Egy valamivel a középkategória feletti spanyol thriller-horror keverékkel készültem mára.
A 2005-ös Fragile (Hideg csontok) Calista Flockhart főszereplésével nem alkotott maradandót, de egy tűrhető és nézhető moziról van szó. Arra mindenképpen jó volt, hogy visszanyerjem, valamelyest, a bizalmam a spanyol filmekben.

Mit lehet kihozni egy rémesen unalmas sablonból?

Spanyol film ellenére Angliában játszódik, Wight szigetén, ott is egy gyermekkórházban.
Valójában a főbb színészek közül csak egy hispán, a többi angol vagy amerikai.
A háttérmunkások, a forgatókönyvíró és rendezők ellenben mind a tengerparti országból jöttek.
A bevezetőben egy gyerek lábában eltörik a csont, kétszer, meglehetősen különös körülmények között.

Két nappal később, ebbe a költözés előtt álló kórházba, helyettesként érkezik a főszereplő Flockhart, aki egy Amy nevű nővért alakít. A költözés nagyban zajlik, de a vonatbaleset miatt nem tudják a gyerekeket fogadni ezért kénytelenek még maradni. Amy-t körbevezetik, elmondják, hogy a második szint le van zárva. Megismerkedik a személyzettel és a gyerekekkel. Köztük egy különös kislánnyal, Maggie-vel. Ez a gyermek különösen viselkedik, furcsa dolgokat mond és emellett még halálos beteg is. Állítása szerint a játékkockákon keresztül beszélget egy Charlotte nevű kislánnyal.
Ez a Charlotte, Maggie elmondása szerint, nem túl emberi.
Más: Ahogy mondja, egy gépezet.
A trailerben úgy hangzik el: Mechanical.

Amy munkába áll és az éjszakás ügyelet alatt beindulnak az események is. Ijesztő hangok, elsuhanó árnyak, mozgó pohár. Ám a nővérke is titkot rejteget a magánéletéből, de ezt annyira nem hangsúlyozzák a film alatt, hogy az ember akaratlanul is belegondol: Akkor mi a francért kell?
Ezen felülemelkedve, Flockhart nyomozásba kezd, mely során megismeri Charlotte meséjét, hogy mindig volt egy gyerek, aki látta. Felfigyel a film eleji fiú különös töréseire, és annak érdekes körülményeire. Megpróbálja megkeresni a nővért, akit jelenleg helyettesít, de az a nő már halott.
Ezek után a gyerekek filmvetítésen vesznek részt, ahol a Csipkerózsikát nézik meg. Ennek a végén lesz majd szerepe, de egészen furcsa ez a szimbólum, utalás vagy minek nevezzem.
Nyomozása során, Amy meglátogat két idős hölgyet, akik beszélnek neki az élők és a holtak világa között húzódó határvonalról, és a határon rekedt lelkekről.
A lényegi megállapítás, ami a film alapja:

„A szeretteik köre vonzza őket.”

Miközben keresgél a régi iratok között, a néger bácsit Charlotte elteszi láb alól.
És a kockák összeállnak! „Don’t touch! Not yours! Vagyis: NE ÉRJ HOZZÁ! NEM A TIÉD!
Természetes kitör a vihar és az események lavinaszerűen megindulnak.
Előkerül egy régi fénykép is, melynek dátuma szerint eredményre vezet a keresés és megismerik a múltban lejátszódott történetet. E szerint a kislány, Charlotte egy ritka csontbetegségben szenvedett, ami miatt nagyon törékeny teremtés volt, járógépbe kényszerült, és mindig egy nővér ápolta. A doktor és személyzet a nagy ijedtségben elkezdik kiköltöztetni a gyerekeket, de erre elszabadul a szellem haragja.
Repedeznek a falak, eközben Flockhart az igazgatónővel beszélget, miközben a kórházhoz hajtanak.
És fény derül a meglepő, durva és bizarr igazságra!
A nagy menekítésben észreveszik, hogy Maggie nincs velük. Amy felmegy érte, hogy megmentse és szembekerül a bizarr, de jól kitalált és megjelenített szellemmel is.
Sikerül megmenekülniük, de a kislány meghal.
A film vége egészen tűrhető, ám sablonos. A kórházban Amy magához tér, miután Maggie szájon csókolja, amúgy Csipkerózsikásan. Majd egy idős, benn fekvő férfi szemén keresztül láthatjuk, hogy Maggie szelleme ott ül a nő ágyán. „ A szeretteik köre vonzza őket.”
Nos, igen. Nem mondom, hogy jó horror film, de akad benne dráma és a vége is egyfajta furcsán boldog vég. Talán még Amy is megbékél magával.
Módjával ijesztő, nem is azért érdemes megnézni, hogy ijedezzünk tőle, de egy tűrhető filmről beszélünk.