Bizonyára nem én voltam az egyetlen, aki várta Burton újabb filmjét.
Mindig is nagyon kedveltem a sajátságos módszerekkel dolgozó rendező munkáit. Mégis valahogy ez a produkciója nem váltotta ki belőlem a szokásos érzelmeket. Persze felismerhető a mozin a keze munkája, de a hangulati és történeti elemek elmaradtak a tőle megszokottól. Az egész eltolódott a látvány irányába, ami nem is lenne baj, hiszen egy ilyen történet megköveteli, hogy a megjelenítés mást nyújtson, mint a megszokott.
Ám Lewis Carroll munkássága csak alapjaiban mutatkozik meg és a story is elég tartalmatlan, a szereplők is az elnagyoltság érzetét keltik.

A nyúlüregen túl…

Azt hiszem, a történetbe komolyabban nem kell belemennem, hiszen így vagy úgy, de mindenki ismeri.
A főszereplőnk Alice, akit a számomra teljesen ismeretlen Mia Wasikowska alakít. Bár az ő játékára és karakterére éleződik ki az egész történet, ő mégsem tudott megbirkózni a feladattal. Szegénykém elég erőtlen és halovány.
Jelen esetben egy fiatal lányról van szó, akit megkísérelnek házasságba kényszeríteni, ám a hölgy elég lázadó szellem és nehezen akar kötélnek állni. Ekkor jelenik meg hirtelen a Fehér nyúl, aki mindig késésben van. A lány követi és egy üregen keresztül egy csodálatos világba kerül.
És ha már szóba került a világ, akkor meg kell jegyezni, hogy a látvány terén nem lehet panasz a filmre, mert káprázatos látnivalót nyújt. Szó szerint életre kel egész Csodaország, csak a megjelenő karakterek súlytalanok. Ám a környezet, az páratlan.
Hamarosan megviláglik a néző és Alice számára is, hogy itt őt bizony ismerik, és nagy jelentőséget tulajdonítanak a személyének. Szó esik egy jövendölésről is, amiben az „igazi Alice-nek” kell megmentenie Csodaországot. A film javarészében ezen megy a huzavona, hogy vajon gyámoltalan főhősnőnk- e az akire vártak. Ugyanis az egész vidék a gonosz zsarnok Vörös Királynő rabigája alatt nyög. A Királynő nem más, mint Mr. Burton oldalbordája, Helena Bonham Carter. Az egész filmben az ő játékával voltam, közel elégedett. Testhez álló volt számára a szerep.
Johnny Depp is kiváló választás volt a Bolond Kalapos figurájára, hiszen az úriember nagy tehetségű aktor, aki számára nem létezik olyan szerep, amiben ne alakítana jót.
Itt sincs vele gond, de valahogy mégsem az igazi. Nem ezt szoktam meg tőle.
Az ő játéka is üresnek tűnt.
Megkezdődik az mozgósítás a zsarnoki uralom ellen, Alice-t a Vigyorgó Macska elviszi a Kalaposhoz, ám a zavarodott férfit elfogják és a Királynő elé viszik. Míg főhősnőnk menekülni és bujkálni kényszerül, hiszen nem kerülhet a zsarnoki nőszemély kezére. Ám a lány mindezzel semmit sem törődik, elhatározza, hogy kimenti segítőtársát. Lázadást szítanak, a Fehér Királynő (Anne Hathaway) felsorakoztatja seregét a Vörös Királynő hadaival szemben és megkezdődik az epikus csata, a Dics Napján. Alice végez a rettegett Sárkánygyíkkal és természetesen győznek.
A film vége a megszokott teljes, nagybetűs Happy End.

Mindez leírva sem túl megkapó, a film sem az. Annak ellenére, hogy mint mondtam, a látvány kiváló, és még Burton a kedvelt és elismert színészekből álló csapatát is leszerződtette.
Ennek ellenére a karakterek eléggé szürkék. Nem tudunk velük azonosulni, idegenek maradnak, a Vigyorgó Macska, a Bölcselő kék kukac is mintha csak lényegtelen epizódszereplők lennének.
Ez az ilyen kevésbé fontos karaktereknél nem is a világ vége, de az a baj, hogy a főbb karakterek sem ragadják magukkal az embert. Pedig ez egy mese, és egy mesének el kellene varázsolnia.
Ez a legfőbb gond a filmmel is, nem varázsol, nem visz el minket egy ismeretlen, furcsa, abszurd, de egyben izgalmas és színes világba. Nem hat ránk a látnivaló.
Ez részben a karakterek, részben a hatóerő számlájára írandó, de ott vannak még a lényegtelen apróságok, amikre semmi szükség nem volt. Pl. Alice állandó méretváltásai.
Ez az eredeti történetben lényeges és célzott dolog volt. Itt nem volt értelme.
Emellett szerintem hiba volt a fiatal színésznőre bízni egy ilyen fontos és nehéz szerepet.
Mivel a történet eléggé felszínes, ezért csak a látvány marad, ami tényleg elismerésre méltó a CGI technika és a sminkek, ruházatok remekül egészítik ki egymást. Merészek, furcsák és egy kicsit riasztóak is. Talán ebben nyilvánul meg leginkább Burton keze munkája.
Számomra mindenképpen csalódás volt ez a film. Hiányérzettel álltam fel előle, nem tárul fel előttem úgy a mese, ahogy azt eddig megszoktam.