Anno majd elpusztultam a röhögéstől egy röhejes áltrailer-től, amit az egyik Grindhouse c. moziban láttam. Annyira röhejes volt és macsó, hogy vászonért kiáltott. Az utóbbi években hallani lehetett a pletykát, hogy bizony-bizony készülődik a mozi. Robert Rodriguez végül 2010-re kirukkolt az egész estés Machete-vel, ami egyáltalán nem hazudtolta meg magát.

„ - És mi ez a hosszú, kemény dolog itt?
- A machetém.”

A múlt heti epizódban érdekes dolgok történtek, amik előrevetítik a készítők szándékait. Ebben a részben szerepelt Penny édesapja, akit Keith Carradine személyesített meg. Azt hiszem ennyiből már sejthető is, hogy mire kell felkészülni, amennyiben megtekintjük a folytatást.
Ennek ellenére a teljesítmény elmaradt a várttól…

…....

Mivel azt is megszavaztátok, hogy foglalkozzunk a filmzenékkel is, hát lassan, de biztosan el kezdjük e tevékenységünket a lapon. A Sex és New York 2 zenéi után, most a Vesztesek bosszúja következik, mely John Ottman zeneszerző munkája. Még pedig remek munkája.

Itt folytatom!

Egy újabb képregény adaptáció, mely a régi vágású akció mozik vonalán mozog. Amit vár tőle az ember, azt megkapja. Nem agyon bonyolított, nem fut több szálon, mint amennyi kell.
Egyszerűen akciók, akciók hátán, lövöldözés, robbantás, poénos beszólások, kőkemény karakterek, és az ember azt sem bánja, hogy az egész egy rohadt nagy sablon, mert ez a film csak szórakoztatni akar.
És ezt el is éri! Pofon egyszerű receptet használva főzi meg magának a nézőket.

Utolsókból lesznek az elsők.

A Klasszikus Filmek Hétvége zárásaként – legalábbis részemről -  ez az 1994-es alkotást választottam, mivel megkérdőjelezhetetlen egyedi és rendkívüli mivolta. Méltán nevezhetjük klasszikusnak Robert Zemeckis és Tom Hanks közös produkcióját. Egy szívmelengető, helyenként torokszorító mese egy szellemileg visszamaradott férfiről és egy teljes életről.

„Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Az ember nem tudhatja, mit vesz ki belőle.”

Andrew Niccol 1997-ben megjelent filmje egy klasszikus science-fiction.
Valódi tudományos fantasztikum, mely érdekes témakörben merül meg.
Ez a genetika, vagyis az eugenikus (géneken alapuló) diszkrimináció. Ábrázolásmódja nem látványos, maga a cselekmény sem pereg. A tartalomtól válik feszültté a film.

Guanin, Adenin, Timin, Citozin.

A Klasszikus Filmek Hétvégén Clint Eastwood negyedik filmjével jelentkezem elsőként, mely sikeresnek bizonyult a mozikban és a kritikusoknál egyaránt.
Nem tagja az IMDB Top 250-es listájának, de előkelő 7,3-as értékeléssel bír, emellett valóban jó filmről van szó.
Úgy látszik Mr. Eastwoodnak az a sorsa, hogy színészként és rendezőként is sikeres legyen. Még tulajdonképpen gyerek voltam, amikor utoljára láttam, de már akkor is magával ragadott a két főszereplő – egy férfi és egy fiú – különös kapcsolata. Az a furcsa szeretetteljes kapocs, ami összekötötte őket.
Bizony, akkoriban még Costner is tudott játszani…

Egy tökéletes világban…

A sorozat határozottan újra a régi, bár a múlt heti epizódban akadt olyasmi, ami nem tetszett, mégis el kell ismerni, hogy ez a rész is remek volt.
Két párhuzamos szál, teljesen hétköznapi események, de mint azt már megszokhattuk, ezekkel a figurákkal kapcsolatban semmi sem hétköznapi.
Ja, és megjött végre a várva várt Will Wheaton!

Felelsz vagy mersz?