Mérsékeltebb epizódot zárt ezen a héten a Stargate Universe. Mondhatnám, hogy kifejezetten gyenge rész volt, mégsem tartom teljesen annak. Kicsit olyan Stargate Atlantis érzésem volt. Ott voltak jellemzők az efféle, átvezető részek. Hogy az SGU mostani etapja vezet-e valahová, még jó kérdés. Azt mindenesetre fontos tudni, hogy már nincs sok rész vissza az évadból.

Tovább...

Véleményem szerint tipikus Stargate epizód volt. A régi időket idézte, mikor még nem volt ennyire kihegyezett a sorozat. Hiányoztak a magasröptű problémák, a nehéz megfejtések és persze a cliffhanger. Sőt, igazság szerint semmire sem volt jó ez a rész. Annyira nem kapcsolódott a főszálhoz, hogy bármikor leadhatták volna.

Minden azzal kezdődött, hogy a legénység néhány tagja furán kezdett viselkedni. Olyan dolgokat láttak és tapasztaltak, amelyek nem voltak valóságosak.

Érdekes, hogy ez a „betegség” csak néhány egyént érintett, a többieken nem jelentkeztek a tünetek. A legfontosabb jel a hallucináció. A jelenség pedig egyre csak erősödött.

Vártam volna valami extrát, amit belecsempészhettek volna a részbe. Pl.: hogy valakinek a képzelgése nem is hallucináció, hanem valóság. Vagy ha nem is ezt, akkor valami hasonló csavarral tarkítani a sztorit. De, semmi. Semmi extra.

Rövidesen kiderült, hogy egy apró bogár okozza a kellemetlenségeket, amelyet valamelyik bolygón szedhettek össze a felderítők. A kullancshoz hasonlító valami befúrta magát az ember fejébe és vélhetően valami toxin miatt láttak furákat az illetők.

TJ kidolgozott egy tervet, hogy kiszedje a dögöt anélkül, hogy kárt tenne az alanyban. Az ötlet bevált, a probléma megoldódott és minden ment tovább a maga tempójában.

Ekkorra már a Destiny kilépett a fény feletti sebességből, a csillagkapu aktiválódott és egy új bolygó várt felfedezésre.

Összességében egy közepesen gyenge résszel rukkoltak elő a készítők. Nincs harag, ha a maradék részeket jól sikerülnek majd.