Nagy hülyeségre vállalkoztam, amikor úgy döntöttem, hogy megnézem ezt a filmet. Hogy mondhatnék véleményt úgy róla, hogy nem láttam az előzmény trilógiát? Nos, úgy hogy a Hagyatéknak semmi köze nincs Bourne-höz.
Legalább is csekély, ugyanabban az univerzumban játszódik, ugyanazokkal a díszletekkel, de más főszereplővel és egy olyan történettel, ami megkísérel folytatni egy – úgy tudom hiánytalanul - lezárt szériát.

John Michael McDonagh a bátyja útján járva (Martin McDonagh, az Erőszakik rendezője) megint az ír vidékre kalauzolja el a nézőket és igazából a stílusát is jól másolja le. A film „nagyon ír”, de a cím borzalmas. A forgalmazó kreatívjait el kellene zavarni egy ilyen után. Ennél bármi jobb cím lett volna.
Annyi azonban biztos, hogy A Guardista furcsa film, nem fog mindenkinek tetszeni, szokatlan a stílusa, ami nekem sem nyerte el a tetszésem.

Michael Connelly írásai Magyarországon sem ismeretlenek. A sokoldalú író (főleg bűnügyi – thriller vonalon mozog) számos kötet büszke tulajdonosa és hosszú idő után ismét vászonra varázsolták egyik írását. A Mickey Haller – széria névadó karakterének történetét követhetjük nyomon, aki egy igen bonyolult ügybe keveredik, mindezt egy kezdő rendező tálalásában, remek színészekkel kapjuk meg. Ez pedig egy jó bűnügyi-törvényszéki-thrillert eredményez.

Az idei Oscar egyik jelöltje volt Tomas Alfredson, a kiváló Engedj be! rendezőjének filmje. Három szobrocskára tartották esélyesnek, (Legjobb zene, Legjobb férfi főszereplő és Legjobb adaptált forgatókönyv) de számomra nem volt meglepő, hogy egyet sem nyert el. Ez nem egy versenyfilm.
Igazából, ha rögtön a megtekintése után írtam volna meg a kritikát, azt mondtam volna: Unalmas, vontatott, lassú és nehezen követhető.
Ez meg azért jobban megérlelve a filmélményt nem igaz. Bár azért el kell ismerni, hogy a film mégsem olyan nagy élmény. Persze nézője válogatja…