Itt az ideje, hogy számot adjak e sorozattal kapcsolatos tapasztalataimnak, hiszen a végére értem egy hosszú – 22 részes – sorozat első felvonásának. Ez most pláne aktuálissá válik, hiszen most ért véget az amerikai foci 2009-es bajnoksága (nem rég volt a Super Bowl). Én azt hittem, hogy hangsúlyosabb a sport ebben a szériában, de mivel ez egy dráma, hát a sport inkább csak a háttér, amiből minden származik, bár a foci az, amiről itt szó van.
Mindenről, ami valamilyen kapcsolatban állhat egy középiskolai futball csapattal.

„Éles szemmel. Tiszta szívvel. Nem veszítünk!”

Ejtsünk pár szót akkor a helyszínről, ahol a sorozat játszódik. Ez egy Dillon nevű texasi kisváros, ahol a foci minden. És ezt szó szerint értem.
A Dilloni Párducok az állami bajnokok, hagyományaik messzire nyúlnak vissza az időben, egy elit csapatról van hát szó. Péntek esténként, amikor a bajnoki meccsek sorra kerülnek, az egész város szurkol a csapatnak, a stadionban, vagy Tv előtt ülve. A focistáikat sztárként kezelik, és a sorozat rámutat ennek a hátulütőire is.
Minden évad komoly és megkötött hagyomány rendszer szerint zajlik. A sorozat remekül bemutatja milyen is egy egész nemzet sportja.
Mert aki valamelyest ismeri az amerikai focit, az tudja, hogy ez a sport valóban többet jelent az embereknek, mint egy sport. Az életük része, pláne igaz ez a középiskolai és egyetemi focira, és pláne Texasban, amit nyugodt szívvel nevezhetünk „Futball államnak”.
Peter Berg rendező, aki 2004-ben egy azonos című filmet is jegyez, elképesztő munkát végzett.
22 részbe számtalan eseményt tudott belezsúfolni, de úgy hogy ettől a produkció nem válik túlzóvá, illetve nem érzi azt az ember, hogy: Ez bizony sok.

A jeleneteket kézi kamerával rögzítették, ezért több helyen lehet látni rángatást és hirtelen zoom-okat.
Talán a hitelesebb ábrázolásért alkalmazták ezt a módszert, talán másért, de hozzá lehet szokni.
Rengeteg színésszel dolgoztak, hiszen egy egész kisvárost kellett életre kelteni. Főként a fiatal színészek/színésznők dominálnak, köztük sok kifejezetten tehetséges, az „idősebb” szerepeket pedig tapasztalt aktorok kapták. Sokáig tartana felsorolni a színészgárda tagjait, ezért inkább csak a fontosabbakat említeném.

Elsőként vegyük Erik Taylort, (Kyle Chandler) az új edzőt a csapatnál, akivel szemben hatalmasak az elvárások, de ez a férfi kemény ember, aki nem roppan össze a nehézségek alatt. Amellett, hogy jó edző és családapa, törekszik arra, hogy a játékosait nevelje is, ne csak focizni tanítsa meg őket.
E karakter szilárd értékrendjével biztos pont a drámai események közepén.

Az ő felesége Tami Taylor (Connie Britton). Férjével egyetemben szintén erős, kissé konzervatív jellem, aki a Dilloni Középiskola tanulmányi tanácsadójaként segíti a srácokat. Többször nem csak a tanulmányaikban. Mindenben támogatja a férjét, dolgozik, számtalan problémát old meg és eközben még a családját is igyekszik összetartani.

Van egy szemrevaló lányuk Julie, (Aimee Teegarden) akinek az életén (is) keresztül végignézhetjük, milyen is a tinédzserek, hogyan változnak, miként viselkednek ebben a kritikus korban.

Akkor itt van Tim Riggins, (Taylor Kitsch) az ügyeletes szép-és rosszfiú. Egy önpusztító személyiség, aki egy nagyon zárkózott ember, valaki, aki nem tudja mit is kezdjen magával és az életével.
A csapat egyik vezére, remek játékos, de az életével nem nagyon tud zöld ágra vergődni.

