Agnieszka Wojtowicz-Vosloo rendezésében készült el 2010-ben ez a film. A direktor úr eléggé új fiúnak számít a szakmában, hiszen ez a film még csak a második, amelyben közreműködött. Szakmai tapasztalat ide vagy oda, ez a dráma elég ütősre sikerült. Kicsit komor, kicsi nyomasztó, de élvezhető. A legnagyobb erénye pedig, hogy az utolsó percekig heves gondolkodásra bírja a nézőt. Az alakítások is zseniálisak, főleg Liam Neeson tett ki magáért.

Folytatom...

Kezdjük is rögtön a sztori rövid felvázolásával, úgy több értelme lesz annak, amiket le szeretnék még írni.
Főszereplőnk Anna Taylor, aki egy átlagos lány, átlagos élettel. Fiatal még, előtte a jövő, de valahogy mégsem boldog. A fiújával folyton veszekednek, pedig szinte mindenük megvan, amire vágyhatnak. Még a szerelem is jelen van életükben, bár Anna ezt a szót még sosem mondta ki. Az élet úgy hozza, hogy a csinos lány autóbalesetet szenved és meghal. Vagy mégsem hal meg? Pontosan erről szól a film. Mindvégig kétségek között hagyják a nézőt. Lényeg, hogy Anna egy Eliot Deacon nevű temetkezési vállalkozó asztalkájára kerül, aki képes beszélni a halottakkal.

Végig bizonytalanok vagyunk abban, hogy a kis hölgy valóban jobblétre szenderült-e vagy Deacon játszik ördögi játékot. Egyszer erre billen a mérleg nyelve, máskor a másik irányba. Ez adja a film lendületét és dinamikáját. Ahogy egyre többször elbizonytalanítanak minket az igazságot illetően, annál kíváncsibbak vagyunk a végére. Én is jó párszor bele akartam tekerni, hogy derüljön már ki mi folyik itt, de nem akartam elrontani az élményt.

Mert ez a film egy élmény. Szórakoztató, de nem a klasszikus értelemben, de a maga módján nagyon jó. Kicsit nyomasztó és sötét hangulatú, amely egyre jobban fokozza a hangulatot.

Anna végig ébernek tűnik, tud járni, beszélni, ugyanakkor nem érzi a saját pulzusát. Deacon csak teszi a dolgát és győzködi a lányt, hogy fogadja el sorsát. Ennek így kell lennie, meghalt, nem tehet ellene semmit. Liam Neeson remek teljesítményt nyújt. A komor, végtelenül udvarias és visszafogott férfi bőrében nagyon jól érzi magát. Esetenként előbújik Deacon-ből a pszichopata, de nagyon halkan és visszafogottan. Neeson éppen annyira mutatja meg a férfi másik arcát, hogy ne keltsen gyanút. Vagy éppen hamis látszatot keltsen.

Anna Taylor szerepét Christina Ricci kapta, aki ugyancsak jó alakítást nyújt. Sőt további pozitívum, hogy a jelenetei többségében nem visel a világon semmit. De nehogy azt higgye bárki, hogy női bájaival akarja elcsábítani a nézőt. A játéka magáért beszél.

A sztori aktív résztvevője továbbá Paul (Justin Long), aki Anna vőlegénye. Ő az, aki nem nyugszik bele kedvese halálába és viszi előre a történetet. Végig gyanús neki Deacon viselkedése és be akarja bizonyítani, hogy csak egy elmebeteg pszichopata, aki élő embereket ravataloz fel.

Nagyon érdekesek Anna és Deacon párbeszédei. Mintha páros táncot járna az élet a halállal. Fontos filozófiai kérdéseket boncolgatnak. Mi az élet értelme? Miért kell meghalni? Mit ér az élet, ha nem is éled igazán?

Végül az igazság is kiderül, nem hagyják kétségek közt gyötrődni a nézőt. Ismeri valaki Occam borotváját? Arról szól, hogy két elmélet közül az egyszerűbb az igaz. Vajon Deacon egy különleges képességekkel megáldott férfi, aki képes beszélni a halottakkal? Vagy egy megzakkant sorozatgyilkos, aki elhiteti pácienseivel, hogy halottak, aztán szépen csendben eltemeti őket?

Összességében egy kiváló dráma, amely végig nagyon feszült hangulatú. Élet és halál kérdésit boncolgatja, közben remek színészi alakítások nyomatékosítják a film mondanivalóját. Ajánlom mindenkinek.