is sokkal jobban áll egy ilyen szerep, nem éreztem azt a „nyálas” attitűdöt, ami eddig jellemezte alakításait. Ebben a filmben egy tökös, állhatatos, ám érzékeny férfi bőrébe bújt és nem is sikerült neki rosszul. Persze szót kell ejteni Jeremy Rennerről is, aki ismét Oscar jelölést vágott zsebre az alakítása miatt. Személy szerint ezért jobban kijárt neki a jelölés, mint a tavalyi teljesítményéért A bombák földjében. A kettejük karaktere között feszülő szeretettel és megbecsüléssel vegyes ellentét igazán drámaivá teszi a filmet. De ehhez hozzájön még a kellőképpen kidolgozott magánéleti háttér.
Azt hiszem ez a produkció a mintapéldája annak, hogyan kell belevinni egy sztoriba a családi hátteret úgy, hogy az ne legyen felületes, hanem éppen célt érjen. Jó példák erre Krista (Blake Lively), az egykori barátnő karaktere, vagy Doug apja (Chris Cooper), aki alig szerepel, de ezzel is segít megalapozni a főszereplő drámáját, mely végső soron a család történetéből eredeztethető.
Ez a film jól elegyíti a remek akciókat, a romantikus elemekkel, a hagyománytiszteletet, az erkölcsök küzdelmével, egy kis humorral, de leginkább a drámai helyzeteket alapozták meg remekül. Ezekből számtalan fellelhető és egytől egyig a helyükön vannak. Jól építkezik fel a film, folyamatosan növelik a feszültséget egy egyébként is feszes történetben, majd illő lezárással véget vetnek neki.
A színészek kivétel nélkül szép munkát végeznek, Affleck is, Renner valóban kitesz magáért, de az azóta megboldogult Postlethwaite is kiváló. Ez az alig ismert színész, aki főleg igazán aprócska mellékszerepeket kapott, most nem sokkal halála előtt vérbeli profi módjára mutatja be a hidegvérű bűnözőben keveredő, üzletembert és kemény legényt.
Ez a mozi kihagyhatatlan, aki még nem látta pótoljon, akinek meg már volt hozzá szerencséje az nézze meg újra. Nekem is másodjára, harmadjára ütött be…

8

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről