Végre valahára kezdetét vette – múlt hét csütörtökön – az új évad, mely a várakozásnak megfelelően parádésra sikeredett. A story alapvetően két szálon mozgott, és mindkettő remek poénokat hozott.
A 4. évad kiválóan startolt, azt hiszem ez kétségtelen.

Tehát…

A The Defenders után egy szintén újonc ügyvéd sorozattal jelentkezem, mely lényegesen eltér az előzőleg említett sorozattól. Ennek komolyabb a hangvétele, sokkal inkább drámaibb, de alapvetően ennek is ugyanaz a lényege:
A bíróságon feszül egymásnak vád és védelem.
Különlegessége azonban, hogy mindkét fél szemszögéből mutatja be ugyanazt az esetet és a két főszereplőnk is így versenyez egymással.

Akkor lássuk…

Wouhn elfoglaltsága miatt én írok e sorozat kezdő epizódjáról. A vadonatúj széria alapvetően két védőügyvéd életét mutatja be.
De a helyszín Las Vegas, ahol nem akármilyen ügyek születnek…
Az első részben e két fickó Nick Morelli (James Belushi) és Peter Kaczmarek
(Jerry O’ Connell) megalapítja ügyvédi irodáját, melynek neve a kapós The Defenders. A plakátjuk is illik a helyszínhez – Vegashoz – hiszen nagyon hatásvadász, menő, meg ami kell.

Folytassuk az első ügyükkel.

Amióta ráleltem Vincenzo Natali újabb alkotásának előzetesére, azóta nem hagyott nyugodni. A Kocka óta nagyok az elvárásaim a rendező úrral szemben. Tartottam is tőle, hogy ez a film el lesz szúrva a komolyabb CGI és nagyobb költségvetés okán, illetve az sem töltött el örömmel, hogy a hosszú évek óta tervezett produkciót számos alkalommal átírták. Menet közben rájöttem arra is, hogy nem hasonlíthatom a kultikus Kockához a mozit, mert akkor valószínűleg nagyot fogok csalódni, továbbá ez az alkotás teljesen más, mint az elődje.
Natali egy kevésbé elvont, könnyebben érthető filmet rendezett, ami érdekes módon számos műfaji elemet felsorakoztat, miközben alapvetően elgondolkodtató és magával ragadó a végeredmény.
De valahogy nem lett olyan meghatározó, elég mély, hogy örökérvényű maradjon, hogy elég nagyot üssön, hogy helyet vívjon ki magának a műfajon belül…

Műfaj mutáció:

Hosszú szünet után veszi majd kezdetét a sokak által kedvelt komédia, melyen e hónap 23.-tól ismételten jókat nevetgélhetünk. Továbbá a Sorozatportál is rendszeresen jelentkezni fog az epizódok kritikáival. Ugyan kiszórtak már némi információ morzsát az internetre a most kezdődő, 4. évaddal kapcsolatban – amire majd én is ki-ki fogok térni – de addig is lássuk, mik lehetnek, lehetnének az elvárások az elkövetkező részekkel szemben.

Visszaszámlálás indul…

A film alapötlete mindenképp figyelemre méltó:
Minden ugyanolyan, mint a mi kis világunk, csupán annyi a különbség, hogy a hazugság nem is létezik. Minden ember őszinte – elsőre, de jól hangzik – mindig kimondják, amit gondolnak, nincs ködösítés, se féligazságok.
Szerintem még elképzelni is nehéz egy ilyen életet, hiszen már annyira hozzászoktunk a hazugságokhoz, füllentésekhez, csúsztatásokhoz és ferdítésekhez. Ha valakit csak úgy találomra megkérdeznénk, hogy szerinte hazudni szabad-e… nyilván úgy válaszolna, hogy: Nem.
Ám ez a vígjáték a maga ügyetlen módján bemutatja azt is, hogy miért „jó és hasznos” a hazugság intézménye.

„Az igazság fáj. Ezért hazudunk.”

A remake-ek idejét éljük, Wes Craven legendás horror alakja sem menekülhetett sorsa elől: Újraindították a filmes franchise-t, újragondolva, hozzáigazítva a jelenkor elvárásainak és ebből származik az alkotás minden problémája.
Nem tudom milyen elvárásokat vettek alapul a készítők (Samuel Bayer, Eric Heisserer, Wesley Strick és a stáb), de valahogy nem futott össze az ízlésünk.
Az új kor Freddy-je egyszerűen közönségessé vált általuk, elvesztette kuriozitását.

De majd itt folytatom…