Kissé szkeptikusan kezdtem ebbe a szériába, hiszen a milliószor végigrágott csont – „gonosz ház, szellemekkel, gyilkosság a múltban, stb.” – ugyan mi érdemlegessel szolgálhat. És ugyan be kell valljam, a sablontól nem tértek el, mindent megkapunk, amire csak számítani lehet. Ám emellett a kezdő epizód elég feszítettre, intenzívre és érzelmekkel dúsra sikeredett, tovább erősítve ezt néhány igazán erős színészi teljesítménnyel (Lange, Britton, McDermott), megkapó hangulattal, ígéretes horror elemekkel.
Minden a folytatáson áll vagy bukik. Siker, vagy középszer?

Azt hiszem sokak nevében mondhatom, hogy majd egy éve erre várunk. Az első évad körüli hype, na meg persze a teljesítmény előrevetítette, hogy nem akármilyen második évaddal kell számolnunk. Kezdjük talán azzal a nem elhanyagolható újítással, hogy hosszabbak lettek az epizódok. A mostani például keményen 63 percet nyomott. Tudjuk jól, hogy ez a sorozat sem egy kapkodó idegbeteg, épp ugyanannyi drámát szoktunk kapni, mint akciót. Most egyikből sem volt hiány.

Nem nagyon szeretek semmit elítélni első ránézésre. Éppen ezért vártam pontosan három epizódnyit ezzel a sorozattal. Nagyon meglepett a végeredmény. Gyakorlatilag ezt a sorozatot vártam leginkább az idei újoncok közül, hiszen rendkívül ígéretesnek hangzott: telis-tele zseniális mellék, - és főszereplőkkel, a sztori jól felépítettnek tűnt, és egészen egyedinek, mindezt az ABC csatorna szárnyai alatt. Ami pedig meglepő végeredmény, hogy három rész után teljesen érdektelenné váltam a sorozat iránt. Hiába az összes felsorolt pozitív tulajdonsága, engem a harmadik rész után már nem tudott megtartani.

Izgalmakban mindenképpen felülmúlja az első két évadot, talán szerelmi drámákban is. Bár azokban az első két évad is bővelkedett. Most Brooke és Lucas, valamint Nathan és Hailey érzései kapnak főszerepet. Van benn egy olyan elem, ami még nekem is meglepő volt, pedig azt gondoltam, már nem sok sorozat van, ami meg tud lepni. Most a "főgonosz" tett elképesztő dolgot...