A keresztény trilógia következő darabjával folytatjuk, mely az előző filmben tapasztalható stílusban gördíti tovább a történet fonalát. A második rész érezhetően gyengébb, mint az első film, mert eluralkodott rajta ez a keresztényi szelíd erőszak.
A történet másodlagossá válik. A mondanivalót túlhangsúlyozták.
Már most előre leszögezhetem, a harmadik rész megnézésére egy cseppnyi esélyt sem látok.

Nyomorú évek jönnek…

Az én nyomorúságom sem ismert határt a film alatt és után. Ugyanott folytatták, ahol abba hagyták, csak még jobban nyomták a magasztos szentbeszédet.
Az előző filmben történteket foglalják össze az elején, majd tovább bonyolítják a történetet.
Carpathiát felkérik, hogy vezesse az egész világot. Egy maroknyi csoport már megvilágosodott, hogy a már-már túlzóan empatikus férfi ki is valójában, és összeesküvést szőnek ellene, beépülnek az apparátusába, beférkőznek a bizalmába.
Emellett pedig megjelennek a keresztény hit megnyilvánulásai is. Egyrészt a történet követi a Jelenések Könyvében leírtakat, illetve a főhősök mind hirtelen hinni kezdenek a Mindenhatóban. Éles váltás…
Persze azt is jól tudjuk, hogy sosem késő megtérni, aztán ehhez képest, amilyen dumát levág a Két Tanúságtévő… de erre még visszatérek.

A pilótánknak, Rayfordnak megjelenik a felesége, de annak ellenére, hogy már ő is hisz, nem hajlandó segíteni az Antikrisztus legyőzésében. De logikus, nem!
Persze aztán vállalja a küzdelmet ő is, mint jó keresztény.
Aztán akadnak a néző könnycsatornáira hatni akaró jelenetek is, mint amikor Rayford megmenti egy barátját az öngyilkosság poklától. Ez a rész nekem egy kicsit erőltetett volt.
Aztán ott van Buck és a pilóta lányának, Chloe-nak a visszafogott keresztényi románca. Illetve az a tipikusan nevetséges, elcsépelt, szánalmas féltékenységi jelenetsor. Annyiszor elsütötték, és már akkor sem volt nyerő. Ide miért kellett? Ha most gyerek lennék és megnézetnék velem ezt a filmet, azt gondolnám, hogy a nők sosem gondolkodnak.
Carpathia elkezdi kiépíteni a hatalmát, ennek következő lépése, hogy bejelenteti, hogy ő az újjászületett messiás, mivel Jézus vérvonalának leszármazottja. A filmben ez a fő probléma, melynek megakadályozásáért küzdenek.
Az Antikrisztus egységesíteni kívánja a vallásokat is. Ez persze nagyon nem kívánatos, pedig ha bele gondolunk, nem lenne idióta lépés, hiszen a pénz után leginkább a vallási különbségek miatt gyilkolunk.
Ez persze a Science Fiction kategóriája, mint ahogy a film is az.

Buck és Rayford elutaznak Jeruzsálembe, hogy Ben Judah-t megakadályozzák abban, hogy hamisan azt állítsa Carpathia a messiás. Elviszik a Két Tanúságtevőhöz, akik élő egyenesben elmondják Judah-nak és a világnak is az igazat. Itt megfigyelhető némi ellentmondás, ami alapvetően – szerintem - jellemző a vallásokra is. Jelen esetben a Keresztényre.
Ugye azt mondták egyszer, hogy megtérni sosem késő, Isten mindenkit egyformán szeret, stb.
Ezzel szemben a két szakállas Tanúságtévő homlokegyenest mást mond.
Zanzásítva: Mindenki a pokolra jut, aki nem hisz. Na, akkor most mi a bánat van?
Ok, a filmnek nem kell magyarázatot adnia erre a kérdésre, talán nem is szorul magyarázatra, az én szempontomból nem is számottevő, hiszen a filmről írok.

A két főhőst megsegíti az Isten, egy éneklő angyallal. Igen, a második filmben már hangsúlyosabb a misztikum is. A Tanúságtevők beszédének csak egy része jut el az emberiséghez, hiszen még időben lekeverik az adást, mivel Carpathia – okosan gondolkodva – az ellenőrzése alá vonta a teljes médiát.
A szembesített Ben Judah beszédében kiköti, hogy egyedül Jézus lehet, volt, lesz a Messiás, és senki más. Nagy az öröm, az ujjongás világszerte, főleg a kis ellenálló csapat boldog.
Mindenki megtér, aki él és mozog, szóval a film kicsengése pozitívabb, mint az előzőé.
De aztán itt is, a film végén egy fekete hátteres felhívás, hogyha szeretnék „további díjnyertes keresztény videó filmeket”, akkor itt vannak az elérhetőségek, a katalógus, telefonszám. No comment.
A térítés a második részben már nagyban megy, a vallásos szövegek elszabadulnak, már mindenki békés mosollyal magyarázza miért jó az, hogy a szeretteid, akiket az életednél is jobban szerettél, már meghaltak és az Úr jobbján üldögélnek a Mennyben. Nekem ez sok…
Egyetlen jelenetet említenék meg. A templomban miséznek az ellenállók és a pilóta barátja megelégeli a szöveget és elmegy. De Rayford és Buck nem hagyja annyiban és utána mennek. Aztán gyakorlatilag porig aláznak egy a családját gyászoló, összetört embert. Na, ez aztán keresztényi mondhatom!
Csóró férfi jó embernek tartja magát, de aztán bigott módon a Tíz parancsolat segítségével rávezetik, hogy ő valójában egy utolsó szarházi tolvaj, parázna, épp hogy nem gyilkos.
Ez a jelenet vette el a kedvem a folytatástól.
Továbbra is azt mondom, hogy a filmek igényesek, kidolgozottak, csak ha egy kicsit visszavettek volna a térítő szándékból, akkor nem lenne ennyire túlzó, egysíkú a film. A második rész így eléggé a levegőben lóg. Engem felbosszantott a film, de ez csak az én magán véleményem.