Bevezetőként annyit erről a tavalyi thrillerről, hogy gyönyörű helyen forgatták, Hawaii-n. A baj az, hogy körülbelül ennyi is az összes pozitívum, amit elmondhatok a filmről. Rendben, kicsit túlzok, mert összességében nézhető ez az alkotás, csak hát végtelenül vontatott és lassan bontakozik ki a cselekmény.
Ami lényegében se nem túl sok, se nem túl ötletes, a csavar, amit belepakoltak, túl későn jön és nem is igazán meglepő. Én legalábbis nem lepődtem meg…
Persze nézőpont kérdése minden.

Nincs menekvés…

Egyszer volt, hol nem volt egy gyönyörű ország, aminek a neve Hawaii. Ez a szép hely a friss házasok paradicsomává nőtte ki magát és szállingóztak is a turisták tömegével. A filmben hat lényegesebb szerep akad, azok mindegyike fiatal és újdonsült házas ember, de legalábbis egy pár. A főszereplők azonban mégis Steve Zahn és Milla Jovovich. Rájuk koncentrálnak leginkább. Ők is mézes hetekre utaznak, akár csak a másik páros Timothy Olyphant és Kiele Sanchez.
Gyalogtúrára indulnak, és úgy adódik, hogy együtt folytatják a kutyagolást keresztül a meseszép sziget dzsungelén. Emellé még betársul egy másik pár, akik elég furcsának és erőszakosnak látszanak. Bár ez mindegyik párosra elmondható, kivéve a Zahn/Jovovich kettősre. Nekem már ez gyanús volt…
Szóval boldogságtól ittas párok, csodálatos tájak, szórakozás csömörig.

Na, csak hogy nem rég a környéken megöltek egy hozzájuk hasonló fiatal házaspárt. Meg is indulnak a különböző találgatások és machinációk, hogy vajon melyik kettős lehet a bizarr Bonnie és Clyde…
Ezt a készítők a végtelenségig húzzák, egyre másra növelve a gyanú árnyékát egyszer az egyik párra, máskor a másikra. Egyedül Jovovich-ék tiszták, hiszen döntő többségben, az ő szemszögükből látjuk a történéseket. A feszültségnek egyre jobban kellene nőnie, de nem nő.
Meg van a filmben minden, aminek lennie kellene ahhoz, hogy hatása legyen, de a hatás mégis elmarad. Egyáltalán nem emelkedett a vérnyomásom, méla unalommal néztem végig az egészet.
Lényegében két döntő fordulatra kerül sor a filmben.
Az első annyi, hogy az egyik párost elviszi a rendőrség, mivel azt gyanítják: Ők a brutális gyilkosok.
Természetesen ez nem így van. A maradék négy ember közül kerül ki a végére a véreskezű szerelmespár. Erre sem fokozatosan vezetnek rá, hanem egy hirtelen fordulattal.
„Óh szív, nyugodj!” Mondtam magamban arcomon egy fél mosollyal, hiszen mégis mit gondoltak, kit lehet meglepni egy ilyen kiszámítható fordulattal? Ne már…

Ránéztem az órára, van még fél óra. Az a fél óra egyébként elég pergő, akció dús, elég intenzívre vették a figurát a készítők. Mindezzel is csak annyi a baj, hogy későn kezdtek hozzá. Az eleje a filmnek nagyon vontatott. Mire átvennénk az új tempót, megjelenik a Vége felirat.
Na, akkor erről ennyit! A film felejthető, tűrhető alkotás, egyáltalán nem a nézhetetlen kategória.
A helyszínek káprázatosak, de ennyiben ki is merül az összes pozitívum. Az ötletesség és az izgalom, mint olyan ismeretlen lehetett a rendező számára. A színészek se tesznek sokat hozzá a filmhez, bár én Steve Zahn-t jónak tartom, Milla Jovovich viszont még nem igazán tudott meggyőzni a képességeit illetően, bár fejlődő tendenciát mutat. Talán Olyphant volt a legmeggyőzőbb az egész produkcióban.
Ettől függetlenül a film meglehetősen unalmas és sablonos.