Mivel tegnap szuperhősösdi volt, ma legyen kicsit sárkányos a hangulat:
Bizonyos szempontból üdítően frissítő ezen animációs rajzfilm megjelenése, hiszen ilyesmi elsősorban az Egyesült Államokból jut el hozzánk.
De ez egy francia – német - luxemburgi koprodukció (Guillaume Ivernel, Arthur Qwak). Ez meg is mutatkozik, mivel erősen másolja a nagy amerikai elődöket, hiszen minden egyes sablont felhasznál, amit csak eltudunk képzelni.
Egyes részleteiben persze felmutat némi egyediséget, ám ez a 2008-as produkció (nálunk valamiért csak idén került bemutatásra) valahol kisiklott.

Tovább…

Azért kerítek sort erre a filmre – pláne így soron kívül – mivel a Kick-Ass-szel azonos a témája, a mögötte rejlő gondolatiság is azonos, ám bizonyos szempontból mégis más. Természetesen a történet is eltérő, mi több még a rendelkezésre álló pénz is sokkal kevesebb volt. Ám a téma az, amitől a két film rokonná válik és nem mellesleg a Defendor egy egészen kiváló film.
Peter Stebbings egy önmagáért beszélő mozit forgatott, amiben Woody Harrelson kimagasló alakítást nyújt. Egy remekbeszabott történet arról, hogy miért nincsenek szuperhősök a való életben, és aki azt hinné egy pillanatra is, hogy ez egy paródia, vagy akár egy kicsit is vicces… az hatalmasat téved.
Ez a dráma nagyon kemény, mondhatni brutálisan alkalmas a nyugalom megzavarására.

Szolgál és véd…

Nagyon sokan várták ezt a filmet, hiszen a képregény egészen új, frissítő erővel robbant be a szuperhősök, s azok kedvelőinek világába. Matthew Vaughn rendező nevét (Layer Cake, Stardust) akár garanciának is vehetjük, hogy egy igényes, élvezhető filmet fogunk látni.
A történet elég bohókás, helyenként (nevéhez hűen) brutális, meglehetősen eredeti és mindemellett egy remek kis film. A film során nem egyszerűen egy jó kis akció mozit tekinthetünk meg, hanem szembetalálhatjuk magunkat egy mélyebb, erkölcsi mondanivalóval is. Ám a fő kérdés, amire a film a választ keresi és adja:
Miért nincsenek szuperhősök a való világban?

Na, nézzük akkor miért nincsenek…

A Retro Sci-fi Hétvégének (általam írt) előző két bejegyzése (Stalker, A Földre pottyant férfi) a jobb filmek közé tartoznak. A most következő a gyengébb mozik frontját erősíti, ugyanis borzasztóan gyenge.
Akadnak benne jó pillanatok, de összességében egy minden alapot nélkülöző alkotás, ami szépen össze is omlik…

Félelmetesen rossz…

E Nicolas Roeg rendezte, több mint 30 éves alkotás egy sokak által klasszikus remekműnek tartott film, melyet úgy gondoltam közzé teszek így a Retro Sci-fi Hétvégén. Egy jó kis történet, kissé körülményes megvalósítással az elképesztő magányról. Meg kell hagyni egy egészen érdekes filmről beszélünk, mely inkább emlékeztet egy elvadultabb művészfilmre, mint science- fictionre.
David Bowie főszereplése is egy érdekes pont a moziban…

Na, inkább itt folytatom…

A Szárnyas Fejvadász után a Retro Sci-fi Hétvége következő bejegyzése a Stalker.
Andrei Tarkovsky, az orosz filmművészet legendás alakja, nem akármilyen munkára vállalkozott azzal, hogy mozgóképet varázsol Arkadi és Boris Sztrugackij nagysikerű kisregényéből a Stalkerből.
Mint az a dátumból is látszik, nem nagyon számíthat a néző látványos megjelenítésre – mai értelemben – gyakorlatilag a forgatási helyszínek kiváló ízléssel történő megválasztásán túl nem igen fordítottak időt a vizuális elemekre. Az egész film, illetve a történet inkább amolyan emelkedettebb, szellemibb irányt vesz.

Kövess a Zónába…

A hosszú szünet után ismét folytatódik a boldog városka története, mely ezzel az epizóddal rögtön fel is vezeti a befejezést. Az utolsó előtti részben visszavettek a készítők, moderáltabbak voltak a történések, de eleddig rejtett kapcsolatokra derült fény.

Mi lesz itt?

A film tavaly télen került mozikba és elég méretes port kavart, mivel azt állította, hogy megtörtént eseményeken alapul. Ebben nincs is semmi kivetnivaló, az azonban már szöget üthet az ember fejébe, hogy:
Na, de emberek! Ez földönkívüliekről szól!
Erre jó páran azonnal szkeptikusak lesznek, de mindez nem számít, hiszen a film a lényeg. Amelyről - nem mellesleg – gyorsan kiderítették, hogy ez az egész hazugság. Csupán egy marketing terv részeként reklámozták úgy, mintha valós események alapján készült volna a film.
Mindezektől függetlenül, az egy dolog, hogy a tervük bejött, a film maga is tűrhető.

Galaktikus meeting…