Matt Saracen (Zach Gilford) egy nagyon szimpatikus, elég tétova kölyök, aki második számú irányítóból hirtelen első számúvá lép elő. Hogy miért arra még visszatérek. Az ő karakterével könnyen azonosulni lehet. Rendes, tisztelettudó, szorgalmas gyerek, aki a tanulás mellett dolgozik, edzésekre jár és még beteg nagyanyját is ellátja. Él a kapott lehetőséggel és a váratlan sztárságot is a helyén kezeli.

Az ő legjobb barátja Landry Clarke (Jesse Plemmons). A srác szintén nagyon szimpategy fiatal Matt Damon, csak csúnyább kiadásban. Egy figyelmes, ám kissé fura fiú és érdekesség, hogy a színészek közül ő az egyetlen, aki a való életben focizott. Az ő személye inkább az évad végén kerül előtérbe.

Jason Street (Scott Porter) a csapat, a város, az iskola sztár irányítója. Szép reményekkel vág neki az életnek. Várja az NFL, vagyis a Nemzeti Amerikai Futball Liga. Egy nagyon tragikus karakter, akinek teljesen új életet kell kezdenie. Az ő személyes katasztrófája az, ami az évad alapját adja, sok más drámai esemény hátterében az ő sorsa áll.

Természetesen, nem hagyhatom ki Lyla Garrity-t (Minka Kelly), aki Street barátnője, pom pom lány, szintén szép reményei vannak az élettel kapcsolatban. Illetve a Jason-nel közös életével kapcsolatban. Ám ennek komoly gátat vetnek az események és az ő jelleme is változásokon megy át, jól követhető, hogy formálódik a részek során.

Kiemelném még Adrianne Palicki-t, aki Tyra Collette-et alakítja. Az ő karaktere eleinte nincs annyira a központban, de szép lassan őt is megismertetik a nézőkkel. Szintén bonyolult, zárkózott személy, eleinte Riggins barátnője, de hasonló jellemük miatt nem tudnak együtt maradni. Tyra változni kezd, részben önmagától, részben külső segítséggel.

Utoljára Brian „Smash” Williamst (Gaius Charles) hagytam. A csapat legnagyobb sztárja, futó, erősen egoista, harmadik személyben beszél magáról. Az ő karaktere eleinte elképesztően taszító, de aztán a készítők remekül bemutatják a srác igazi valóját. Rávilágítanak, hogy a külsőség és a szavak mögött egy finomabb ember rejtőzhet.

Ezek a fontosabb szereplők, de persze akad még számos lényeges karakter. Mint például Buddy Garrity, Lyla apja, a Párducok legnagyobb rajongója. Billy Riggins, Tim bátyja, továbbá még sok rokon, szülő, edző és játékos, akikre ha kitérnék, kisregény lenne ebből az egyébként is hosszú bejegyzésből.

Nagyon nehéz dolgom van, hiszen hogy adhatnám vissza pár sorban egy ilyen hosszú, tömör, velős és nem mellesleg kiváló évad tartalmát, mint amilyen ez volt. Nagyvonalakban ez történt az első szériában.
Drámáról lévén szó, rögtön egy brutális évadkezdésnek lehetünk tanúi.
Új edző, nagy elvárások, és gyorsan kiderül, hogy vannak azért gondok mindenfelé, mindenkinél, a csapaton belül is. Az bajnokság első meccsén a sztárirányító, Jason, egy sikertelen szerelés után megbénul és kórházba kerül. Ugye mondanom sem kell, hogy milyen kegyetlen érzés, ha valakivel ilyesmi történik. De most gondoljunk bele, hogy érezhet egy sportoló, akinek mindene a mozgás, a játék, amitől örökre megfosztatott. Rám óriási hatással volt, ami részben annak köszönhető, hogy Scott Porter egy tehetséges színész, részben pedig nekem is nagyon fontos a mozgás, a sport.
Amíg Street-et a kórházba viszik és megműtik, a csere, Matt Saracen áll be és sikeresen megnyerik a meccset, majd mindannyian Jason-höz rohannak. Az évad során Street felépülését és visszailleszkedési kísérleteit részletesen elénk tárják. Közte és Lyla között sem alakulnak jól a dolgok, a feszültség egyre nő kettejük között és amolyan se veled, se nélküled kapcsolat alakul ki köztük.
Ennek az is egyik oka, hogy a lány megcsalja a legjobb barátjával, Rigginis-szel. Persze ez sem marad sokáig titok és ezután a feszültség a tető fokár a hág, a karakterek szenvedéseit pedig csak fokozzák és fokozzák.
Egyébként valami fantasztikus, hogy a készítők mennyire szétboncolják és megkínozzák a szereplőket. Annyi hatalmas és apró tragédiát csempésztek a sorozatba, hogy az ember csak kapkodja a fejét.

