Nehezen tudom elképzelni, hogy létezhet olyan ember a bolygón, aki még ne került volna kapcsolatba az Üvöltés (Howling) nevezetű filmek valamelyikével. Azért hitetlenkedek csupán, mert feltevésem esélyeit javítja a tény, hogy csak nem tíz rész készült az évek során.
Ha pontos akarok lenni akkor a 8. lesz soron...
A horror paródia e korai képviselője, már túllőtt a célon. Nem árulok el nagy titkot, hogy ez a film nagyon gyenge. Az a típus, ami nem elég vicces ahhoz, hogy elnézőek legyünk a baromságai miatt.

A magyar átok továbbgyűrűzik…

A Sorozatportál Dűne vállalkozása ezzel a bejegyzéssel tulajdonképpen a végéhez ért.
Az utolsó mini sorozat ott folytatja, ahol az előző befejezte. Új és régi szereplők jelennek meg, az egyébként is bonyolult történet még tovább bonyolódik, de nekem az az érzésem, hogy ezért a triumvirátusért már kár volt.
A story már-már túlzásokba esik, nem is lett olyan jó befejezése ennek a nagyszabású történetnek.
A hangulat is kopott valamicskét, de attól ez még Dűne, felismerhetően Dűne.

Versenyfutás az Arany Ösvényen.

Azt kell, mondjam egy szokásos Vándorcirkusz részről van szó, ismét. Lényegi fordulat nem következett be, pár érdekes momentummal feldobták az epizódot, de semmi különös, mondhatnánk. Ha nem lenne az egész sorozat különös, úgy ahogy van.

„Mr.Sandman bring me a dream…”

A szünet utáni lendület úgy érzem alább hagyott, a rész illeszkedett a szokványos mintába. Persze akadtak újdonságok, de azok eddig is jöttek számtalanul, csak nem kezdtek velük semmit (pl. vak kislány és a holló vonal). Volt az epizódnak pikantériája, mégsem vagyok elégedett.

Itt regélek tovább.

Véget ér a hatrészes széria, a történet zárása találó címet kapott. A sakk-matt azt hiszem a karakterek mindegyikére igaz. Meglepő fordulattal lesz vége ennek a rejtélyes és érdekfeszítő sci-finek. Mindenre fény derül, bár akadnak homályos foltok, de végső soron nem maradunk magyarázat nélkül, csak egy kicsit a mi fantáziánkra is bíznak pár dolgot. Kétség nélkül állíthatom, hogy ez a produkció egy egészen kiváló darab. Remekül vezet végig minket az eseményeken, jó színészekkel dolgoztak, és nem mellékesen, a történet is lebilincselő.

„Six is the One.”

Ezzel a dokumentumfilmmel lehetett találkozni a M1 műsorán, de nekem ismételten Wouhn hívta fel rá a figyelmet. Nagyvonalúan nevezhetjük csak dokumentumnak, hiszen erősen sántít az érvelése helyenként és a film rendezőjén, egy bizonyos Monika Halharton, csak a vak nem látja az elvakultságot.
Ennek ellenére egy érdekes néznivaló, egyet lehet vele érteni sok mindenben, de legalább ugyanannyit el is lehetne vetni. Nézzétek meg és döntsétek el magatok! Kattints a képre!

Mint azt már eddig is láthattátok, számos sorozattal foglalkozik az oldal, és ezentúl is próbálunk minél többről szót ejteni.
Wouhn kitesz magáért és periodkikusan jelentkezik több szériával is(House, Fringe,Heroes,Supernatural, stb.), emellé még továbbiakat is vállal (Dollhouse, Human Target, V, Battlestar Galactica, Spartacus, Caprica, Lost - The Final Season (februártól)).
Myra pedig folyamatosan, fáradhatatlanul szállította a True Blood-ot nektek.

Mint azt tudjátok, mivel többször is említettem, kifejezetten ódzkodok a sorozatoktól. Ennek ellenére kettővel is hetente jelentkezem,(Seeker, Carnivále) szóval inkább csak nagyon válogatós vagyok...

De kár is ezt tovább hangsúlyozni, mivel a jég - mondhatni - megtört ugyanis a közeli jövőben két új sorozatot fogtok időről időre látni itt az SP-n, amivel én jelentkezem majd. Egyrészt újdonságnak számíthatnak, mivel témájuk szerint sem illeszkednek az eddigi szériáink közé, másrészt még nem volt róluk egyetlen bejegyzés sem.
Azonban a türelmetek kérem, mivel egyik választásom sem mai darab, szóval kicsit le vagyok maradva, de az első évad értékelésével hamarosan elkészülök és feltöltöm a lapra.

Ha érdekel, hogy mikkel fogsz találkozni, katt ide!

A Sorozatportál Dűne akciójának folytatásában a 2000-es, John Harrison féle újrafeldolgozásával foglalkozom. A 84-es filmhez képest üdítően jobb volt, egységesebb, kidolgozottabb és mivel még gyerekkoromban láttam, érthetően nagy hatással volt rám. És van is a mai napig.

Régiség új köntösben…