Azt kell mondjam, tényleg megállt. Ha a föld nem is, de a szívem pár másodpercre biztosan. A The Asylum stúdió egyik remeke már helyet kapott itt a Sorozatportálon.
Akkor megígértük, hogy lesz majd több is. Az ígérethez híven, itt a következő.
E földmegállító csoda, az eredeti Keeanu Reeves film ordenáré koppintása.

Mély levegő

Mindenképp pozitív csalódásnak minősítem a G.I. Joe – Rise of Cobra című akció mozit.

Nem vártam különösebb lelkesedéssel a filmet, pedig réges-régen nagy hódolója voltam a rajzfilmnek. Az, hogy mennyire hű a két kategória egymáshoz, már más kérdés, amit nem szeretnék bolygatni. Ahogy lenni szokott, rengeteg akció, izgalom, nagyszerű jelenetek, fantasztikus képi megoldások, kevés történettel párosulva. Mondjuk úgy, hogy nem rágtam le az összes körmöm a fordulatoktól, igaz nem is ezért győzött meg a film. Szeretem ha pörögnek az események, jó ha tetszetős a látvány, ha magával ragadó a hangulat. Ezek pedig mind mind megtalálhatók itt, nem is csoda, hogy világszerte népszerűek lett Joe barátaink. Elvileg már le is szerződtették a bagázst a folytatásra, de ez megint más tészta.

Gondoltam írok valamicskét a történetről, de nem nagyon megy, mert nem ez játszotta a központi szerepet. Vannak ezek a G.I. Joe névre keresztelt fenegyerekek, akik egy különleges egység tagjai, persze ahogy lenni szokott hivatalosan nem is léteznek és mindenféle pöpec eszközöket és kütyüket használhatnak. „Ahol mindenki más kudarcot vall, ők nem.” Ezeknek a derék embereknek pedig rendesen meg kell dolgozniuk azért a kevéske pénzért, amit havonta a bankszámlájukra szoktak utalni a fejesek az adófizetők kereseteiből, mert jönnek csúnya (tényleg csúnya) és gonosz bácsik, akik le akarják rombolni a világot, megszerezni a teljhatalmat.

Változatos helyszíneken harcolgatnak egymás ellen. Vannak központibb figurák és nemeziseik az ellentáborban, akik megküzdenek a film végi epikus csatában. A jó fiúk nyernek, a gonoszok megbűnhődnek (vagy meghalnak), de a sztori legvége sejteti, hogy itt bizony Isten sem menthet meg bennünket a folytatástól.

Látvány, látvány látvány, akció akció hátán, a párizsi jelenetek kimagaslóan jók, poénok, őrült rossz fiúk. Akiknek felkeltettem az érdeklődésüket, ne sajnálják azt a pár forintot egy mozijegyre.

Mennyi mindent ki lehetett volna hozni ebből a filmből és mégis milyen borzalmas, szánalmas produkcióvá vált. Most elmondom, hogy nem vagyok nagy Dragonball-os, bár kölyökkoromban láttam pár részt, mégsem ezt vártam volna. Pedig a trailer is egész tűrhető, nem?

Aha-aha-aha…

Attól függetlenül, hogy 2002-ben készült, a látvány terén mégis kenterbe veri azt a két filmet, amiket legutóbb néztem (The Terminators – Nincs megváltás, Postal). Néhány napja nagy kedvem támadt megnézni ismét a Man in Black 2-t, mert már elég homályosan emlékeztem a történetére. Kicsit féltem, hogy mai szemmel kissé gagyinak fog tűnni, mint például a Batman és Robin, de ismét tévedtem, mert kifejezetten jót szórakoztam ezúttal is a fekete ruhás ügynökök kalandjain. Külön kiemelném, hogy képesek voltak visszahozni 5 év után a régi szereplőket az első részből, akik már annyira szívünkhöz nőttek, és nélkülük nem lenne ugyanaz.

Maga a történet nem túl erős, igaz meg kellett oldani az íróknak, hogy beépítsék K ügynök emlékeinek visszahozását, és eköré építették a film sztoriját. Persze voltak benne űrlények dögivel, olyan is akadt, aki elpusztítja a Földet, ha nem kapja meg, amit akar, stb.

Egy hosszú nap utáni kikapcsolódásnak szántam a filmet, még mindig tudtam mosolyogni a poénokon és sikerült beleélnem magam a történetbe. Remélem vannak páran, akiknek eszükbe jutattam a Sötét Zsaruk „sorozatot”, leveszik a polcról, kicsit leporolják és megnézik újra.

Ja, és szerepel benne egy egészen picit Michael Jackson is!