Street persze gyorsan javul és talál magának egy kiutat, a kerekes rögbit, erre egy újdonsült barátja, Herc segíti ráterelni, aki keményen, de reálisan látja az székhez kötött életet, és ugyanígy közli azt Jason-nel. Jason-t még a kerekes rögbi paraolimpiai válogatójára is elhívják.
A sztárirányító kiválásával a csapaton belül is gondok adódnak, mivel félnek Saracen tapasztalatlanságától. Leigazolnak illegálisan egy másik állambeli sztárt, Voodoo Taitom-öt, aki akkora bunkó, hogy mamutot lehetne vele ütni. De nem is marad sokáig, mivel nem képes csapatban gondolkozni és együttműködni az edzővel. Ám az ő leigazolása miatt kellemetlen cécó veszi kezdetét.
Ám Saracen ellátja a feladatát és egyre jobban játszik. A segítségével rájátszásba jut a csapat. Mégis, az ő élete is borzasztóan kemény. Melózik, tanul, focizik és gondozza a nagymamáját, míg édesapja Irakban szolgál. Ám a papa hazatér egy kis időre és ebből is rengeteget kihoztak Berg-ék.
Emellett a srác még összejön Taylor edző lányával, Julie-val is.

Smash Williams karakterét sem kímélték, hiszen a nagypofájú, beképzelt srác szép lassan elkezd komolyodni és lenyugodni. Erre több dolog készteti. A fiú remek futó és az NFL-be vágyik, hogy jobb lehessen kokszolni kezd. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy ebből mekkora problémák származnak…
Továbbá új barátnője, Weaverly is új színt visz abba az életbe, amiben eddig hetente váltogatta a nőit.
A szériában több részen keresztül is nagy szerepet kapó rasszizmus kérdéskör egyik fontos szereplője.
Tim Riggins élete nem mentes a problémáktól. Ha nem lenne neki elég, akkor csinál magának.
Egy szenvedő ember, aki nem találja önmagát, de nem is keresi. A pia problémái és a nő ügyei állandóak az évadon belül. Ettől egy kicsit egyhangú a személye, de többször is próbálkozik a javulással, de aztán valamiért mindig abba hagyja.
Az évad végére nem hogy csitulnának a kedélyek még tovább növelik a nyomást. Street és a szülei beperelték Taylor edzőt, ezért a férfi, bár megérti a dolgot, eléggé zaklatott. Annak ellenére, hogy a per mindenki számára előnyösen zárul. A csapaton belüli és a családján belüli gondokat is meg kellett oldani, döntőbe jutottak, és teljesült egy régi vágya. Felkeresték egy állás ajánlattal az egyetemtől.
Ő még nem sejtette, hogy mik lesznek a következményei annak, hogy elfogadta a munkát.
A felesége gyermeket vár, de ő ott hagyja Dillont és Austin-ba jár dolgozni, ami megviseli a családot. Az évad végére két szereplőt emeltek ki a többi közül. Ez a kettő Landry és Tyra, akiket összeköt egy nyomasztó titok. A lányt zaklatta egy férfi, akit megöltek, mikor védekezni próbáltak.
Azt hiszem ezek fényében érezhető, hogy egy elég kemény évadzárást kaptak a nézők.
Ezek után lehet filózni: Na, mi is lesz majd a folytatásban?