Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a Doktor House nem egy jó sorozat.
Most hagyok egy kis időt, hogy a fanatikus rajongók elővehessék a pillangókést a fiókból ezért a mondatomért. Valamikor még a legjobbak között volt, de most már nem.
Pedig annyi potenciál lenne a szériában, amit simán ki tudnának használni az alkotók, ehelyett minden egyes részben ugyanazt kapjuk. Csak most fejeztem be az 5. évadot, legalább 8-9 részt néztem meg egymás után zsinórban és néha baromi fárasztó volt.
Eszméletlenül idegesít, hogy mindenkinek tök ugyanolyan a jelleme.
„Tudom ám, hogy miért nem akarsz eljönni velem vacsorázni. Azért mert valójában el akarsz jönni, csak tudod, hogy tudom, hogy ha nemet mondasz akkor így fogok viselkedni, ami azt bizonyítja, hogy akarod, csak nemnek álcázod.” Könyörgök! Egy ilyen színvonalú sorozatban ne ilyesfajta párbeszédeket kelljen már hallgatni minden egyes szereplő között.
Mindenki annyira okos, cseles, csavaros gondolkodású és manipulatív, hogy 10 sorozatot is meg lehetne tölteni velük. Az elején még elviselhető volt, de ennyi év után már baromira uncsi.
Az esetek átlagosak (1-2 kivételtől eltekintve), eddig nem nagyon volt főszál, nem ment a történet sehová, egy csepp jellemfejlődést sem láthattunk és semmi olyan változást, ami 2 résznél tovább tartott volna. Az évad első fele kifejezetten szánalmas lett, tele ugyanazokkal az idegesítő hülyeségekkel. DE…

A sok negatívum után jöjjön valami pozitív. Mert voltak ilyenek, ez tisztán látszik abból, hogy mégiscsak leültetett engem (némi fáziskéséssel) 24 epizódra a tévé elé.
Ez persze köszönhető volt annak a két bizonyos dolognak, amik megtörténtek az évad vége felé. Tudtam ezekről már korábban, és látni akartam a saját szememmel.
Gondolom nem titok senki előtt, hogy az egyik állandó szereplő golyót repített a saját fejébe (nevet nem említek, aki tudja az tudja, aki nem az kérdezzen rá vagy nézze meg).
Voltak érdekes esetek is, főleg a szezon második felében. Például nagyon tetszett a hitét elvesztő pap esete, akihez becsöngetett a több sebből vérző megfeszített Jézus Krisztus.
Reakció a paptól: „Ez nem vicces, te szerencsétlen.” Jézus: „Nem is nevet senki.”
Ezek jó beszólások voltak. A másik kedvencem a „deathcat”-es rész, amiben egy cica jósolja meg az emberek halálát úgy, hogy akihez odabújik, az rövidesen alulról szagolja majd az ibolyát.

Az évad utolsó képsorai bebizonyították, hogy az írók mernek radikálisat lépni.
Szépen kérem őket, hogy ne csesszék el! Vissza lehet találni a helyes útra!
Ehhez új szemlélet, színesebb történetek, új szereplők, változatosabb helyszínek, új főszál kell. Ezekre most minden esély megvan. Meglátjuk...

Nem tudok sokat írni erről a filmről és nem is akarok, mert ez olyan alkotás, amit mindenkinek látnia kell egyszer az életében. Számomra az utóbbi sok-sok év legjobbja, amely nagyon mély érzelmeket képes megmozgatni az emberben. Fantasztikus színészi játékok, gyönyörű képi jelenetek, lenyűgözően hangulatos aláfestő zene.
Az érzékenyebb emberek szeméből több alkalommal is kicsordulhat a könny a 2 óra 38 perces történet alatt.
Nagyon pici ízelítőt szeretnék adni a történetből, éppen csak kedvcsinálónak. Az első világháború utolsó napján megszületett egy kisfiú, aki valami különös oknál fogva visszafelé éli az életét. Ráncosan, öregen, köszvénnyel és szürke hályoggal látta meg a napvilágot. Élete során nagyon sok mindenen ment keresztül, megtalálta a szerelmet, végül csecsemőként halt meg.
(Az eleje környékén volt egy hatalmas poén. A ráncos csecsemőt, aki úgy néz ki, mint egy aszalt szilva, elviszik egy idősek otthonába, ott egy öreg hölgyike odamegy, hogy megnézze a kisfiút és ennyit mond: „Ó, pont úgy néz ki, mint a volt férjem.” Ezen akkorát nevettem.)

Nekem ilyen egy 10/10-es film. Gratulálok a készítőknek és a színészeknek.
Aki teheti nézze meg a filmet, mert lenyűgöző alkotás.

