A nagy sikerű számítógépes játék, a Prince of Persia első filmadaptációjára elég sokat kellett várniuk a rajongóknak. 2010. május 28-án végre bemutatásra került Mike Newell rendező munkája, akiről tudni érdemes, hogy már 70-nél is több filmet keltett életre. Azt hiszem a Harry Potter és a Tűz serlegét senkinek sem kell bemutatni. Ez a produkció is az ő keze munkáját dicséri.
Ezért tűkön ülve vártuk, hogy kedvenc hercegünk kalandjainak megfilmesítése hogyan fog sikerülni. A film egyáltalán nem rossz, de nem is kimagasló. Vannak benne kifejezetten idegesítő apróságok, sőt a történettel sem vagyok kibékülve. Azt kell mondjam, hogy gyengébb lett a várthoz (és a beharangozásokhoz) képest.

Részletek a tovább mögött...

A címszerepet Jake Gyllenhaal kapta. A 30 éves színész nem is szerepelt rosszul, jobb herceget keresve se találtunk volna. A játéka kielégítőre sikerült, de semmi extra. A női főszereplőt, Tamina hercegnőt Gemma Arterton keltette életre. Az elbűvölő szépségű színésznőt legutóbb a Titánok Harcában láthattuk, ahol Io karakterét formázta meg.

A színészekkel és játékukkal nem volt semmi probléma. Én inkább az írókat méltatnám, hiszen a történet nem lett az igazi. Valahogy túl sablonosnak és kevésnek éreztem egy nagy volumenű kalandfilmhez képest. Azt hiszem többet is ki lehetett volna hozni belőle.

A történet nagy vonalakban.
Az ókori Perzsia földjén járunk, ahol heves harcok dúlnak a hatalomért, területért. Főszereplőnk Dastan herceg, akivel először akkor találkozunk, mikor a piactéren kiáll egy kisfiú mellett. Ekkor még ő maga is gyermek, akit a király befogad és sajátjaként nevel. Az uralkodót megbabonázta a fiú nemes szíve, ezért vette magához az árvát. Dastan jelleme mit sem változik az évek alatt. Felnő és nagyszerű ember válik belőle. Egy ellenségnek gondolt várost akarnak bevenni a perzsa csapatok, hiszen a kémek szerint összejátszanak az ellenséggel és fegyvereket kovácsolnak nekik. Dastan és két másik testvére vezetik a támadást. A csata perzsa diadallal zárul. Ekkor ismerjük meg Tamina hercegnőt, aki a város uralkodója. Hamar kiderül, hogy minden kaland egy tőr körül forog. Egy mágikus fegyver, amelyben megtalálható az idő homokja, amely segítségével vissza lehet menni az időben. Nem sokat, mindössze egyetlen percet. A homok sem végtelen, ha elfogy, akkor a tőr is hatástalanná válik. Mindenki meg akarja szerezni a szúró szerszámot, főleg Tamina. Mikor a király meghal mérgezés következtében, mindenki Dastan-t gyanúsítja. Így hát a bukott hercegnek menekülnie kell. Tamina is vele tart, de pusztán a tőr miatt. Elég idegesítő, amikor a csaj már vagy ötödjére veri át hősünket és lóg meg a különleges eszközzel.
Ezt követi egy bugyuta csavar, hiszen a király testvére követte el a gyilkosságot. Jó kis fordulat lenne, ha nem lett volna ennyire nyilvánvaló. A férfi terve, hogy megszerzi a tőrt és beleszúrja a megszállt város alatt található isteni homokórába, amellyel visszamegy a múltba, hogy megváltoztatva mindent, király legyen. Hőseink minden eszközzel igyekeznek megakadályozni ennek bekövetkezését, hiszen ha a homokórából kijut a homok, akkor az elpusztítja a világot. Ez most így kicsit hülyén hangzik, de a filmben egész korrektül elmagyarázzák a miérteket.

Itt rá is térnék a leggyengébb pontra, nevezetesen a fináléra. Nagyon nem tetszett, mivel mindent visszacsináltak. A homokóra visszarepítette Dastan-t a megszállás pillanataihoz, ezzel eltörölve minden kalandot, minden karakterfejlődést, minden személyes kapcsolatot. Kár érte, hiszen így elég súlytalanná vált a történet. Mintha semmi sem történt volna.

Azt kell mondjam, hogy a Perzsia Hercege – Az idő homokja nem váltja meg a világot. Voltak tetszetős akció jelenetek, remek csaták, látvány, romantika, miegymás. Mindez sajnos egy felszínes és sablonos történettel párosult. Nem beszélve arról, hogy a végét ennél jobban nem is lehetett volna elrontani.

Kár érte, hiszen az ötlet nem rossz. Talán a második rész (ha lesz egyáltalán) jobb lesz.