Már nagyon régóta várat magára a Science fiction óriásának, Frank Herbertnek a története, mely Tolkien munkásságához mérhető, sőt egyenrangú vele. A Dűne legenda egy széleskörűen, mélyen, ízléssel, érzéssel felépített munkásságot takar. Elképesztő ötletességgel és kivitelező erővel készült. Ez a kötetekre vonatkozik, persze…
Az én tisztem a film véleményezése, mely 1984-ben került a nyilvánosság elé és David Lynch rendezte, remek színészek közreműködésével. Mégis azt kell mondjam, valahogy félrecsúszott ez az alkotás.

„A félelem az elme gyilkosa.”

Történetünk a nagyon távoli jövőben játszódik, egy káprázatosan érdekes emberi jövőben, a 10191. esztendőben. Narrátorunk, a filmben kevésbé hangsúlyos, Irulan Corrino, Shaddam császár lánya, aki nagyvonalakban fest nekünk egy portrét erről a hatalmas univerzumról. Ebből kiderül, hogy a világot, a politikán túl, a Fűszer mozgatja, mely mindennek az alapja. És egyetlen bolygón található meg…
Ez pedig nem más, mint az Arrakis, a Dűne.
Ez a rendszer, világok rendszere, egy végtelenül kegyetlen és durva mindenséget jelent, aminek az egyetlen alapszabálya: „Fűszerben nem lehet hiány!”
A világegyetemben az úgy nevezett Nemesi Házak uralkodnak, ebből az egyik az utóbbi időben nagyobb hatalomra tett szert. Ez az Atreides-ház, melynek jelenlegi ura Létó (Jürgen Prochnow).
A film főszereplője azonban nem ő, hanem a fia (pedig lány kellett volna), Paul (Kyle MacLachlan), aki ágyasától, Jessicától, egy Benegeserit boszorkánytól született. Ez a Rend különös asszonyok csoportja, kiknek fő feladata a nemesek génjeivel való manipuláció, hogy megszülethessen a Kwisatz Haderach, egy fajta messiás. Emellett tökélyre fejlesztették a testük és szellemük feletti uralmat is.
Hogy haladjak… a film egy hatalmas, körmönfont cselszövésnek, egy parádésan kidolgozott összeesküvésnek elbeszélése. Legalábbis az eleje mindenképp.
Az Atreides erő miatt aggódó Shaddam császár, szövetségre lép az Űrligával, egy Navigátoron keresztül (azok úgy néznek ki, mint egy pogácsa, bár a Mentátok se kutyák, azokkal a szemöldökökkel) Létó és örökösének elveszejtésére. Ebben a segítségükre van az Atreides-ház ősellensége, a Harkonnen-ház.
A tervük többsíkú, finom és kegyetlen.
Ezalatt a Benegeserit is tudomást szerez az ügyről és a maga módján részt is vállal az eseményekben. Jessicán keresztül tudomást szereznek a Harkonnen fenyegetésről, de a Rendfőnöke nem csak ezért jött, hanem próbára akarja tenni Pault.
Itt hangzik el először a legendássá vált mondat. „A félelem az elme gyilkosa.”
Főhősünk egyébként rendes gyerek, jól tanul, érdeklődő. Miután megtudja, hogy a Császár az Arrakisra küldi őket, hogy ellássák a Fűszerkitermelés felügyeletét, bölcs módon utána jár az ottani hagyományoknak, sajátosságoknak. És persze mentoraival gyakorol!
Gurney Haleckkel (Patrick Stewart, a híres Picard kapitány) és mentát tanítójával Thufír Hawattal (Freddie Jones).

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy ejtsek pár szót a „speciális effektekről”. Mivel a film 84-es, ne várjunk számítógépes csodákat. Inkább olyan Star Wars stílusú dolgokra számíthatunk.
Én egyedül a Pajzsgyakorlat résznél húztam fel a szemöldököm.
Az nagyon bénán néz ki, és valószínűleg 84-ben is furának tartottam volna. De például a Navigátor térhajlítása kifejezetten mutatós!
A díszletek nekem tetszettek, bár érdekes ízlésficam figyelhető meg a ruhák terén.
Akadnak figyelemreméltóan különös és bizarr kompozíciók.
Ezalatt a Giedi Prime-on, a Harkonnen-ház otthon bolygóján, a Báró, Vladimír is az Atreidesek bukását készíti elő. Csupán érdekességként említem, hogy Feyd karakterét Sting formálja meg a filmben, bár túl sokat nem nyújt. Őt a zenéjéért szeretjük…
A planéta magával ragadóan sajátos, egyedi, riasztó, idegen és vonzó. Maga Vladimír (Kenneth MacMillan) kifejezetten rosszul néz ki, és borzasztóan perverz, zavart agyú figura. Egy szadista állat. Ettől függetlenül, szerintem az ő megformálása sikerült a legjobban, leghatásosabban.
Tulajdonképpen ez az egész famíliára elmondható. Beteg bagázs.
Árulót jutattak be az Atreidesek közé, aki belülről segíti a terv beteljesülését.
Létó és családja pedig megérkezik az Arrakisra, ahol a különös nép, a Fűszer függőségtől kékszemű Fremenek élnek. Ezen a sivatagi világon termelődik a Fűszer, és itt élnek a Férgek is. Nem árulok el túl nagy titkot, hogy a Fűszer és a Férgek összefüggnek egymással.
A terv beindul és az Atreidesek kénytelenek védekezni, kiderül az áruló személye is, de akkor már késő.
Létó meghal, fia és asszonya a sivatagba menekül. Ekkorra Paul elméje már kinyílik a világra, köszönhetően a Fűszernek és beindulnak a látomásai a jövőről. Megkezdődik az átalakulása, szellemi metamorfózisa, melynek köszönhetően Muad’dibbá válik.
A Harkonnenek pedig ismét elfoglalják az Arrakist. A terv végrehajtódott.
Paul és anyja összetalálkoznak, egy sziecsben Stilgárral, aki egy fremen törzs vezetője, akitől végül menedéket kapnak. Paul találkozik Chanival, a későbbi szerelmével, ágyasával, gyermekeinek anyjával.
Az ő kapcsolatuk sem kapott túl nagy figyelmet a készítőktől, de nem ez az egyetlen dolog, ami felületesre sikerült.
Paulnak születik egy húga is, Alia, aki azonban még anyja méhében öntudatra ébredt, amikor az ivott a mérgező Élet Vizéből. Anyja csak így válhatott Tisztelendő Anyává. Ám csak később tudhatjuk meg mit is művelt saját gyermekével, akinek minden korábbi Tisztelendő Anya emlékével, személyiségével meg kellett birkóznia.
Paul Muad’dib bosszút fogadott és elkezdte a Fedaykinok kiképzését, akik az ő elit csapatai lesznek, de meg kell küzdenie a fremenek, kissé babonás hagyományrendszerének követelményeivel. Meglovagolja a férget, de Stilgar ellen nem áll ki. Folytatja útját és elkezdi változtatni a fremenek és az Arrakis arcát. Gerilla akciókat szerveznek a Harkonnenek ellen, így ismét találkoznak Haleckkel is, aki melléjük szegődik. Együtt a Fűszer embargót használják fel ellenfeleik ellen. Itt is megnyilvánul az egész történetet mozgató és átható intrika és politika.

