filmkritika

A másik lány (The New Daughter)

4

Costner nevére még a mai napig is felkapom a fejem, annak ellenére, hogy már koránt sem régi önmagát idézi. A legutóbbi két filmjében, amiben láttam
– a Mr. Brooks és ez - szinte tökéletesen azonos figurát alakított.
A szerepek különböztek ugyan, de Costner nem erőltette meg magát.
Connolly egy remek képességű író – csak ajánlani tudom – érdekelt is, hogy vajon mit hozott össze. Mivel már az író és a színész nevénél elakadtam.
Nem is néztem meg miről szól a film. Kezdődjék hát, a hosszú, Horror Hétvége!


Az Erő Krónikája (Chronicle)

6

Az idei tavasz egyik nagy durranásának számított ez az áldokumentarista film, melynek témája sokak érdeklődését felkeltette, hiszen a szuperképességekkel foglalkozott. A realistábbnak kikiáltott áldoku-stílussal kívánta közelebb hozni az emberekhez a történetet, amiben három fiatal emberfeletti hatalmat szerez.
Ebből a szempontból a film elérte, amit akart, hiszen jól mutatta be, miként is viselkednének a valóságban azok, akik ilyen ajándékban – vagy átokban – részesülnének.


Elrabolva 2 (Taken 2)

7

Azt hiszem, voltunk egy páran, akik alig várták a film mozikba kerülését.
Az első rész életem egyik legjobb akció filmje volt, és az utóbbi idő egyik legjobb produkciója is egyben. Ennek ellenére eléggé szkeptikus voltam a folytatást tekintve, mivel az utóbbi időben már Besson sem úgy ír, de a rendezőt is lecserélték Olivier Megatonra, aki nem egy géniusz.
Azért a második rész nem lett rossz, sőt kifejezetten igényes, nem csak akció filmként. De ha az első rész, egy felnőtt férfi lenne, akkor a folytatás csupán egy éretlen siheder.

A Bosszú Jogán (Seeking Justice)

5

Nicolas Cage igyekszik kapaszkodni, ezt bizonyítja az is, hogy tavaly nem kevesebb, mint öt produkcióban szerepelt. Se a Boszorkányvadászat, se a Féktelen harag, se a Szellemlovas 2, de még a Túszjátszma sem volt igazán erős, bár ez utóbbi nem volt olyan vészes. A Bosszú jogán csupán egy hangyányival elviselhetőbb, mint a felsoroltak, és lényegesen jobb, mint a 2012-es alkotás, a Stolen.

Stolen [2012]

3

Egyáltalán nem büszkén mutatom be azt a filmet, ami végleg elvágta nálam Nicolas Cage-et. Temetni csak A Bosszú jogán után kezdtem, mert előbb láttam ezt, mint azt, de ez egy f.s. Csak vessünk egy pillantást erre a mozi plakátra: Az öreg Cage egyszerűen vérciki rajta.
Akárcsak az egész mozi. Erre már nincs mentség.

Túszjátszma (Trespass)

4

2011. Nicolas Cage. Borzalmas filmek éve. Hollywood gyászba borul…
Én legalább is biztos. Ez az év az, amiben az egykori kiválóság, Nicolas Cage előkészítette a karrierjének lemészárlását. A B-kategóriás színésszé váló férfi összeállt a szintén kicsit lecsúszott Joel Schumacherrel ehhez a filmhez.
Ám a bukás előszelét mégis a rendre iszonyatos Cam Gigandet jelenti.
Nem csoda, hogy a produkció anyagi bukás volt és mindössze 10 napig vetítették.
Ám legjobban mégis Nicole Kidmant sajnálom…


A Szellemlovas: A Bosszú Ereje (Ghost Rider: Spirit of Vengeance)

2

Oké, bevallom én már eleve előítéletekkel a fejemben ültem le megnézni ezt a filmet. Aki olvasta már olyan kritikámat, ami az utóbbi évek filmjeiről szól, melyekben játszik Nicholas Cage is, az tudhatja, hogy nem nagyon vagyok kibékülve a hiú sztárral, aki látott már szebb éveket is.
Szellemlovas sosem tartozott a kedvenc szuperhőseim közé, – bár nem is igazán ismertem – de azért az első részt még megnéztem. Nem is volt olyan vészes, annak ellenére, hogy a valaha leforgatott legrosszabb képregény filmnek bizonyult. A mozikban is olyan rosszul teljesített, hogy kész meglepetés volt, hogy egyáltalán leforgattak neki egy második részt. Én már akkor is elkönyveltem, hogy kár volt a befektetett pénzért és energiáért.
Az egész alkotás egy ötlettelen, elbarmolt idétlenség, ami alig üti meg a B kategóriás filmek szintjét. Nagyon rossz ezt kimondanom, de valahol az Asylum stúdió „remekeit” idézi, már ami a színvonalat illeti.
Ezt szántam tematikus hétvégénk bevezetéseként.

Rumnapló (The Rum Diary)

7

Hunter S. Thompson – kinek emlékül ajánlották e mozit – regényéből Bruce Robinson forgatott filmet, amit még a mozikba kerülés előtt nagyon felkaptak.
Ennek oka a Félelem és reszketés Las Vegasban, ami igazi kultusz film és szintén Thompson regénye. Sokan ehhez hasonló filmet vártak.
A Rumnapló egyáltalán nem hasonlít az említett alkotásra, bár fel lehet fogni annak előzményeként. Az biztos, hogy véleményes, furcsa film lett, amiről nem könnyű véleményt mondani.  

Mocsokváros Utcáin (Being Flynn)

7

Könyvadaptáció, életrajzi alapok. Már megint.
Legyinthetnék, és jogosan tennénk, de azért Nick Flynn önéletrajzi ihletésű könyve alapján készült alkotásában van valami.
Valami, amitől még nem nevezném kiemelkedőnek, vagy remekműnek, de azt nyugodtan ki tudnám mondani, hogy igazán jó.
Az eddig szinte kizárólag csak vígjátékokat rendező Paul Weitz felkarolta ezt a hétköznapi és már-már sablonos emberi drámát, majd egy elég emlékezetest mozit hozott össze.


Az Élet Fája (The Tree of Life)

8

A ritkán rendező Terrence Malick 2005 után ismét hallatott magáról és 2011-ben létrehozta Az élet fáját.
A cím különös volta nem csapjon be senkit. Maga a film még ennél is különösebb. Akár azt is mondhatnám, hogy különleges, elvégre való igaz, nem mindennapi atmoszférájú és stílusú alkotásról van szó.
Azt hiszem, nem is való mindenki számára.