Újabb hét telt el, az Odaát mozdony tovább zakatol. Szokásos random részt kaptunk ezúttal. Átlagos ügy nem átlagos szereplőkkel.

Bővebben a tovább mögött...

Végre itt van! Megérkezett, felszínre tört.

Na nem az ördögről beszélek vagy mégis? Tudjátok mit? Spoilerekkel fűszerezve a tovább mögött folytatom.

Tovább...

Spanyolország, 1944. Javában dúlnak a harcok Franco csapatai és a gerillák között. Egy nácik által megszállt kisváros helyőrségének néhány napjába nyerhetünk betekintést ezzel a filmmel.

A brutális jelenetek hűen tükrözik, hogy milyen világban kellett élni akkoriban. Műfaját tekintve egy drámával állunk szemben, amelynek látványvilága magával ragadó. Nem spóroltak a pénzzel, hogy a speciális effektek tökéletesek legyenek. Végül is érthető, hiszen mégis csak egy nagy klasszikus regényről van, szó, amely még hazánkban egyes iskolákban is kötelező olvasmány. A film hangulata sem rossz, 60-40 % arányban állnak a napi szenvedések – csodás elemek.

Bár sejthető volt egész idő alatt, hogy a faun, a labirintus, a mesebeli királyság és hasonlók nem léteznek, csupán a főszereplő kislány találja ki őket, ettől függetlenül a vége szomorú volt és megható. És nem utolsósorban abszolút hihető. Ezt mindenképpen nagyon pozitívnak tartom.

Szóval a film lényege, hogy egy kislány, nevezetesen Ofelia és terhes anyukája a helyőrségbe érkeznek, mivel a kapitány vette feleségül az özveggyé vált anyukát. Persze a gyerek is tőle van (nem a Ofelia, hanem akivel a hölgy állapotos). A kapitány biztonságban szeretné tudni születendő gyermekét, ezért szállásolja el őket magához közel. A legfontosabbat még nem mondtam. Az imént említett férfi a negatív főszereplője a filmnek, ő a megtestesült gonoszság. Arrogáns, követelőző, ha nem tetszik a válasz, fogja és lelövi az egyént. Szóval ideális férjnek és apának is.

A mesés elemek már A Faun labirintusa eleje óta jelen vannak, mindig Ofelia közelében történnek. Találkozik egy tündérrel, aki elviszi őt magához a Faunhoz, aki azt mondja neki, hogy ő a királynő, akinek halhatatlan lelke egy emberi testben él és csak úgy tud visszajutni a csodák birodalmába, ha teljesít 3 próbát. Ezeket ki is állja, a film végén pedig békére lel ezen a csodás helyen.

Persze a valóságban ebből semmi sem igaz. Nincs semmilyen varázslat, csak egy gyámoltalan kislány, aki belül halálosan retteg a való világtól, ezért (tudatosan vagy tudat alatt) kitalál magának egy mesevilágot, amelyet olyanná formál, amilyenné akar. El tud rejtőzni benne a mindennapi kilátástalan élet elől.

A film vége olyan, mint amit egy életszerű drámától elvár az ember. Többet nem árulok el. Összességében nekem nem tetszett annyira, nem ragadott magával, de tény, hogy az emberi brutalitások láttán néha felhőköltem. Nem vészes alkotás, aki teheti – és persze fogékony a műfaj iránt – nézze meg.

Szeptember 2-án, hosszú betegség következtében meghalt Kristóf Tibor, kiváló művész.

Kristóf Tibor 1942. február 20-án született Miskolcon. 1967-ben végzett a Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. Egyetemi évei alatt az Universitas Együttes, majd a 25. Színház, a Honvéd Művészegyüttes, a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1980 és 1985 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1985-től 1988-ig az Arany János Színház, majd 1994-95-ben az Új Színház társulatához tartozott, de fellépett több más teátrumban, többek között a Szegedi Nemzeti Színházban és az egri Gárdonyi Géza Színházban is. 1988 és 1994 között, majd 1995-től szabadfoglalkozású színészként tevékenykedett.

A nézők többnyire Morgan Freeman és Sean Connery magyar hangjaként ismerhették, de ezen kívül számos tévéfilmben és játékfilmben láthattuk kiváló alakításait.

Néhány szerepe: Kenyér és cigaretta, Kilenc hónap, Kísértés, Cha-cha-cha, Hamvadó cigarettavég, A luxusvillatitka, Gombó kinn van, Halál a pénztárban, Família Kft., Kisváros, Hajnali találkozás.

