Sajnos véget ért az HBO fantasy-jének első nagy sikerű sorozata. A tíz rész során finoman bontogatták a történet hajtásait, óvatosan alapozták meg az utolsó részek történéseit, illetve a következő évad várható eseményeit.
Annyi szent, hogy nem akármilyen alapot kapott a folytatás, hiszen az utolsó részek fejleményei kifejezetten izgalmas második évaddal kecsegtetnek.
Sajnos addig jövő április tájékáig kell várni… de térjünk rá az utolsó három részre.

Úgy tűnik virágkorukat élik a kosztümös történelmi sorozatok. Spartacus, Tudorok, Trónok harca és még sorolhatnám. Arthur király és a kerekasztal lovagjainak történetét sokan sokféle módon feldolgozták már. Voltak jó és kevésbé jó alkotások, de leszögezhetjük, hogy már nem sok újat tud hozni ez a történet. Aztán valahogy mégis megszületett a Camelot, amely egész emberi nézettségével igyekezett kitűnni a sorból. Egy meglepően jó és élvezetes szériát kaptak a kétkedő nézők, amely remélhetőleg megkapja a folytatás jogát. Bár meg kell hagyni, hogy nem a zseniális történetével kápráztatott el minket, hanem nagyszerűen játszó színészeivel.

És én még azt hittem, hogy az előző rész volt a robbanás pont…
Erre az epizódra sokkal inkább illene ez a leírás, hiszen számos ponton jutottunk el a kibírható maximális feszültségig. Most kevesebb szálra koncentráltak, ismét visszatért egy régi szereplő, érezhetően törekednek egy fajta reálissal keveredő tündérmese véget keríteni a szériának. Mindezzel együtt a rész elég meghatóra sikeredett.

Elérkezett a Hálaadás és a Karácsony Seattle-be, de ahogyan már megszoktuk a kórházi élet ilyenkor sem áll meg. Most egy fiatal lány kerül bajba, olyannyira, hogy a szívét is ki kell venni. Más izgalmak is történnek, pl. Meredith rájön a Főnök titkára, Markot nagy meglepetés éri, Lexie pedig levág egy darabot az ujjából...