A 2009-es év egyik legjobban várt filmje az Angyalok és Démonok volt, amely Amerikában elég jól nyitott a mozikban, annak ellenére, hogy nem egy világmegváltó alkotásról van szó. Tény, hogy Tom Hanks és Ewan McGregor ismét hatalmasat alakított, azonban a kétórás filmmel kapcsolatban van egy-két negatívum. Azoknak, akiknek tetszett a Da Vinci-kód, bátran merem ajánlani ezt a filmet, Robert Langdon professzorral és Mickey egeres órájával. Nem fognak csalódni!

A tovább mögött folytatom az elemzést...

A megfejtés a tovább mögött...

Minden héten szombat és vasárnap éjfélkor kezdődik a Zone Club-on a Most Haunted nevű doku-reality sorozat, amelyről a múlt hétig gyakorlatilag még csak nem is hallottam, de nemrég véletlenül erre a csatornára tévedtem ezen időpontban és nagyon megfogott, amit láttam.
A műsor lényege, hogy egy paranormális események felkutatásával foglalkozó csapat eltölt egy félelmetes éjszakát Anglia közismert szellemjárta épületeiben. A kutatókhoz mindig csatlakozik egy médium, akire általában nagy hatást fejtenek ki az események. Kamerákkal, éjjellátókkal, hangfelvevőkkel próbálnak bizonyítékokat felmutatni, hogy léteznek szellemek és bolyongó holt lelkek. Többnyire semmi említésre méltót sem tudnak rögzíteni, azonban sokszor lehet látni elsuhanó árnyakat, megmagyarázhatatlan hangokat.
Könnyed szombat és vasárnap esti kikapcsolódást nyújt ez a reality, amely után garantáltan senki sem fog tudni gyorsan elaludni.
Ráadás infók a következő linken: IMDB

„Az emberiség az idők kezdete óta a fény és a sötétség birodalma között éli életét. A mi titkos társaságunk azonban mindig is létezett, védelmezve őket az árnyékvilágban élő teremtményektől, akiket csak mi ismerünk. Mi, az örökség birtokosai.”

Mindegyik rész ezekkel a gondolatokkal indul, amelyből gyakorlatilag az egész sorozat lényege leszűrhető. Az angol címe: Poltergeist: The Legacy ennek az 1996-ban útjára indult szériának. 4 évadon át szolgálta ki hűséges nézőit.
Sajnos jómagam még csak az első évadot láttam, így a többiről nem tudok beszélni. Mindenkinek bátran merem ajánlani, aki szereti a misztikus témákkal, megmagyarázhatatlan eseményekkel foglalkozó alkotásokat. Való igaz, hogy a kissé idejétmúlt képi effektek miatt a mai ember számára kissé gagyinak tűnhet egy-két megvalósítás, ezeket a hiányosságokat remekül kompenzálja a történet sokszínűsége és a karakterek jelleme.
A történetről. Egy régi és titkos társaság jelenkori tagjainak munkásságába nyerhetünk betekintést, akik azzal foglalkoznak, hogy természetfeletti eseményeket derítenek fel és igyekeznek megakadályozni, hogy az ártatlan embereknek bántódásuk essen.
A legkülönfélébb horror történeti lényekkel és jelenségekkel találkozhatunk a részek folyamán. Az Örökség nevű titkos társaság tagjai: Derek Rayne, Nick Boyle, Alexandra Moreau, Rachel Corrigan és Kristin Adams.
További részleteket ezen a linken találtok: IMDB

Ezen a héten láthattuk a FOX csatornán a Mental című vadonatúj sorozat pilot epizódját. Idehaza sorozatos körökben elég nagy hype-ot kapott, ezért gondoltam bepróbálom magam is. Bár ne tettem volna! Szerintem az egész úgy ahogy van, gyalázatosan szar.
Nézhetetlen és gagyi. A karaktereknek semmi jellemük sincs, pedig kiváló színészek játszanak benne. A történet nagyjából annyi, hogy új főorvos érkezik egy pszichiátriára, akinek elég egyediek a módszerei. Az ő munkáját, és a többi orvos mindennapjait kísérhetjük figyelemmel. Az imént említett főorvost Chris Vance alakítja, akit a Prison Break-ből ismerhetünk (Whistler). Ezen kívül láthatjuk még Jacqueline McKenzie-t, aki a 4400-ból lehet ismerős.
Igazán nem is akarok túl sokat írni erről a borzalomról, csak nem bírtam ki, ezért született ez a bejegyzés. Szóval aki jót akar magának, nagyívben kerülje el ezt a sorozatot.
Ha majd nagyon jó véleményeket hallok róla, akkor kaphat egy második esélyt, de eddig tuti kasza nálam. Értékelés: 2/10.