Elöljáróban annyit, hogy ez a film igen közel járt ahhoz, hogy megkapja tőlünk a „szar film” jelzőt, de amnesztiát kapott jó magaviselete miatt. Na jó ez hülyeség. Van benne ötlet, de valahogy mégsem nyerte el a tetszésem.

Hivatalosan horror, bár nem sok horrorisztikusat véltem felfedezni benne. Mert attól, hogy van egy beteg barom, aki beteg baromságokat tesz, még nem lesz valami horror. Nagyszerű ellenpélda: Freddy, Jason, stb. Úgy ültem le ehhez a filmhez, hogy meg voltam győződve arról, hogy egy átlagon aluli valamit fogok kapni. Nem tetszett a címe, nem tetszett a rövid tartalma, amit a neten olvastam.

A film lényege, hogy 3 ember - akik nem ismerik egymást - beszorulnak egy liftbe. Az épület felújítás alatt áll, ezért senki sincs, ki segíthetne rajtuk. Telik-múlik az idő, mindenki egyre feszültebb. Nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom, hogy az egyikük mániákus gyilkos. Szar ügy. És valóban, mivel az illetőre rá is jön a kiborulhatnék. De túl messzire mentem. A készítők azzal próbálják szinten tartani az érdeklődést, hogy folyamatosan visszaemlékezéseket vágnak hozzánk a szereplők életéből. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a szálak szépen lassan összeérnek, lesz valami csattanó, de nem! Pusztán azért kapjuk ezeket, hogy minél jobban sajnálhassuk őket. Miután az egyikük meghal, gyorsan bevágnak 1-2 flashback-et, hogy milyen jófej volt és el kéne sírnunk magunkat, hogy egy ilyen kiváló embert veszített el a világ, de belőlem egyáltalán semmi reakciót sem váltott ki.

A film feléig semmi sem történik, nagyon monoton, de mégis elgondolkodtató. A rossz hír, hogy a második fele ennél sokkal borzasztóbb. Mintha egy teljesen más filmet néznék. A lassúságot, a misztikumot felváltják a tények, az igazság, a hülyeség, a kapkodás. Komolyan hihetetlen, hogy az egésznek a lényege 5 perc alatt zajlik. Ennyi idő alatt letudnak mindent, a főszereplő megmenekül, a gyilkos és utolsó áldozata lezuhan a felvonóval együtt. Megjegyzem, hogy a zuhanás annyira gagyi számítógépes effektekkel lett elkészítve, hogy az valami borzalom.

A vége szinte no comment kategória. Nagyon rossz. Olyan hirtelen fejezték be, mintha a rendező mondta volna, hogy baszki így hosszabb lesz, mint amit a stúdióval megbeszéltünk, ezért hagyjuk itt abba. Semmi mondanivaló, semmi tanulság.

Összességében azt kell mondanom, hogy amennyire tűrhetően felépítették a film elejét a visszatekintésekkel, amilyen jól felvázolták a kérdéseket, a misztikus atmoszférát, annyira elrontották a tetőpontot és a befejezést. Nem fájdul meg az ember feje tőle, de attól még ez egy nagyon rossz film.

Mostanság hétköznaponként 18:20-kor szoktunk találkozni a Nagy házalakítás című sorozattal a Viasat 3-on. Ismerőseim körében nagy népszerűségnek örvend ez a műsor, akik szeretnek barkácsolni, építeni, rombolni, azoknak mindenképpen megéri bepróbálni.

Az egész lényege, hogy kiválasztanak egy családot, akik valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek – gondolok itt olyanokra, akik beteg gyereket nevelnek, leégett a házuk, elvesztették a család valamely tagját, stb. - és kipofozzák a házukat, vagy eldúrják az egészet és újat építenek. Mindezt szoros határidővel, mindössze 7 nap alatt. Ez idő alatt a családot nyaralni küldik egy olyan helyre, ahol relaxálhatnak, elfeledhetik a mindennapok problémáit.

Mi nézők pedig végigkövethetjük a tervezők és kivitelezők munkáját, azt hogyan lesz a semmiből egy szép tágas otthon. Az építkezés vezetője Ty Pennington, aki mindig elő tud rukkolni 1-2 meglepetéssel. Mindig van egy titkos project-je, amit csak azután láthatunk, hogy elkészült.

Miután megérkezik a család, elkezdődik az igazi dráma. Látni az arcokat, a boldogságot a szemekben semmihez sem hasonlítható. A csapat körbevezeti őket új otthonukban, a kemény megpróbáltatásokat a bejárati kulcsok átadása pecsételi meg.

Akik szeretik az ilyen típusú műsorokat, azoknak bátran merem ajánlani, hogy 18:20-kor kapcsoljanak a Viasat 3-ra.