A szorongatott Császár Sardaukarokat (elit harcosok) küld az Arrakisra, hogy felszámolják a fremen lázongást, de annak már nem tud gátat vetni. Muad’dib kultusza kialakul, Forgószéllé válik, iszik az Élet Vizéből ő is, de túléli. Megismeri a Férgek-Fűszer összefüggés rejtelmeit.
A végére megindítják a totális támadást a Harkonnenek ellen. A híres jelenet, a Féreg háton támadó fremenek nekem nagyon elnyerte a tetszésem, még akkor is, ha meglátszik rajta a kor.
Ekkorra már Shaddam is az Arrakisra jött, lányával együtt. Éppen felelősségre vonják a Bárót, amikor megjelenik Alia. A kislány nem fél, sőt megfenyegeti a Császárt és végez Vladimírrel.
Paul természetesen győzelmet arat, végez a bosszút követelő Feyd-del késpárbajban, és a sarokba szorított Császár is kénytelen hozzáadni a lányát, Irulant.
A film azzal zárul, hogy eső esik az Arrakis homokjára, amit eddig sosem érintett folyadék az égből.
Jó hosszú bejegyzés lesz ebből, de még egy kicsit viseljetek el, hiszen eddig csupán rizsáztam.
Az összefoglaló véleménykifejtés most következik.
Herbert kétségtelenül egy zseni volt. Egyszerűen sziporkázik az egész az egyediségtől, az ötletességtől. Egy olyan remekbeszabott történetet írt ez az ember, ami kiválóan bemutatja a Hatalom ügymenetét, intrikáit, a politikai csatározásokat és manővereket. Egyszerűen kiválóan ábrázolja ezt a szövevényes, pókháló finomságú rendszert, amiről a filmben és a könyvekben szó esik.
A film ehhez mérten elég visszafogott. Nekem szúrta a szemem, hogy elég felületes lett az alkotás. Persze benne lehet ebben az is, hogy ez csupán egyszer két óra, míg a mini sorozatok, háromszor másfél órásak. Szóval ott azért könnyebb bő lére ereszteni.
Valószínűleg azért van nekem ilyen típusú hiányérzetem, mert még évekkel ezelőtt láttam a 2000-es minit, ami nagyon megfogott. Ahhoz mérten Lynch műve eléggé felületesnek látszik. Bár meg kell, mondjam az intraperszonális kommunikációt, vagyis a gondolatokat jól oldották meg. Ahogy olvastam sokakat zavart, hogy a gondolatokat is hallani lehetett a filmben. Elismerem furcsa volt, de nekem végső soron tetszett.
Csak hogy tovább fényezzem Herbertet… valami elképesztő és ezért mondtam, hogy Tolkienhoz mérhető teljesítmény, ahogy kialakította egy alapvetően idegen, fejlettebb, jövőbeli hagyományrendszerét egy egész univerzumnak. A Házaknak, az Űrligának, a Benegeseritnek, és legfőképp a sivatag népének, a fremeneknek. Egyszerűen zseniálisan kiépített konvencionális struktúrát alkotott. Elég, ha csak a vízzel kapcsolatos szokásokat megfigyeljük. Hiszen a legfontosabb a sivatagban a víz. Ott van a Víz elvétele, az Élet Vize, a víz földre csepegtetése a palotában – bár ez a 2000-ben van – illetve a Sztiltözet - Cirkoruha használata. Felfoghatatlanul remek.
Frank Herbert a Science Fiction legnagyobbjai között méltán kapott helyet. Asimovhoz mérhető ez az egész emberiségre kiterjedő ábrándkép. Kivétel nélkül minden él az általa teremtett durva, mégis varázslatos világban.
De hogy a filmről is szó legyen… a 84-es verziót inkább csak érdekességként ajánlom. Igazán a 2000-es mini az, ami igazán ütősre sikeredett.