Csak nemrég ismerkedtem meg a Kitchen Nightmares című sorozattal, amelyben Gordon Ramsay mesterszakács ad tanácsot a maga különleges módján azoknak a rossz útra tévedt vendéglátósoknak, akiknek nem megy olyan fényesen a biznisz, mint amennyire szeretnék. Gordon házhoz megy, felvilágosítja a tisztelt tulajokat a hibákról és igyekszik megértetni velük, hogy változtatni kell a siker érdekében. Azt persze még nem is mondtam, hogy Ramsay bá kicsit sem kedves vagy nagylelkű. Olyan Doktor House és Csernus Imre keveréke, aki sosem rejti véka alá véleményét. Mindenkinek mindent őszintén megmond, még akkor is ha ez sértő vagy destruktív. A széria alanyai persze sosem egyszerű emberek, mindig van mit kijavítani, rávilágítani a hibákra. A végén persze Gordon Ramsay megváltoztatja a vendéglátósok szemléletét, és minden jóra fordul.
Nekem nagyon tetszik a Konyha ördöge, amit hétköznaponként 17:10 pertcől láthatunk a Viasat 3-on.

Volt szerencsém a napokban megtekinteni a Titkok városa (Point Pleasant) című 2005-ös sorozat bevezető részét. Az egész széria mindössze 13 részből áll, azaz nem hosszú, mégis úgy érzem, hogy kihagynám a többi epizódot. Az ok nagyon egyszerű: a pilot kicsit sem hatott meg. Jó, lehet, hogy ahogy halad előre a történet, bedurvulnak az események, de csókolom, az első résszel kéne megnyerni a nézőt, hogy folytassa, ez pedig nagyon kevés volt a megváltáshoz.
Történt egyszer, hogy egy szőke hölgyikét partra sodort a víz (fenéket: úgy mentették ki) egy Point Pleasant nevű városkában. Egy helybeli család befogadta néhány napra, nem is sejtették, hogy ő az Antikrisztus, aki képességeivel lerombolja a világot. Még ő maga sincs tisztában sorsával, mégis érzi, hogy nincs minden rendben körülötte. Ha most felhőköl valaki, hogy ez nem is rossz, ezt nekem is látnom kell, akkor kérem olvasson tovább. A probléma az ezzel a sorozattal, hogy 3 perc izgalmat 10 perc unalom követ. Mert alapvetően a szörfözésről, csajozásról, pasizásról, szerelmi háromszögekről, idióta személyes problémákról szól az egész. Ezért utáltam meg a True Blood-ot is, mert össze-vissza kefélnek benne a vámpírok, amikor ez engem marhára nem érdekel. A Titkok városánál is olvastam egy beharangozót, hogy tök jó misztikus sorozat, közben meg orbitális baromság volt a bevezető rész.
Nem is szaporítom tovább a szót, akinek kedvet adtam a Point Pleasant című gyöngyszemhez, szerezze be és nézze meg!

Washington Irving művéből Tim Burton készített filmet 1999-ben. Azt hiszem mindenki hallott már a fejnélküli lovas legendájáról, mely szerint egy pokolból kiszabadult fejetlen halálhozó addig öli az embereket, amíg a saját kobakját meg nem találja. Jelen esetben is ezzel a problémával néznek szembe hőseink. A legtöbb helyen horrorként emlegetik ezt a filmet, magam is beleírtam a címkébe ezt a jelzőt, annak ellenére, hogy egyes jeleneteknél nem vehető komolyan. Inkább tipikus Tim Burton mozinak mondanám. Ez az érzés leginkább akkor hatott át, amikor Katrina szép, elegáns ruhájában, szőke hosszú hajával guggolt az elégett, romos ház kormos kandallója előtt. Olyan, mintha egy megerőszakolt Grimm mesét követnénk nyomon. A karakterek is elég tipikusak: a sziklaszilárd jellemű főszereplő, a gyönyörű és fiatal lány, a kövér, csúnya, parókás földesurak, a kikosarazott szívtipró, a velejéig romlott gyilkos, a gonosz mostoha, stb. Első megtekintés után még én magam is horror filmnek tartottam, a negyedik után már inkább egy sötét hangulatú „népmesének”. A szereplők teszik a dolgukat, azt kapja tőlük az ember, amit elvár, kivételt képez ez alól Ichabod Crane, akit Johnny Depp kelt életre. Az ő személyisége kicsit összetettebb, kicsit elgondolkodtatóbb. Rendőr nyomozó, aki rosszul van a hullák és egyéb fincsi dolgok látványától, mégis csinálja rendületlenül. Betegesen retteg a pókoktól, ezen kívül ő a „man of science” a tudomány embere, aki nem hisz a természetfeletti létezésében, szerinte mindennek van oka és okozata, amelyek mindig hús-vér eredetű lénytől származnak. Beleszeret Katrina Van Tassel kisasszonyba, aki pont az ellentéte, ő a „(wo)man of faith”. Ebben az esetben mindkettőjüknek igaza van meg nem is. Nem árulom el miért, nézzétek meg. Szóval hősünket áthelyezik az Álmosvölgy nevű hollandusok lakta városkába, hogy oldja meg a helybeliek problémáját. Persze csak a helyszínen tudja meg, hogy egy sírból feltámadt fejnélküli lovas (Christopher Walken) faragja az amúgy is kevesek által lakott település derék polgárait. Ichabod hamar szembesül azzal a ténnyel, hogy a gyilkos valóban természetfeletti lény, belátja, hogy valami más módszer kell megfékezéséhez. Ekkor indul be a valódi nyomozás, sötét titkok látnak napvilágot, az ügy lassan megoldódik, a fináléban mindenki elnyeri méltó jutalmát.
Az egész filmet mélyen áthatja a Tim Burton varázslat, amely megmutatkozik a színészeken, a díszleteken és az atmoszférán. A látvány csodálatos, az elkészítés óta eltelt 10 év mintsem csorbított rajta, még ma is megállná a helyét. A művész urak és hölgyek alakításai kiválóak (Johnny Depp is a geniuos, Christina Ricci tökéletes választás volt Katrina szerepére), az aláfestő zene rendkívül hangulatos, a történet izgalmas, fordulatokban bővelkedő.

update: Ide kattintva elolvashatjátok Washington Irving írását magyarul.