A mindig botrányos Tarantino ismét előrukkolt egy filmmel, mely mellett szó nélkül nem lehet elmenni. Egyedi, különleges látásmódja itt is megnyilvánul, helyet kapnak a kegyetlenkedések is, ám ez a film más, mint az eddigiek.
Van vér is az igaz, de emellett kiváló szórakozást nyújt.

A II. Világháború egészen más szemmel…

A film nagyon jól indult, egy darabig tartotta is magát, a végén lévő nagy finálé elmondhatatlanul gagyira sikeredett. Mindenesetre tény, hogy ez a valami sokkal másabb volt, mint amit eddig megszokhattunk. Látszik, hogy komolynak szánták e produkciót, részben be is jött.

Voltak igazán tetszetős dolgok. Saját mitológiát teremtettek, igaz kicsit már elcsépelt a téma, de mégis láttam benne fantáziát. Az már más kérdés, hogy a pénz és a kreativitás hiánya miatt a kivitelezés nem sikerült. Az akció jelenetek nagyon nagyon mesterkéltek, a történet sem kiforrott. Sok a hézag, amiket nem tudtak betömni, pedig próbálkoztak cefetül.
Külön kiemelném a filmben fellelhető magyar vonatkozásokat. Utalgatnak Budapestre, sőt még az egyik jelenet elvileg a középkori Magyarországon játszódik, de ezt sem vitték túlzásba, mert néhány fán kívül semmit sem láthattunk. Csak visszaemlékezés volt.

Direkt megnéztem, hogy van (!) épkézláb soundtrack-je a filmnek, amely 10 számot is felvonultatott. Ez már teljesítmény. De a gond az, hogy ha nem tudtam volna, hogy Asylum filmet nézek, akkor is rájöttem volna, mert nagyon gyermeteg. Olyan kis butuska. Pedig komolyan látszik az igyekezet.

A történet szerint a nem oly messzi jövőben vagyunk. Itt ki is térnék egy picit, mert nem értettem igazán. Azt mondták, hogy 2050 környékén vannak, ezzel szemben az autók, a mobiltelefonok, a plazma tévé a falon, mind mind mainak tűntek. Na akkor hogy is van ez? Mindegy, nem is igazán lényeges, lehet, hogy én értettem félre valamit.
Szóval az emberek és a vámpírok egymás mellett élnek, persze nem békességben és szeretetben. A vadászok gyilkolják őket, a vámpírok pedig embereket esznek. Be is látják rövid időn belül, hogy ez egyik félnek sem kedvező hosszabb távon, ezért megszületik az alku. Békét kötnek azokkal a feltételekkel, hogy egyik fél sem vadászhat a másikra. Ez rendben is van, eltelik 5 békés esztendő. Aztán feltűnik a színen Báthory grófnő, aki egy magyar vámpír. Azt hitték meghalt, de visszatért és a klánok élére akar állni. Vagyis megszerezni a tiszta vérűek erejét vagy valami ilyesmi.
A filmben úgy írják le a klánokat, mint egy-egy család (a 'la maffia). A film stílusa is ehhez hasonlít leginkább. Alvilági figurák, drog, prostik. Ja és persze tálcán hozott, pohárban felszolgált vér.

A helyszínválasztás nagyon jóra sikerült, a megszokott idióta asylum díszletek helyett most sokkal hihetőbbeket kaptunk. Csak sajnos megint az apróságokon csúsztak el. Egyrészt volt a filmben egy magasabb rangú vámpír, aki olyan volt, mint Hellboy. Vagyis inkább mintha egy teve megette volna és kikakálta volna Hellboy-t. Hát én még ilyen szar maszkot életemben nem láttam. A vicces az egészben az, hogy ez a fickó totál felesleges volt, mert a világon semmi komolyabb szerepe nem volt. Akkor meg minek? Basszus ezek nem látják, hogy valami undorító? Simán kivághatták volna belőle, akkor nem nyafognék ezen. Ja, ha már itt tartunk. Marhára kíváncsi lennék a kivágott jeleneteikre. Úgy értem mennyire kell gagyinak lenni valaminek, hogy tényleg kivágják a filmből?

A másik óriási negatívum, hogy borzasztó unalmas volt. Ismét kaptunk sok-sok felesleges jelenetet, amelyek nélkül is meglettünk volna. Hiába jó az alapötlet, ha a forgatókönyv nem idomul hozzá. Sajnos ezt ismételten elszúrták.

A végén azonban szokatlan módon kaptunk egy jó nagy csavart, amire egyáltalán nem számítottam. Jó volt, tetszett, és kellett is ahhoz, hogy a Drakula átka ne érdemelje ki a „szar film” címkét.