Még régen figyeltem fel erre a filmre, valamiért érdekesnek találtam a történetét.
Vagy csak jó volt a leírása, én már nem is tudom. De nem erre számítottam…
Eleinte még azt gondoltam, mivel trilógiáról van szó, megnézem majd a harmadik részt is, de már a másodikra is alig tudtam magam rávenni.
Az meg végleg elvette a kedvem az egésztől.

Katt, ha érdekel mi bajom a filmmel…

A hármas könyvalapú, ami akár még egy jó könyvet is jelenthet, szintén Left Behind címmel jelent meg. Tim LaHaya és Jerry B. Jenkins írta, és végül is el kell ismernem, hogy a történetben nem találtam kivetnivalót. Ez alapján akkor rátérek a story-ra.
Jeruzsálemben kezdődik minden, illetve egy ellene végrehajtott nagyon különös támadással.
A főszereplő, egy fiatal riporter Buck Williams, (Kirk Cameron) aki éppen ott készít interjút egy tudóssal, aki az éhínség megszűntetésén dolgozik. Ez az újságíró elkezd nyomozni a furcsa légitámadás és a világméretű eltűnések után. Ugyanis világszerte rengeteg ember tűnt el nyomtalanul.
Felnőttek és minden gyermek! Itt még úgy gondoltam, hogy ez nem is rossz, érdekes, felkelti az érdeklődést. Így is volt ez a film közepe tájékáig.

A másik főbb szereplő egy pilóta, Rayford, akinek eltűnik a felesége és a kisfia.
De ott marad neki a lánya. Hatalmas a káosz, irgalmatlan a pánik, a világ az összeomlás szélén egyensúlyoz, és a szereplők elkezdenek válaszokat keresni, miközben a világ átalakul körülöttük.
A hatalmi viszonyokra célzok.
A pilóta és a riporter összebarátkoznak, Buck még a lányával is elkezd összemelegedni, miközben lassan feltárnak egy globális összeesküvést a hatalom megszerzésére vonatkozólag.

A kulcsszavak: Salamon templom, búzaföldek, légitámadás, pénz.
Innentől nem tetszett a film, illetve a bele helyezett fordulat. Ugyanis Rayford talál egy szalagot, melyből kiderül, hogy hova kerültek az eltűnt emberek. Na, hova?

Isten mellé, a mennyországba. A mindenit!

Ez a fordulat úgy odavág a filmnek, hogy nem is heveri ki. Ettől fogva egy keresztény propaganda módszerré degradálódik a mozi. Pontosabban erősen körvonalazódik a célcsoport.
Félreértés ne essék, én nem akarok senkit sem bántani a meggyőződésében, de én ebben a moziban nem látok mást, csak egyházi marketing munkát.
Az első film azzal zárul, hogy rájönnek, ki kavarja a guanót, aki nem más, mint a Carpathia nevezetű nagyon szimpatikus férfi, és mellesleg ő a Sátán fia. Megjegyzem ötletes ábrázolása az Antikrisztusnak. Egy hatalmas ember, aki szimpátiát ébreszt az emberekben, nem egy szarvas démon, hanem egy politikus. Hitelesebb, de ez még nem menti meg a produkciót.
És hét nyomorúságos év következik. És egy nyomorúságos folytatás…

Ez a film vége. Amilyen jól indult, olyan borzasztó véget ért, legalábbis az én olvasatomban.
De azt is meg tudom mondani nekem miért nem tetszik ez a film. Egyszerű a magyarázat, még pedig, hogy én nem vagyok vallásos. Na, meg mindig is volt bennem némi ellenérzés az egyházzal és vallásokkal kapcsolatban.
Ettől függetlenül a film igényes munka, a történet is rendben van, csak az a gond, hogy a vallásos sallangok, az egyházi térítő szövegek nagyon elvonják a figyelmet a történetről.
Elismerem nem megvetendő az értékrend, amit közvetít – a Tíz parancsolat például – csak nekem sok egy kicsit a vakhit ilyetén megnyilvánulása, a „mi lesz veled hitetlen, ha nem hiszel” stílusú dumák és az a szánalommal vegyes lenézés, amivel az ateista karaktereket ábrázolják. Engem ez elszomorít.
Ám hangsúlyozom, hogy mindezek ellenére a film nem rossz.
Még díjakat is nyert, bár én még sosem hallottam a Video Premiere Awardról...
Csak engem bosszant ez a térítősdi, mert elvonja a figyelmet a történetről. Hívőknek mindenképpen ajánlom, hiszen valójában ezek a filmek nekik szólnak, nem nekem. Ezért is ilyen ez a kritika.

Nincs abban semmi rossz, ha az ember hisz valamiben, legyen az Isten, Allah, vagy akármi más.
De az sem megvetendő, ha nem hisz…